A Gill-buli után kellett szembenézni a Buffaloval és azzal, hogy ezzel az üzlettel talán végleg lemondtunk az idei rájátszásba jutásról. Nem is baj, hogy már más felé orientálódunk, de azért még büntetőkkel elvertük a Sabres-t. Olyan emberek voltak eredményesek, akiktől a legtöbben szívesen megszabadulnánk. Csak nem maradni akarnak és ezért szakadtak meg a jégen?! Változások.

"NOT IN MY MIND. I THINK THE PLAYERS WILL RELISH THE ADDED RESPONSIBILITY AND IT'S UP TO EACH AND EVERY INDIVIDUAL ON THE BACKSIDE TO STEP UP"

(Cunneyworth arról, hogy a Gill-trade-del kiszálltunk-e a PO-harcból.)

Kora délután még úgy állt a dolog, hogy Weber visszatérhet és Campolinak kell kimaradnia. Gill elcserélésével azonban mindkettőnek helye volt a kezdőben. White felkerült Eller és Leblanc mellé, míg Gomez és Kaszcicin Campolival osztozhatott. Price-nál csupán annyi volt a változás, hogy újabb festésű sisakkal lépett jégre. Egyébként ideje volt már legyőzni a Sabres-t, hiszen a legutóbbi hét közös meccsünk végén mindig ők örülhettek.

Langyi kis péntek esti csoportmeccsnek indult, és úgy igazából fel sem pörgött a mérkőzés. A hazaiaknak volt először szerencséjük, amikor Robyn Regehr távoli lövése a mieinken irányt váltva csapódott a hálóba. Az első harmadban gyakorlatilag csak a két emberelőnyben voltunk offenzívak, máskor semmit sem mutattunk. Az első fórban végig a kapujuk elé szögeztük a Buffalot, számos lövést kezdeményeztünk, de komoly veszély csak az előny lejárta után egy másodperccel jött, amikor Kaberle (2) közelről egalizált. DD szépen vitte el az embert, így a bekk üresen jöhetett fel a kapu elé. Sokáig nem volt döntetlen, mert Tyler Myers az elé pattanó korongot kapásból varázsolta Price mögé. Már csak 15 másodperc volt hátra, amikor Scott Gomez (2) egy kapáslövéssel 2:2-re állította át a kijelzőt. pont ilyen volt az első gólja is egyébként.
Az első PK érdekes volt, hogyan fogunk Gill nélkül felállni. A Gorges-Subban és a Diaz-Jemelin párok voltak bent hátrányban. Egyébként a középső rész még az elsőnél is halványabb játékot hozott. Ellernek volt egy kilépése, meg persze ott volt Campoli (2) gólja, de nagyon nem kellett kapkodni a fejünket. Végén Price mentett egy hatalmasat Regerh lövésénél, ez volt a legnagyobb izgalmi faktor a harmadban.
Az utolsó játékrész elején akár el is dönthettük volna a mecset, de kettős létszámfölényben lyukat ütött Gomez. A hazaiak egyre jobban nyomtak, de nem a veszélyes formában. Azért csak sikerült nekik az egalizálás amikor Leino lövése a kapus mamutjáról a középen üresen hagyott Tyler Ennis elé került, aki nem teketóriázott, és kilőtte a jobb sarkot.
Hosszabbításban jobban kezdett a Sabres, de nekünk is volt helyzetünk Plekanec és Darche révén. Az utolsó perce kiküldték Pacioretty-t, így kicsit izgibb lett a vége. A büntetőkkel ezúttal szerencsénk volt. Price fogott kettőt, míg MaxPac és Desharnais valahogy átpasszírozta a sajátját Miller alatt/mellett.

Az első két sor ma lehúzta magát, tartalék üzemmódban játszottak. Csupán a szétlövésben jöttek elő, de akkor főszerepben. Összesen 19 lövésünk volt és így is sikerült a győzelem. Kellett ehhez a Buffalo is, más ellen nem igen ment volna. A frissen kinevezett alkapitányunk, Erik Cole csak egy lövést tudott összedobni, míg Subban ötöt is. Legjobbat Gomez és Kaszcicin játszott, mintha az eddig betlizők akartak volna bizonyítani. Nem véletlen, hogy mindhárom gólszerzőnknek csupán a második gólja volt a tegnap esti. White visszatérése óta az első pontját szerezte Campoli találatánál. A védelemben a szokásos forgatókönyvez láthattuk: Gorges blokkolt (4), Jemelin pedig ütközött (4). Utóbbi megint igen látványosra sikerült. Kaberle inkább a PP-ben vállalt szerepet, nagyon okosan zárt föl, amikor látta az üres helyet. Subban mint egy igás ló, majd’ fél órát játszott nagyobb hiba nélkül.
A PK Gill nélkül is működik, viszont a PP meglepően jól muzsikált. Gyakorlatilag 2/2-vel zártunk, mert az első gólnál is még létszámfölényben voltunk a lejárt kiállítás ellenére is. Ha előbb kezdett volna javulni a kihasználásunk nem itt tartanánk. A Buffalo mostanában mumus volt, de nem nagyon tudnak ők sem ellenünk játszani. Tizenkét meccs óta nem tud a győztes háromnál több gólt ütni.

Vasárnap este is játszunk, látogató a NJ Devils (33-20-4) lesz. Brodeur az ilyen meccseken mindig kettőzött elszántsággal szokott kitolni velünk. Az utolsó öt meccsükön egyébként hajszálra megegyezik velünk a mérlegük, három siker mellett van egy OTL és egy sima vereségük is. Tegnap a szárnyaló Anaheimet szállították le 3:2-es sikerükkel.
Kovalcsuk régi fényében játszik, Parise is kitesz magáért. A nem túl régen szerzett Ponikarovsky is beválni látszik, szóval elég ütős támadóegységgel kell szembenéznünk. Védelemben Kurtis Foster talán a legerősebb, míg a kapuban úgyis Brodeur fog védeni.
Ez lesz idén az utolsó közös esténk, eddig 2:1-re vezetnek, így otthon nekünk kellene bizonyítani. Legutóbb (Cunney első meccsén) decemberben nem sikerült, akkor 3:5-re alulmaradtunk. Most is nekik áll a zászló, de vertünk mi már Detroitot is, szóval...