TUDUNK MÉG JÁTSZANI?!

Remek küzdőszellem, helyzetek a második harmadtól, ilyen egy igazi hokicsapat! Az előző este után nem vártam ilyen átalakulást, a metamorfózisunk igazán látványos volt a hazaiak legnagyobb bosszúságára. Persze, végül érvényesült a papírforma, de jó volt látni a fiúkat nem alárendelt felállásban játszani. A közvetlen ellenfelek pontszerzései után még kevésbé bánhatjuk a pontszerzést, egészen szép estét prezentáltak a gyerekek. Köszönjük!

"THE GUYS WORKED HARD TONIGHT AND MAYBE THEY DESERVED A BETTER FATE. WE CERTAINLY CRAWLED OUT OF THE (2-0) DEFICIT AND THAT FIRST GOAL BY ERIK COLE WAS A BIG ONE..."

(Az edző dicsérő szavai a pontszerzés után.)

Egy nappal korábbi felálláson nem akartunk és nem is tudtunk volna változtatni ennyi sérülttel. Idén már több mint 400 meccset hagytak ki beteg játékosaink, ami azért elég jelentős tételt tesz ki a mostani gyatra szezonunk okai között. Annyit azért megtettünk, hogy Price helyére Budaj csúszhatott be, idén már 14. alkalommal. Szombaton egyébként 1995-ben jártunk utoljára a Washingtonban, ami azért nem most volt. Győzni is régen sikerült ellenük 60 perc alatt, a legutóbbiért egészen 2009. november 20-áig kell visszalapozni a memóriánkban.

EZ AZ GYEREKEK, MOST EZ KELLETT!

Muszáj-meccs kategória, legszívesebben el sem utaztunk volna. Az új GM keresése közben igazán nem kell nekünk már még több megaláztatás. Úgyis játszottunk, mint akinek tök mindegy a végeredmény. Az is volt, sőt a vereséggel közelebb kerültünk pillanatnyi legfontosabb célunkhoz, az előkelő draftválasztáshoz. Játékról nem sokat érdemes beszélni, mert gyakorlatilag csak szemmel követtük a korongot, a hazaiaknál volt végig az irányítás. Kötelező feladat.

"THERE ARE SOME LITTLE MISTAKES WE MADE. BUT THE PK HAS BEEN THERE ALL SEASON LONG. OBVIOUSLY, WE WANT TO KEEP IT UP TO THE END. THERE WAS THAT GAME WHEN WE WERE..."

(Cunneyworth az emberhátrány-kivédekezésről.)

Kaberle továbbra sem tudta vállalni a játékot és még Ryan White is kidőlt a sorból. Így hat meccs után ismét jégre léphetett Geoffrion is. A Gauthier feladatait ideiglenesen ellátó Larry Carrére ezzel a meccsel mutatkozott be új pozíciójában. A sorokon sem változtattunk, Baby Boom teljes mértékben átvehette White pozícióját a harmadik sorban.

EGY PONTRA SAJNOS AZÉRT MÉG JÓK VOLTUNK

Ezzel a megszerzett nyavalyás pontocskával ismét a 28. helyre kúsztunk fel, megelőzve az Edmontont. Utolértük a Minny-t, de nekik még van egy plusz meccsük. Szoros lesz a vége itt az alvégen, majdnem olyan izgalmas, mint a nyolcadik hely magasságában. Az, hogy ismét csak ráadást kellett játszani már nem is meglepő, ez volt a 21. ilyen találkozónk. A két gólon és az ütközészuhatagon kívül nem nagyon történt megint semmi. Uncsi.

"WE WORKED HARD. IT'S A QUESTION OF HANDLING PRESSURE AT THE RIGHT MOMENT."

(Cunneyworth értékelése az újabb verség után.)

A hétvégi emberekkel nyomtuk megint, csak a kapuban cserélt helyet Budaj és Price. Kabelre ugyan mér edzett, de kedden még nem játszhatott sérülése után. Egyetlen kisebb változás történt a felállásban, Louis Leblanc került Plekanecék mellé, míg Eller visszakerült a harmadik sor center pozíciójába. A három vereséggel érkező Floridának volt nagyon fontos a meccs és a két pont, nekünk inkább csak nyűg. A nézőket sem nagyon érdekelte a találkozó, a hivatalos telt ház ellenére jócskán voltak üres székek a csarnokban.