...és eljött ez a bizonyos nap: július 1-e, 18:00. Minden hokirajongó nézi a közvetítést, várja a híreket az új szerződésekről. Mikor jön már a mi csapatunk, kit fogunk leszerződtetni? Húúú, ezt nem kellett volna, ezt túl sok, ez rablás, vagy ennek örülünk, valódi erősítés, steal! Ha csak a mi csapatunkat nézzük, felemás érzéseink lehetnek az UFA-szezon nyitónapján. Inkább posztra igazoltunk kisebb kockázatvállalással. Két új, két félig-meddig új és egy régi nevet sikerült/tudtunk aláíratni vasárnap. Gyakorlatilag készen van az őszi csapat, itt már csak cserebere révén lehetnek komolyabb változások. Ennyi.A korlátlan szabad ügynökeink közül Staubitz máris új gazda után nézett, amikor két évre aláírt az Anahiemhez. Campoliról már vagy fél éve tudjuk, hogy nem fog maradni, de új gazdát még nem talált magának. A harmadik név, Mike Blunden viszont mégis maradt, pedig nem kapott korábban újabb ajánlatot a GM-től. Maradásának azonban ár volt, valószínűleg csak Hamiltonban lesz neki hely. Tavaly 615 000$-t kapott, nem hinném, hogy az előzmények ismeretében többet ígértünk volna neki a folytatásra.
Nézzük akkor az új arcokat! Elsőként a legzsírosabb kontrakttal nyomuló ex-rangers-ös Brandon Prusttal kezdeném. Amikor Staubitz távozása egyre nyilvánvalóbban kezdett körvonalazódni, azonnal felmerült a neve. A londoni (ON) születésű szélső hasonló bunyós hírében áll, mint Brad. Tavaly összesen hússzor öklözött a jégen, mellyel holtversenyben az élen végzett. A bunyó mellett viszont hokizni is tud, így ne csak a büntetőperceket, de talán a pontokat is gyűjtögetni fogja. Az elmúlt két idényben összesen 46 egységgel segítette a NYR csapatát. A szerződésének legnagyobb kérdőjele a négy évre biztosított tíz milliás apanázs lehet, ami azért egy negyedik soros enforcerért nem kevés. Az összeg és a négy év is jelzi, hogy komolyan számolunk vele, az újjáformált csapatban is lesz helye a stílusának. Miért minket választott? A hagyományaink és a szokásos dolgok mellett erős érv lehetett az is, hogy barátnője, Marie-Pier Morin montréali.
Colby Armstrong volt az első fecske, aki aláírta új szerződését a Habs-szel. A 2001-es első körös választott (21. helyen) neve nem rosszul cseng hokis körökben, hiszen volt neki már negyven pontos szezonja is az Atlantával. Mégis, mikor idehoztuk, nem kis kockázatot vállaltunk, hiszen az elmúlt évet szinte teljesen ki kellett hagynia Torontóban bokasérülés, majd agyrázkódás miatt. Mindössze 29 meccset játszott és csupán három pontot szerzett. A kockázatot csökkenti, hogy csupán egy éves szerződést ratifikáltunk egy millió dollár értékben. A lesérül, nem vesztünk sokat, ha viszont hozza önmagát, nagyot nyerhetünk még vele. Neki is van némi kötődése a Canadiens-szel, hiszen a saskatooni játékos gyerekkorában a csapat hivatalos rajongói klubjának tagja volt, így egy gyerekkori álma vált valóra a szerződéssel.
A harmadik új szerzemény egy régi montréali harcos, Francis Bouillon lett, aki az elmúlt három évet Nashville-ben töltötte. Nála sem a 1,5 milliós fizetéssel és az egy évvel vannak gondok, hanem a korával, hiszen már 36 esztendős az amerikai védő. Azért itt is okosan figyeltünk a buktatókra a szerződés hosszával, mint Armstrong esetében. A jó öreg Franky feladata nem lehet más, mint a fiatalok irányítása, és Hal Gill egykori szerepének legalább kis mértékű átvétele. A harmadik bekkpárban elfér egy ilyen rutinos játékos. Jól tudja ő is, ha nem teljesít megfelelően, marad számára a lelátóról való pislogás.
A tegnapi "költekezés" után már ne sok mozgásterünk maradt, hiszen a maradék 15 millióból meg kell erősítenünk egy Price- és egy Subban szerződést is. Kettő együtt nagyjából 10 millát kóstálhat, és még ott van Geoffrion és Eller is. Azt pár dolcsit meg meg kell tartani egy esetleges szezon közben igazolásra, hiszen tavaly is gondjaink voltak a sérülésekkel. Összegezve, csak akkor tudunk új ember(eke)t hozni, ha valakiket hajlandóak vagyunk beáldozni. Ja, és Gomez is itt van még a nyakunkon a maga 7 milliós capjével...
Nem csak az első keret formálódik. Már említettem, hogy mégis megtartottuk Blundent, de ennél sokkal fontosabb hamiltoni szemmel, hogy újra a hajó fedélzetén üdvözölhetjük Cédric Desjadins-t! A kapus a mi "találmányunk", hiszen draft nélkül szerződtettük még 2006-ban. 2009-ben robbant be az AHL-be, amikor egy ECHL-es bajnoki címmel a tarsolyában 29-9-4-es mutatóval tudott zárni. Sajnos, ezután elcseréltük a Tampa Bay-jel Karri Rämö-re, aki egy percet sem védett a franchise-ban. Sérülései miatt csupán két meccset kapott a Villámosoktól, pont ellenünk mutatkozott be egy 4:1-es sikerrel. Tavaly nyáron már a Colorado farmcsapatában, a LE Monsters-ben találta magát. Most végre hazaért, így talán megoldódnak a lenti kapusgondjaink, hiszen sem Mayer, sem Delmas nem villogott az elmúlt időkben. Éves fizetése 600 000/175 000$ (NHL/AHL) is igen baráti. Montreali kapusgondok esetén fent is bevethető lesz.