Évek óta fabatkát sem ér már a korábban olyan izgalommal várt cserestop. Pár éve még mindenki úgy várta ezt az estét, mint egy Stanley döntőt, most meg szinte semmi nem történt. Pár csere, amelyek azonban nem fogják megrengetni a világot. A Nashville erősített talán a legtöbbet, a többiek inkább csak figyeltek. Nekünk azonban sikerült áron alul túladni Andrej Kaszcicinen, és ezzel lezárni (egy időre) a fehérorosz aktát. Staubitz begyűjtése nem jelentős tétel, hiszen ingyen jött bagóért. Nem hiszem, hogy ilyen manőverek után Gauthier megtarthatja nyáron az állását.
Lassan alig maradnak a 2008-ban alapszakaszt nyert csapatból. Andrej távozásával már csak Price, Gorges, Plekanec és a sérült Markov maradt meg hírmondónak abból az egységből. Így múlik el a világ dicsősége! Nem is a búcsúval vannak különösebb gondjaim, bár ott is hiányérzetem van, hanem sokkal inkább az ellenértékkel. Mit kaptunk a Predators-tól? Egy jövő évi második köröst, Egy egykori 1/10-ért? Ne már! Főleg azok után lehet lehúzás gyanús az üzlet, hogy pár órával később Paul Gaustadért odaadták a Buffalonak azt az első körös draftjogot. Kissé elhamarkodtuk a cserét, talán várni kellett volna még. Kaszcicin nyáron UFA lesz, így ha tényleg annyira szereti Montréalt, mint azt többször is nyilatkozta, akár vissza is térhet. Bár erre én nem vennék mérget, hiszen a Nashville rájátszásban fog küzdeni és ott van az öcsike, Szergej, is már évek óta.
A nálunk töltött hét szezonja során, nem beleszámítva az AHL-es éveket, összesen 379 meccsen húzta föl a CH-s mezt. 99 gólt és 111 asszisztot gyűjtött be. Találatai mellett ütközései és hiányozni fognak. Remekül lőtt csuklóból és kemény is tudott lenni ha kellett. Sok sikert, Andrej, és egyszer talán még visszatérsz!
Vasárnap felröppent pletykák szerint Tomas Plekanec helye is veszélybe került, de szerencsére ez megmaradt kacsa szinten (Rangers-be Dubinsky-ért cserébe). Azért ez is jól jelzi, hogy milyen fejetlenség van most a csapat körül, bár az is igaz, hogy a cseh center sem úgy játszik, mint ahogyan azt mindannyian szeretnénk. Mellékszálon azért érkezett egy új arc is a csapathoz, mégpedig waieverről szalasztott Brad Staubitz. Az ex-Wild játékos 27 esztendős, jókötésű verőlegény, aki eddigi (4) évei alatt több bunyóban vett részt a jégen, mint ahány gólt szerzett jobbszélsőként. Nyolc találata mellett kilencszer használta intenzívebben az ökleit is. Például már Subbannel is összeakadt egy edzőmeccsen két évvel ezelőtt. Idén eddig 43 meccsen játszott a Minnesotával, amelyen nem sikerült pontot gyűjtenie. Nálunk sem fog sokat játszani, max negyedik sor, vagy AHL. Egyébként a 25-ös mezszámot választotta. Fizetése csupán 287 ezer dollár lesz, így nem nagy érvágás nekünk. Nyáron szabadügynök, szóval mehet amerre lát. Több értelmét láttam volna egy fiatal aktívabb foglalkoztatásának, mint az ő leszerződtetésének, de az ésszerűséget ne nagyon keressük mostanában a csapat körül.
Sokkal jobban örülök, hogy Blake Geoffriont felhozzuk Hamiltonból. Már Floridában van, de még kérdéses, hogy játszani fog-e már a Tampa Bay elleni mai meccsen. Leblanc ellentétes úton jár, neki vissza kellett mennie a Bulldogs-hoz. Geoffrion öt hamiltoni meccsén nyolc pontot (2+6) termelt és egész jó benyomást keltett. Csodát ne várjunk tőle sem, de legalább belerázódhat a montréali közegbe. Az 57-es mezt fogja viselni, amellyel nagyapja (5) és dédapja (7) emlékének adózik. Minden jót, Blake, csak hasonlókat hozzál, mint a felmenőid!
