PO-HANGULAT A VÉGJÁTÉKBAN

Idén nem emlékeszem olyan meccsre, amelyen az utolsó harmadban két gólos hátrányból vissza tudtunk volna kapaszkodni. Most igen, ami rendkívül jó hangulatba hozta a közönséget. A vége sajnos elment, de jó volt végre egy igazi hajrázást látni. Az egy pont így kevés, lassan tényleg nem lesz miben reménykednünk, legfeljebb a kedvező draftpozícióban. Egy igazán veszélyes sorral nem sokra megyünk, a többiek meg halványkák. Kár.

"MY FAILURE TO SCORE IN THE SHOOTOUT IS UNACCEPTABLE. THE COACHES SEND ME OUT THERE FOR A REASON, BUT I HAVE A TERRIBLE RECORD IN SHOOTOUTS THIS SEASON."

(Pacioretty sajnálja a kihagyott büntetőjét.)

A sérültek mellett Moen (vajon tényleg sérült ő is?) és Palushaj maradt ki a kezdőből. Utóbbi a meccs után vissza is térhetett hamiltoni főhadiszállására. A sorok összeállításában Ryan White neve volt az új, 57 kihagyott mérkőzés után végre visszatérhetett. Pont a két "jómadarat", Gomezt és Kaszcicint kapta társául. A többi sorunk gyakorlatilag a mostanában megszokott felállásban és a hét védős rendszerben állt fel Kapuban Price, nincs pihenő, nincs lazsálás.

MEGSZAKADT A SOROZATUNK

Nem sikerült az ötödik, pont a legkönnyebbnek gondolt ellenféllel szemben. Pedig számíthattunk volna rá, de a visszakapaszkodás elszívta az erőnket. Az utolsó harmadban még segítettünk is a Carolinának, így már nekik is van utolsó harmadban megfordított győztes meccsük. Eggyel kevesebb "elveszthető" meccsünk maradt, de még él az esély. Talán-talán.

"TO COME BACK WE SHOWED A LOT OF ENERGY IN THAT SECOND, AND WE SHOULD HAVE SEALED THE DEAL. IT'S TOUGH BUT IT'S UPS AND DOWNS AND WE HAVE TO TRY TO STAY ON TOP."

(Hal Gill a mérkőzés után.)

Hiába hívtuk fel vasárnap White-ot és Ian Schultz-ot, egyik fiatal sem kapott szerepet az esti meccsen. Csodálkoztam is volna, ha igen, hiszen péntek óta minden nap játszottak. A négy nap-négy meccs sok lett volna nekik. Schultz már vissza is tért Hamiltonba. Moen távolléte továbbra is rejtély számomra. Campoli volt a hetedik védő a jégen. Muller és Spacek visszatérése jelentett némi érzelmi többletet a mérkőzéshez.

ÜNNEPRONTÓK LETTÜNK

Sima ügy lett a vége, még simább, mint a játék képe alapján gondoltuk volna. Sundin mester emlékünnepségébe kicsit belerondítottunk, de szerintem ezért nem haragszik meg a nagy 13-as. Nekünk minden sikerült, még a hazai oldalon semmi sem akart bemenni. Ehhez persze kellett a szerencse mellett a kiváló védekezés és Price bravúrjai is. Elöl szinte minden épkézláb helyzetünk gólt ért, ez egy ilyen este volt. Kapaszkodunk.

"TOWARD THE END OF THE GAME, IT WAS ALL ABOUT SAVING THE SHUTOUT FOR CAREY. THE GUYS WERE BLOCKING SHOTS OUT THERE TO MAKE SURE IT HAPPENED"

( Randy Cunneyworth Carey Price negyedik shutoutjáról.)

A szokásos sérültjeinken kívül Weber és Moen is kimaradt. Előbbinél ismerjük a sérülését, de Moennél nem hallottam semmit. talán egy trade miatt??? Másik oldalon 7,5 millió ült a lelátón (Komisarek és Armstrong), ráadásul mindketten alkapitányok. Furcsa. Nálunk Palushaj végre beállhatott, de Moen hiánya miatt megint csak 11 csatárt számlálhattunk. Ezúttal Rene Bourque volt az ingázó két sor között. Sundin megható búcsúztatása után indult útjára a korong.