MÉG AZ ÁTLAGOS VACAKNÁL IS ROSSZABB VOLT

Ennél azért jobbra számítottam, ha nem is egyből a győzelemre. Ritkán látni még ezt a garnitúrát is ennyire gyengén és határozatlanul játszani. Bár a nyilatkozatokban még optimista a hangvétel, szerintem belül már ők is érzik, hogy ez a hajó elment erre a szezonra. Másra nagyon nem tudok gondolni, ha tegnapi meccs eseményeire emlékezek vissza. Tényleg jobban tesszük, ha nyárra és az előttünk álló feladatokra koncentrálunk, ahelyett, hogy a lehetetlent üldöznénk. Bedobjuk vajon a törülközőt?!

"WE'RE PROFESSIONALS. WE'RE NOT VERY FAR FROM THE BOTTOM OF THE STANDINGS, BUT WE'RE NOT THAT FAR FROM EIGHTH PLACE EITHER"

(Lars Eller még mindig reménykedik? Mit tehet mást...)

Tomas Plekanec is elkapta az influenzát, így az A-ja Mathieu Darche mellére került, mégpedig első alkalommal. Leblanc épp ellentétes utat járt be, mint a cseh center, ő most épült fel a náthából. Bourque helyet cserélt Kaszcicinnel Gomezék mellett, míg a fehérorosz Ellerék sorában kapott szerepet. Tíz éve nem kaptunk ki otthon a Dallas-tól (előszezont nem számítva), így ennek is eljött az ideje. Régi ismerőseink is feltűntek a másik oldalon, elsősorban Mike Ribeiro helyzete volt érdekes, aki 2006 óta nem járt a csarnokban. Ryderrel ellen többször játszottunk bostonos korszakában, míg Sheldon Sourey sérülése miatt nem lehetett jelen.

HAJTANI MÉG NEM ELÉG

Nem ilyen játékhoz vagyunk hozzászokva. Nem, nem a vereségre gondolok, azzal már lassan megbarátkozhatunk, hanem arra, nálunk van többet a korong, mégis mi kapjuk a gólokat. Most is ezt történ. Hiába támadgattunk, ez most nem volt elég. Egy-két rosszkor bekapott gól, és már ki is kaptunk. Valamiért nem megy otthon az Ördögök ellen, hogy a tömjénfüst simogassa őket! Talány.

"THEY GOT A FEW BOUNCES. THEY HAD ONE GOAL GO IN OFF (DAVID CLARKSON'S PANTS). I TRIED TO GET SQUARE ON THE SHOT (BY PATRIK ELIAS) BUT IT WENT OFF TO THE OTHER..."

(Carey Price Clarkson góljáról.)

Palushaj megint Montrealba került, mint oly sokszor már az idény folyamán. Még játszhatott is, mert Leblanc sérülés miatt megüresedett egy pozíció a keretben. Más változás nem volt, nem adtunk és nem vettünk senkit a hétvégén. A meccset egy öt perces megemlékezés indította, amellyel a csütörtökön 58 éves korában, agytumorban elhunyt Gary Carterre emlékeztek. A Montreal Expos baseball csapatának legendája a mai napig nagy tiszteletnek örvend a városban, ezért mindenki a nyolcas számot viselte a sisakján. Volt miért visszavágni a New Jersey-nek, hiszen nyolc mérkőzés óta képtelenek vagyunk őket hazai jégen legyőzni, sajnos a Brodeur-varázs tovább folytatódik.

A Gill-buli után kellett szembenézni a Buffaloval és azzal, hogy ezzel az üzlettel talán végleg lemondtunk az idei rájátszásba jutásról. Nem is baj, hogy már más felé orientálódunk, de azért még büntetőkkel elvertük a Sabres-t. Olyan emberek voltak eredményesek, akiktől a legtöbben szívesen megszabadulnánk. Csak nem maradni akarnak és ezért szakadtak meg a jégen?! Változások.

"NOT IN MY MIND. I THINK THE PLAYERS WILL RELISH THE ADDED RESPONSIBILITY AND IT'S UP TO EACH AND EVERY INDIVIDUAL ON THE BACKSIDE TO STEP UP"

(Cunneyworth arról, hogy a Gill-trade-del kiszálltunk-e a PO-harcból.)

Kora délután még úgy állt a dolog, hogy Weber visszatérhet és Campolinak kell kimaradnia. Gill elcserélésével azonban mindkettőnek helye volt a kezdőben. White felkerült Eller és Leblanc mellé, míg Gomez és Kaszcicin Campolival osztozhatott. Price-nál csupán annyi volt a változás, hogy újabb festésű sisakkal lépett jégre. Egyébként ideje volt már legyőzni a Sabres-t, hiszen a legutóbbi hét közös meccsünk végén mindig ők örülhettek.