LEGALÁBB A BEFEJEZÉS STÍLUSOS VOLT

Megadtuk a módját az idei búcsúnak, az egyik legnagyobb rivális elleni sikerült egy jó teljesítménnyel győzedelmeskedni. Mind elöl, mind hátul rendben voltak a dolgok, bár egy szintén csalódott Leafs ellen nem volt olyan nagy fegyvertény a sima győzelem. Nem sok örömünk lehetett a 2011-12-es évadban, így a nézőknek egy kellemes emlékkel vészelhetik majd a hokimentes hónapokat. Egy jó draft és egy komoly újjászervezés után ősszel már elöl akarom látni ismét a társaságot!

"ALL I CAN DO IS WAIT AND SEE IF THERE'S A ROLE FOR ME IN THIS ORGANIZATION. IT'S OUT OF MY HANDS NOW."

(Cunneyworth mester, akinek valószínűleg ez volt az utolsó itteni meccse.)

A meccset egy az egyben a csütörtöki felállásban toltuk, hiszen a sérülteket erre az egy alkalomra már nem volt érdemes feléleszteni. Azért a búcsú miatt mindenki ott volt, szépen kiöltöztek a fiúk. Carey Price volt a legmókásabb, amikor városi cowboynak öltözve vette át az év legjobb játékosának járó Molson Trophy-t, amit márciusban egyébként Eric Cole érdemelt ki. Volt még egy díjátadó, Josh Gorges is megkapta a neki járó Jacques Beauchamp-Molson Trophy-t, mint a leghasznosabbnak dukáló jutalmat.

MEG VAN AZ UTOLSÓ HELY KELETEN, JÖHET A DRAFT!

Utolsó idegenbeli fellépésünkön is "sikerült elkerülni" a győzelmet és ezzel járó két pont begyűjtését, így már biztosan a 15. helyen végzünk keleten. Egyrészt ez szégyen és gyalázat, de ha már nem lehetünk ott a PO-ban, akkor ez a legjobb forgatókönyv, ami csak létezhet. Még egy meccs, és lehet elkezdeni a talpra állást. Sok munka lesz, de egy Canadiens még egy ilyen évet nem engedhet meg magának!

"I SAW IT AS A WAKE-UP CALL. I REALIZED THAT I HAVE TO GRIND A LITTLE HARDER IF I'M GOING TO GET SCORING CHANCES."

(Blake Geoffrion, az egyetlen gólunk szerzője.)

Az egy nappal korábbi összecsapáshoz képest csupán annyi változás történt a keretben, hogy Tomas Kaberle hirtelen ismét játékra jelentkezett. Talán nem is játszott volna kilenc meccses kihagyás után, ha Jemelin nem szed össze valamilyen sérülést a Tampa ellen. Egyébként a másik oldalon Jaro Spacek is ezen az estén állt vissza nyolc meccses távollét után. Még emlékezhetünk rá, hogy tavaly év végén pont ez a két védő cserélt csapatot a Montreal és a Carolina között.

ELLOPTUK A SHOWT STAMKOS-TÓL

Kissé más szereposztást hozott az este, mint ahogy a tévések előre gondolták. Ők Stamkos góljaira vártak, helyette pedig kaptak egy újabb első soros remeklést a Cole-Pacioretty duótól. Bekapott góljaink a mulatságos és a dühítő kategória között ingadoztak, de már ez is belefér ebbe a szezonba. A két pontot bánhatjuk, a most szívesen lemondtunk volna erről. Kettőre van a NYI, háromra pedig a TOR-ANA kettős. Még egy bukta és rendben lehetünk. Vereséget!

"HOW ABOUT THAT ASSIST, TAPE-TO-TAPE PASS, BACKDOOR.

IT WAS PERFECT."

(Peter Budaj a Lecavalier-nek adott gólpasszról.)

Carey Price misztikus agyrázkódása miatt Peter Budaj lett a szezon hátralévő része. Kellett mögé azonban egy csere, aki Robert Mayer (65-ösben) lett Hamiltonból. Nokelainen hétvégi sérülése miatt is kellett egy pótlékot találni, ezúttal Gabriel Dumont (37-es) jöhetett fel élete első NHL-mérkőzésére. Dumont és az ellenfél edzője Guy Boucher egyébként nagyon jól ismerhetik egymást (mint többeket a csapatunkból), hiszen 2006 és 2009 között együtt értek el sikereket a Drummonville-el a junior ligában. Erik Cole és Max Pacioretty is kerek számhoz érkezetek, előbbi a 700., míg fiatal sortársa a 200. mérkőzésére melegíthetett be. Később alaposan meg is ünnepelték az estét!