Igen, sikerült, Maxnek ítélték az idei esztendőben a Masterton Trophy-t, ami ugyan nem annyira szakma kitüntetés, de azért nagyon örülünk neki, hogy az elmúlt esztendőben a poklot is megjárt játékos küzdelmét a liga is elismerte ezzel a megtisztelő díjjal. Amikor tavaly márciusban élettelennek tűnő testhelyzetben feküdt a palánk mellett a jégen, nem gondolta senki, hogy a következő évben ilyen remek teljesítményt nyújt ebben a vergődő csapatban, de a srác megcsinálta. Óriási gratuláció, és jövőre is csak hasonlóan eredményes idényt kívánhatunk neki.
Ki kaphatja meg a Bill Masterton Memorial Trophy-nak keresztelt díjat? Nézzük először is az angol leírását:"Awarded to the player who best exemplifies the qualities of perseverance, sportsmanship, and dedication to hockey". Kitartás, sportszerűség és odaadás a hoki területén. Igen, ezek lennének a díj odaítélésének legfőbb ismérve, de az utóbbi időkben legtöbbször olyan játékos kapta (kapja), aki valamilyen igen komoly sérülés vagy betegség után tudott ismét maradandót alkotni a jégpályákon.
Egyébként is, ki az a Bill Masterton? A Minnesota North Stars játékosa 1968. január 15-én halt meg egy pályán szerzett sérülést követően. Pályafutása során a díj leírásában szereplő erények jeles képviselője volt. Az elismerést már halálának évében odaítélték, az első jutalmazott Claude Provost lett, pont a Montréalból. Később olyan elismert nevek emelhették a magasba a trófeát, mint Henri Richard (MTL), Serge Savard (MTL), Mario Lemieux, Pat LaFontaine, Tony Granato, Saku Koivu (MTL), Teemu Selanne, tavaly pedig Ian Laperriere tulajdonába került a díj. Max "ellenfelei" Daniel Alfredsson és Joffrey Lupul voltak, akik szintén rászolgáltak az elismerésre.
Max Pacioretty súlyos agyrázkódása és csigolyatörése után viszonylag gyorsan elkezdhette a rehabot, a tavalyi nyarat szinte végig a jégen töltötte. A felkészülése remekül sikerült, hiszen a mögöttünk álló évadban 33 gólt és 65 pontot rakott be a Habs zsákjába. Igazán nem rajta múlott, hogy a csapat még az ő remeklése ellenére is csak a keleti konferencia utolsó helyén végzett. Az egészségével is minden rendben van, csupán három mérkőzést kellett kihagynia, de azt is eltiltás miatt.
Idén nem kell szétizzadnia magát a felkészüléssel, elég lesz csak július közepén nekifeküdnie az erőnléti edzéseknek. Addig elteniszezget az asszonnyal, aki korábban profi WTA-versenyző volt. Las Vegas-ba is vele érkezett meg a hét elején, hogy egy kis kaszinózással és egyéb nyalánkságokkal múlassák az időt. Következő hivatalos fellépése következő hó 23-án lesz Brossard-ban, ahol a Canadiens nyári hokisulijában vezényel majd le foglalkozásokat.
Bergevin továbbra sem pihen, már majdnem teljesen átszervezte a csapat szakmai stábját. A héten három újabb név került a helyére. Elsősorban a Hamiltont erősítendő, kinevezte Donald Dufresne-t Sylvain Lefebvre mellé segédedzőnek, valamint Vincent Riendeau-t kapusedzőnek. A játékosmegfigyelői stábba Ethan Moreau-t pakolta be, aki a nyugati konferencia profi játékosait fogja a jövőben mustrálgatni a csapat megbízásából.
Dufresne korábbi játékosunk volt, majd edzőként a Québec-i junior ligában szereplő Rimouski Oceanic segédedzője és segéd-GM-je volt. Riendeau szintén nálunk kezdte kapuspályafutását, innen került tovább. Visszavonulása után előbb a Toronto tanácsadója, majd a Cape Breton juniorjainak kapusedzője lett. Megfordult a németországi Hamburgban is. Moreau épp most vonult vissza, legutoljára a friss bajnok LA csapatában játszott 28 mérkőzést.
