TUDUNK MÉG JÁTSZANI?!

Remek küzdőszellem, helyzetek a második harmadtól, ilyen egy igazi hokicsapat! Az előző este után nem vártam ilyen átalakulást, a metamorfózisunk igazán látványos volt a hazaiak legnagyobb bosszúságára. Persze, végül érvényesült a papírforma, de jó volt látni a fiúkat nem alárendelt felállásban játszani. A közvetlen ellenfelek pontszerzései után még kevésbé bánhatjuk a pontszerzést, egészen szép estét prezentáltak a gyerekek. Köszönjük!

"THE GUYS WORKED HARD TONIGHT AND MAYBE THEY DESERVED A BETTER FATE. WE CERTAINLY CRAWLED OUT OF THE (2-0) DEFICIT AND THAT FIRST GOAL BY ERIK COLE WAS A BIG ONE..."

(Az edző dicsérő szavai a pontszerzés után.)

Egy nappal korábbi felálláson nem akartunk és nem is tudtunk volna változtatni ennyi sérülttel. Idén már több mint 400 meccset hagytak ki beteg játékosaink, ami azért elég jelentős tételt tesz ki a mostani gyatra szezonunk okai között. Annyit azért megtettünk, hogy Price helyére Budaj csúszhatott be, idén már 14. alkalommal. Szombaton egyébként 1995-ben jártunk utoljára a Washingtonban, ami azért nem most volt. Győzni is régen sikerült ellenük 60 perc alatt, a legutóbbiért egészen 2009. november 20-áig kell visszalapozni a memóriánkban.

CBC-nek hála, ismét kommentár nélkül ment le az első harmad fel, bár nem sok örömünk lett volna akkor sem, ha minden rendben lett volna a közvetítéssel.  Rosszul indultunk, kapásból hátrányban kellett játszanunk St-Denis kiállítása után. Ezt még átvészeltük, egy kontra után Mathieu Perreault már nem kegyelmezett. Szjomin volt az akció kulcsa, aki saját kipattanójával hozta helyzetbe csapattársát. Az folyamatos hazai fölény lassan gálahangulatot teremtett a csarnokban, amit tovább erősített Hendricks okos passzát a kapu torkában értékesítő Jay Beagle is. Csak asszisztáltunk a piros mezesek estéjéhez, az első tíz percben mindössze egy lövést tudtunk feljegyezni a másik kapunál. Az utolsó percben aztán kissé lehűtöttük a nézőket, hiszen Pacioretty kipattanóját Erik Cole (32) verte be.
A semmiből jött szépítés erőt adott a folytatásra, szép lassan átvettük az irányítást is. Több és veszélyesebb helyzetünk volt, de a hazai kapus elég jól állta a sarat. Subban például két embert is elfektetett, ami igen látványosra sikeredett. A fölényünk végül újabb góllá érett. Markov szöktette a jobb oldalon Tomas Plekanecet (16), aki egy laza mozdulattal elment Hamrlik mellett, majd a kapuba helyezett. Bourque lövésénél Neuvirth kapus a jégre került, de nem lett komoly baja. Ne úgy Nokelainennek, aki már nem is térhetett vissza a pályára.
A harmadik felvonásban ki-ki meccs alakult ki, mindkét fél a győzelemért játszott, de újabb találat már nem esett. Az emberelőnyös lehetőségek is kimaradtak, így jött az újabb hosszabbításunk, idén már a (túl) sokadik. Ez még a korábbiaknál is izgisebbre sikeredett, öt lövésünk is volt, még a Caps-nek egy sem volt. A büntetőkkel persze megint nem volt szerencsénk (vagy igen...). Desharnais és Pacioretty is hibázott, míg Matt Hendricks és Szjomin is bevette Peter Budaj kapuját.

Azért az szörnyű, hogy mennyire kétarcú ez a csapat! Előző este csak 20 lövés, most meg 41. Mi változott, persze azon kívül, hogy más volt az ellenfél? Subban hatot, Max és Plekanec pedig ötöt-ötöt vállalt be a termésből. Ha nincs Neuvy a kapuban, most akár győzelemről is írhatnék. Csupán a megsérülő Nokelainen és Staubitz nem jegyezett lövést. Erik Cole márciusban tíz találatot ért el, amivel holtversenyen a második helyet szerezte meg (Gaborik és Ovecskin mellett). Pacioretty a sok lövés mellett az ütközéseket sem hanyagolta ám, ötödikként ő is átlépte a három számjegyű határt (102). Persze, a 60. begyűjtött pontja sem semmi, hiszen Mike Ryder (2003-04) óta nem volt ilyen emberünk. Pleky ötvenese sem rossz, hiszen zsinórban a harmadik szezonjában éri el ezt a határértéket.
Cunneyworth vicces ember lehet, vagy csak biztosra akart menni? Azt a Palushajt jelölni harmadik lövőnek az SO-ben, aki szinte nem is játszott (6:09), mi lehet mást, mint előrehozott áprilisi tréfa? Szjomin góljával persze nem kellett lövetni, de elég érdekes dolog azért mégis. White nélkül kissé "Bepuhultunk", Staubitz sem állt le verekedni, pedig lett volna alkalom. Eller és a második sor szélsői (LL és Bourque) eléggé eltűntek, hagyták érvényesülni a többieket. Ha jövőre ütős második vonalat akarunk, akkor találni kell Plekanec mellé gólerős szélsőket, mert a mostani emberek, a mostani formában nem megfelelőek neki (sem).
A védelemben a szokásos munkamegosztás folyt, Jemelin ütközött, Gorges blokkolt, míg Markov próbált elöl érvényesülni. Volt is néhány "szem van" passza, de ez még kevés tőle. Subban vitte megint a prímet, mindenütt feltűnt és azok a cselek... Budajra nem sok rosszat mondhatunk, tette a kötelességét a maga módján. Nem zseni, de cserének rendben van arra a 15-20 meccsre, ami neki jár.

Utolsó hét három olyan csapattal kell megküzdenünk, akik hasonló cipőben járnak mint mi, azaz már lemaradt a folytatásról. Először szerdán a Tampa Bay Lightning (36-35-7) következik otthon, akik két vereség után, Stamkos rekordot jelentő ötödik idei OT-s találatával (3:2) gyengítették a Jets idei PO-s álmait. Hétfőn még a Washington helyzetén is ronthatnak, utána jönnek Montréalba.
Nate Thompson hét meccs után tért vissza a csapatba, míg J.T Brown most mutatkozott be az NHL-ben. Az egyetemről hozták a második sorba, korábban még draftot is kihagyta. Sebastien Caron is most debütált a csapatban, nem is rossz teljesítménnyel. Ryan Malone és Steven Stamkos termelik a góljaikat, az utóbbi négy meccsükön, ketten együtt tízszer volt eredményesek. Mellettük még Eric Brewer munkája érdemel említést.
Az idei közös mérlegünk igen egyszerű: idegenben két vereség (3:4, 1:2), otthon egy siker (3:1), mégpedig Max Pacioretty győztes találatával. Most akár nálunk is győzhetnének, nem nagyon bánná senki a köreinkből.