HIVATALOSAN IS ELBÚCSÚZHATUNK A PO-TÓL

Azt kaptuk amit vártunk. No, persze gy kicsit több lőtt gól és kevesebb bekapott PPG nem ártott volna, de nekünk gyakorlatilag mindegy. A 34. vereséggel hivatalosan is kiszálltunk az április folytatásból, jöhet majd a lazulás és a golf. Gorges rekordja és egy-két akció miatt azért megérte ezt a békát is lenyelni, főleg, hogy lassan már fel sem tűnik egy ilyen sima zakó a megcsömörlött szurkolónak. Már csak hatot kell "aludni".

"HE SPECIAL TEAMS WERE OBVIOUSLY THE DIFFERENCE. THEY SCORED THREE POWER-PLAY GOALS AND WE DIDN'T GET ANYTHING. WE HAD A CHANCE WITH THE 5-ON-3 AND IF WE SCORE..."

(Cunneyworth a biztos kiesés után.)

Yannick Weber nem jött rendbe szombatra, így szükség volt egy másik bekkre. Kézenfekvő volt ismét St-Denis után nyúlni. Ezen az egy változtatáson kívül mást nem is tettünk a Senators-t verő felállással. Peter Budaj szerepeltetése is egyértelmű volt az adott helyzetben. A tét nélküli, egymást követő meccseken nincs értelme Carey Price esetleges sérülését kockáztatni, ami eddig szerencsésen elkerülte a fiatal portást.

SOK BUNYÓ EGY MESTERHÁRMASSAL MEGSPÉKELVE

Nem kevesebb, mint 144 perc büntit szórtak ki a bírók a felpaprikázott csapatoknak. Az Ottawa egy kicsit rosszul fogadta, hogy már az első öt percben elvesztette az előre biztosra vett két pontot. Erik Cole gyors mesterhármasa alapvetően meghatározta a meccs folytatását és a végeredményt is. Nagy kár, hogy más csapatok ellen nem tudtunk így játszani az idei szezonban, mert akkor nem az utolsó helyen állnánk. Még két hét és nem kell tovább foglalkozni ezzel az idénnyel, de addig szívesen vesszük az ilyen produkciókat. Köszike.

"SOMETHING WAS MENTIONED TO ME (ABOUT THE RECORD), BUT IT'S NOT REALLY IN THE FOREFRONT OF MY MIND RIGHT NOW."

(Erik Cole a 30 gólos rekordtermése után.)

Ismét ne variáltunk a sorokon. Egyrészt nincs hova és sok értelme sem lenne. Kaberle nem is kell, Geoffrion meg még nem találja a helyét. Pénteken ritkán játszik otthon a Canadiens, utoljára még 2009. december 4-én történt meg ez az eset, amikor a centenáriumi meccsen a Boston volt az ellenfelünk. Célunk nem lehetett más, mint megőrizni a rendes játékidős veretlenséget a Sens ellenében.

MÁR CSAK NYOLC ILYET KELL KIBÍRNUNK!

Kötelező vereség megvolt, bunyó megvolt, más nem is kell a mostani Canadiens-től. Játékosokon is érezni, hogy már nem nyomják olyan keményen a meccseket, mint korábban. Edző még becsületből lehozta a kapust az utolsó percekben, de 0:3-nál ennek semmi értelme nem volt már. Felesleges meccs volt, játék nélkül adhattuk volna át a két pontot a hazaiaknak. Vágjuk a centit és már nem sok van hátra. Hál' Istennek.

"I THOUGHT WE HAD SOME OPPORTUNITIES WHEN WE DIDN'T REALLY WANT TO SHOOT THE PUCK. WE WERE LOOKING FOR A PRETTIER PLAY. RIGHT NOW, WE HAVE TO PLAY SIMPLE HOCKEY."

(Cunneyworth a csapat játékékéról.)

Kaberle és Geoffrion maradt csupán ki. Előbbinél már nem is tudom mire fogják, míg a fiatal szélsőnél a nem megfelelő játék lehet az ok, habár ebben a csapatban nem is tűnik fel az ilyen munka. Price 62-szer is megpróbálhatta megóvni a kapunkat a veszélytől. Plekanec és Bourque mellé ezúttal Eller sorolhatott be, ezt is kipróbáltuk legalább.

ELKEZDŐDÖTT A VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS

Megint egy ponttal "gazdagabban" hajthattuk álomra fejünket, amelynek inkább álmatlanság lett az eredménye. Mivel az Islas kettőt kaszált, ismét az utolsó helyre kerültünk. Sajnos, nyugaton a Minny mögénk csúszott, szóval megy a csata ezerrel az utolsó helyekért is. Szent Patrik nap alkalmából a koboldok többet is segíthettek volna, de még kilenc meccset ki kell szenvedni. Közeledik a vég.

"I WAS ECSTATIC TO GET MY FIRST GOAL. THIS IS THE FIRST ANNIVERSARY OF MY FIRST NHL GAME AND I WAS HAPPY EVEN IF I DIDN'T PLAY MUCH AFTER THAT"

(Aaron Palushaj, aki első NHL-es gólját lőtte, de utána alig kapott lehetőséget.)

Túl nagy variálásra nem volt szükség, sem idő, így szinte az egy nappal korábbi felállással léptünk fel a Bellben. Andrej Markov "sérülése" rendbe jött, így ő is játékra jelentkezett. Szerintem inkább csak pihentettük, ne legyen túlterhelve a műtött térde. Kaberle továbbra is babázik, maradhat felőlem még egy-két hétig GYES-en, nem hiányzik itt senkinek. Geoffrionnak is még van mit fejlődnie, majd talán jövőre Baby Boom! Mivel St-Denis játéka Markov visszatérésével feleslegessé vált, ment is vissza az AHL-be. Peter Budaj ismét lehetőséghez jutott, ami érthető és nagyon megsüvegelendő döntés volt az edzőktől. Otthon mostanában nem nagyon kellett aggódnunk a Szigetlakók miatt, hiszen az utóbbi tíz meccsen nem kaptunk ki tőlük rendes játékidőben (7-0-3).