SIKERÜLT MÉG EZT IS MAJDNEM ELSZÓRAKOZNI

Az utolsó négy percig szokatlanul simán hoztuk a meccset, de utána teljes rövidzárlat következett be, így majdnem csúfos zakó lett a vége. A büntetőknél volt egy jó dobásunk, de összességében látható, hogy még egy gyenge ellenfelet sem tudunk mostanában egyszerűen legyőzni. Most már mindegy is, jöjjön a bukta és a minél kedvezőbb draftpozíció. Elöl most jöttek a gólok, viszont a védekezésünk rendkívül szedett-vedettre sikerült. Azért persze örülök, hogy megszakítottuk a vereséghalmazt, de ennél azért lazábban is lehetett volna. Lezárva.

"DAVEY'S BEEN UNBELIEVABLE FOR US LATELY. HE'S THE REASON WE WON THIS GAME. THE MORE PEOPLE WHO DOUBT HIM, THE BETTER HE PLAYS. I'VE SAID IT BEFORE, HE'S THE BEST..."

(Max Pacioretty Desharnais-ről.)

Edzőnk ismét egy apró változtatással próbálta feldobni a társaságot, mára ha egy Diaz-Nokelainen csere a kezdőben ehhez hasonló hatást tud kiváltani. Két kisebb ünnepség is megelőzte a találkozót. Előbb Carey Price vehette át a szokásos Molson Kupáját, amit mindig az elmúlt hónap legjobbja érdemel ki. A januárit Pacioretty vette át, így ismét sikerült a kapusnak visszaszereznie a díjat. Köszöntötték még Pierre Champoux vonalbírót is, aki 1988 óta az 1500. mérkőzését vezethette le. Morgan Ellis-t, az egyik tehetséges junior védőnket három éves szerződéssel kínáltuk meg. Ellenfelünktől túl sokat nem várhattunk, hiszen az idegenbeli mérlegük 3-12-3 a legutóbbi időkben. Egyébként mindkét csapat kapitány nélkül kezdett, hiszen nálunk Gionta, amott meg Koivu hiányzott.

LEGALÁBB BEMUTATKOZHATTAK AZ ÚJAK

A szezon hátralévő része két dologról fog szólni: lehetőleg a legkedvezőbb draftpozíció megszerzéséről (azaz minél több vereség kell) és a fiatalok beszoktatásáról. Ezen az estén minkét célkitűzésnek megfeleltünk, így még elégedettek is lehetünk. Persze a vereség az verség, de a mi helyzetünkben át kell egy kicsit formálni a prioritásokat. Egyébként sem volt rossz összecsapás, szikrázott a jég. Ez most így volt a legjobb számunkra. Minimum.

"WE DON'T HAVE TO WIN TO PLAY RIGHT AND TONIGHT I THOUGHT WE FOUGHT HARD. WE HAD SOME JAM BUT WE RAN INTO A HOT GOALTENDER."

(Cunneyworth szavai az egymást követő ötödik vereség után.)

Mindkét oldalon bemutatkoztak a hétfőig begyűjtött új arcok. Nálunk Geoffrion és Staubitz, míg amott Commodore és Lee. Blake Plekanecék mellé került, míg az ex-minnesotai pofozógépnek csak pár perc jutott az utolsó sorban. Campoli is beszállhatott, így a hét védő megint helyet kapott a jégen. Nokelainen visszatérése után hamar kikerült, de mivel szezon végén úgyis távozni fog, így ez ésszerű döntés volt. Price is visszakapta helyét a kapuban, de nem nagyon érzem nála, hogy örömmel tenni a dolgát mostanában. Jó öreg legendánk, Jean Béliveau sajnos megint a kórházi ágat nyomja. Hétfőn ismét sztrókot kapott, állapota stabil. Innen is jobbulást az egyik legnagyobbnak!

LEHET EZT MÉG TETÉZNI?!

Az újabb vereségre már fel sem kapom a fejem, főleg, hogy végigszenvedtem ezt az összecsapást is, de hogy az első harmad helyenként remek játéka után hogy voltunk képesek így visszaesni, komolyan nem értem. Edzőnk már nagyon nem tudja mihez kezdjen, teljes tanácstalanság sugárzik róla, amit a fiúk is éreznek. Egy újabb szög a koporsónkba, még jó, hogy nem lehet kiesni a ligából. Ma jön a cserestop, és még pár hét szenvedés és vége. Vágom a centit...

"I DON'T KNOW BUT I HOPE NOT. I HOPE THEY PLAY WITH THE GUMPTION AND PRIDE EMBLEMATIC OF THIS ORGANIZATION"

(Randy Cunneyworth arra a kérdésre, hogy a csapata tényleg feladta-e a további küzdelmet.)

Végre csak hat védővel álltunk ki, nem kellett Campolit is nevezni a meccsre. A negyedik sorban Nokelainen és Leblanc mellett Palushaj is játszhatott. Persze, ettől nem fordult ki a világ a sarkaiból, de legalább léptünk egyet a helyes irányba. Peter Budaj majd egy hónap után ismét lehetőséget kapott a kapuban, és ez volt idén a kilencedik bevetése csupán. Legutóbb február elején, a Capitals ellen védhetett. A csapattal tartott Floridába Gionta és Markov is, bár inkább csak napozni és pihengetni. A hétvégén nem cseréltünk el senki, legalább ezen a téren nyugalom van a csapat körül. Halálos csönd.

MEGINT CSAK ENNYIRE FUTOTTA...

Ismét vereség és csupán egy lőtt gól. Három meccsen egy nyavalyást tudtunk csak beverni a Capitals-nak. Erősítettünk az utolsó helyünkön, és a bőr is kezd lassan leégni a po..., akarom mondani az orcánkról. Ezt a békát már le kell nyelni, aztán nyártól egy új fejezetet kezdeni egy alapos nagytakarítással. Szomorú, de tény: inkább vagyunk jelenleg egy tök utolsó banda, mint egy PO csapat. Realitások.

"WE HAVE TO KEEP FIGHTING. I'VE BEEN IN THIS POSITION BEFORE. I REMEMBER BEING (WITH THE NY ISLANDERS) WHEN WE WERE SEVEN OR EIGHT POINTS BEHIND WITH SIX..."

(Chris Campoli még nem adta fel.)

Plekanec is felépült a megfázásból, szerencsére ez arrafelé pár nap alatt sikerül. Az újabb kieső játékosunk viszont Darche lett, akinek kisebb sérülés miatt kellett a sajtó részlegen helyet foglalnia. Utoljára tavaly március 22-én kellett ezt a "kiváló" játékost nélkülöznünk. Nokelainen viszont ismét bevethetővé vált a 15 meccses kihagyása után. A hét védős rendszer értelmében Palushajnak is mellőznie kellett a játékot, de neki ez már rutinfeladatnak tűnhet. Carey Price ezen az estén érte el a 260. NHL-es mérkőzését, amivel az ötödik olyan kapussá vált, aki 25. életévének betöltése előtt letudta ezt a meccsszámot.