LEGALÁBB BEMUTATKOZHATTAK AZ ÚJAK
A szezon hátralévő része két dologról fog szólni: lehetőleg a legkedvezőbb draftpozíció megszerzéséről (azaz minél több vereség kell) és a fiatalok beszoktatásáról. Ezen az estén minkét célkitűzésnek megfeleltünk, így még elégedettek is lehetünk. Persze a vereség az verség, de a mi helyzetünkben át kell egy kicsit formálni a prioritásokat. Egyébként sem volt rossz összecsapás, szikrázott a jég. Ez most így volt a legjobb számunkra. Minimum.
"WE DON'T HAVE TO WIN TO PLAY RIGHT AND TONIGHT I THOUGHT WE FOUGHT HARD. WE HAD SOME JAM BUT WE RAN INTO A HOT GOALTENDER."
(Cunneyworth szavai az egymást követő ötödik vereség után.)
Mindkét oldalon bemutatkoztak a hétfőig begyűjtött új arcok. Nálunk Geoffrion és Staubitz, míg amott Commodore és Lee. Blake Plekanecék mellé került, míg az ex-minnesotai pofozógépnek csak pár perc jutott az utolsó sorban. Campoli is beszállhatott, így a hét védő megint helyet kapott a jégen. Nokelainen visszatérése után hamar kikerült, de mivel szezon végén úgyis távozni fog, így ez ésszerű döntés volt. Price is visszakapta helyét a kapuban, de nem nagyon érzem nála, hogy örömmel tenni a dolgát mostanában. Jó öreg legendánk, Jean Béliveau sajnos megint a kórházi ágat nyomja. Hétfőn ismét sztrókot kapott, állapota stabil. Innen is jobbulást az egyik legnagyobbnak!
Jól kezdtünk, mint a Panthers ellen, csak ez lövésekben nem nyilvánult meg. Geoffrion szépen debütált, jól bánt a koronggal. Az első 10 percben egyik fél sem nagyon tesztelte a kapusokat, alig voltak lövések. Azért a Tampának mégis sikerült vezetést szereznie, amikor Stamkos ügyesen hagyta le védőjét és Purcelltől kapott koronggal még Price-t is kicselezte. Gyakorlatilag egy igazán szép akciónk volt az első húsz percben, amit David Desharnais (13) góllal is tudott befejezni.
A második felvonás inkább a keménykedésekről szólt. Ez előtt azonban ismét előnyhöz jutott a Bolts Adam Hall beleérős találatával. Ebben is erősen benn voltunk, ismét lemaradt a csatárról egy védő (Jemelin), így üresen pöckölhetett a hálóba. Jemelin nem sokkal később Leütközte Ryan Malone-t, aki elégtételt akart rajta venni. Brad Staubitz, az új fiú kelt az orosz segítéségére, hiszen az oroszról köztudott, hogy egy korábbi sérülés miatt nem szokott verekedni.
Az utolsó harmadra is maradt egy párbaj, amiben megint Staubitz képviselte a montreali oldalt. Ellenfele Labre volt, aki kapott egy-két szép pofont az ex-wildostól. Újabb gól nem született, így a két hátul topogó csapat közül a TBL lehetett boldogabb.
Gyakorlatilag az újakról érdemes beszélni, hiszen a többekről már sok szó esett. Azért azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy Desharnais újabb pontjával átvette a vezetést a házi pontlistán (47 pont). 2004 óta ő az első québeci születésű játékosunk, aki a legtöbb pontot hozta. Akkor Mike Ribeiro volt a legjobb. Erik Cole mezőnyben rendkívül jól dolgozott, hat lövés mellett négy másik kísérlete is volt. Pacioretty viszont megint nagyon eltűnt, lövése se nagyon volt. Bourque is láthatatlan üzemmódban nyomta, továbbra is várom tőle az áttörést. Majd talán jövőre. Plekanecnek viszont jót tett a sorváltozás, White és Geoffrion felrázta egy kicsit. Blake egész jól teljesített első nálunk játszott meccsén, de lesz ez még jobb is. Staubitz annak ellenére, hogy csak 4 percet kapott, sikeresen összeszedett 17 perc büntetést. Tökös volt, kiállt a csapattársáért már az első adandó alkalommal. Ilyen mentalitású emberekre van szükségünk!
Védelem ismét hibázott pár komolyabbat, amiért ismét gólokkal kellett megfizetnünk. Főleg a másodiknál éreztem, hogy kissé elaludtunk. Price is csak az átlagos hozza már meccsek óta, ami a sikerhez kevés, ha ilyen csapat áll előtte. PP-ről megint csak nem érdemes túl sokat mondani, mert szánalmas volt. Öt perc alatt még rendesen felállni sem tudtunk egy nem túl acélos PK-s egységgel felálló Tampa ellen. Botrány, de ezen már késő keseregni, majd ősztől újjáépítjük ezt is. PK legalább megint hozta magát, ott nincsenek gondjaink továbbra sem.
Csütörtökön már otthon fogadhatjuk azt a nyugati csapatot, amellyel még nem játszottunk ebben az évadban. Ez pedig nem más, mint a Minnesota Wild (28-26-9). Brad Staubitz így elég gyorsan szembenézhet egykori társaival, akár elégtételt is vehet az esetleges öltözői sérelmeken, ha voltak ilyenek. A Minny sincsen sokkal jobb helyzetben, mint mi, a rájátszásról szerintem már ők is letettek. Ezt sugallja a hétfői cserebere is, amikor elcserélték Nick Schultz-ot Tom Gilbertre az Edmontonnal, és Greg Zanont Steve Kampferre a Bostonnal. Marek Zidlicky-ért egész szép árat kaptak a Devils-től (3 játékos és két pick), Staubitz már nem nagyon számított.
Mostanság egyébként nem is voltak olyan rosszak, több győzelmet is gyűjtöttek. Tegnap azért sima 0:4-be szaladtak bele a LA ellen. Matt Cullen és Devin Setuguchi a gólokat, Dany Heatley az asszisztokat termeli a csapat konyhájára. Mikko Koivu hiányát azonban nem tudják ellensúlyozni.
Tavaly nagyon elkaptuk őket idegenben (8:1), Ryan White ezen a meccsen szerezte első gólját. 2010-ben viszont ők bántak el velünk Montréalban, amikor 3:1-re győztek le minket. Jó lenne már győzni, még ha nem is jönne jól a táblázaton. Azonban egy kis sikerélmény felrázhatná a társaságot a következő meccsekre.
