MÁR CSAK NYOLC ILYET KELL KIBÍRNUNK!

Kötelező vereség megvolt, bunyó megvolt, más nem is kell a mostani Canadiens-től. Játékosokon is érezni, hogy már nem nyomják olyan keményen a meccseket, mint korábban. Edző még becsületből lehozta a kapust az utolsó percekben, de 0:3-nál ennek semmi értelme nem volt már. Felesleges meccs volt, játék nélkül adhattuk volna át a két pontot a hazaiaknak. Vágjuk a centit és már nem sok van hátra. Hál' Istennek.

"I THOUGHT WE HAD SOME OPPORTUNITIES WHEN WE DIDN'T REALLY WANT TO SHOOT THE PUCK. WE WERE LOOKING FOR A PRETTIER PLAY. RIGHT NOW, WE HAVE TO PLAY SIMPLE HOCKEY."

(Cunneyworth a csapat játékékéról.)

Kaberle és Geoffrion maradt csupán ki. Előbbinél már nem is tudom mire fogják, míg a fiatal szélsőnél a nem megfelelő játék lehet az ok, habár ebben a csapatban nem is tűnik fel az ilyen munka. Price 62-szer is megpróbálhatta megóvni a kapunkat a veszélytől. Plekanec és Bourque mellé ezúttal Eller sorolhatott be, ezt is kipróbáltuk legalább.

Sokáig nem szórakoztak velünk a hazaiak, hamar megszerezték a vezetést. Desharnais akár minket is előnyhöz juttathatott volna, de az ő lövése kimarat. Ezzel szemben Cody Hodgson kaput megkerülő, kapust megszégyenítő lövése már nem. Price nem tudom hogy, de alaposan benne volt a gólban. Persze, a többiek (pl. Gorges) is csak szemmel követték a támadót. A szokásos Staubitz vs valaki (aki most McCormick volt) bunyó sem tudta feldobni a fiúakt annak ellenére sem, hogy az új fiú szépen leverte a a kék mezes ellenfelét. Desharnais, ha elöl nem is tudott hasznos lenni, hátul legalább a szabályosságot súroló módon meg tudta állítani a kitörő Staffordot. Hiába lőttünk mindenfelől, (15) Millernek nem volt nehéz dolga.
Második harmadra annyi változott csupán, hogy a lövések is el-el tünedeztek, mezőnyben is a Buffalo irányított kényelmes-unalmas stílusban. Azért belefért ebbe Jason Pominville találata, aki a kapu előtti fejetlenségünket kihasználva növelte a Sabres előnyét. Nekünk csupán egy kósza Nokelainen szóló maradt, de ennek sem volt semmilyen folytatása. Pontatlanok és körülményesek voltunk.
Az utolsó felvonásra is maradt egy gól, amit ismét Hodgson vállalt be. Emberelőnyben hagytuk szabadon (Nokeleinen), így lazán bevágta a korongot a sokat hárító Carey Price ketrecébe. A legvégére lehoztuk ugyan a kapust, de ennek semmi értelmét nem láttam 0:3-as állás mellett. Subban még búcsúzóul odapakolt egy adagot Staffordnak, amiért az kissé kemény volt egy fehér mezessel.

Idén is elbuktuk a Buffalo elleni sorozatunkat, most "csak" ötször győztek le, pedig még még PO-s helyen sem állnak. Az utóbbi négy éveben mindig vernek minket, nem is értjük az okát. Első alkalom volt az idei párharcban, hogy a vezetést szerző csapat örülhetett a végén, és először kaptunk tőlük emberelőnyben gólt. Azért legalább az utóbbinak, mármint a 17 kivédekezett emberfóros lehetőségnek örülhetünk egy picikét.
Egyénileg nagyon senkit sem lehet megdicsérni, kivéve talán Carey Price-t, aki hősiesen megpróbált mindent ami tőle tellett. Plekanec legalább lövöldözött (hatszor), Nokelainen talán még egyszer sem lőtt négyet, amióta nálunk van, és Subban is azért meg-megvillantott valamit. A többiek nagy és béna csöndben játszottak. Josh Gorges négy blokkját lehetne még kiemelni, de nála ez már természetes ujjgyakorlatnak számít liga első révén. Megértem a fiúkat, hogy szarnak az egészbe, most még jól is jön, de azért ennél jobban is tudnak ők játszani. Nem kell nyerni, de azért tegyék oda magukat rendesen, mint ahogy Staubitz tette oda magát a bunyónál.
Jelenleg két pontos "előnyben" vagyunk az előttünk álló Islas-szal szemben, míg nyugaton eggyel megyünk a Wild előtt. Mögöttünk lassan feltűnik az Edmonton is (3 pont), de ó lenne, ha ők is beelőznének a végére!

Pénteken az Ottawa (37-27-10) elleni sorozatot is letudjuk erre a szezonra. Eddig jól megy ellenük, 3 győzelem és két hosszabbításos vereségünk van ellenük. Nekik élet-halál kérdése a győzelem, míg nekünk a vereség. Mostanában viszont nem remekelnek, a múlt pénteki találkozónk óta kétszer kikaptak és csak egy gólt lőttek. Van még négy pont fórjuk, de a mostaninál eredményesebben kellene játszaniuk a PO-szerepéshez.
Craig Anderson még mindig sérült, Bishop ugyan jól helyettesíti, de mégsem ő a csapat első számú ketrecharcosa. Jason Spezza is betegeskedik, de ellenünk talán már játszani fog. Erik Karlsson és Colin Greening viszont szárnyal.  A svéd bekk az egyik nagy esélyese az év végi Norris Trophy-nak. Nem nagyon hiszem, hogy pont ellenük fogunk sziporkázni, de nem is baj. Azért nem jó mostanában ezekről a vereségekről írni, beszélni és úgy egyáltalán.