Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, méghozzá egy egyszer már elbukott fószert, akinél kapásból lehetett volna találni legalább fél tucat jobbat. Michel Therrien, mert róla beszélek, tegnap lett (megint) a csapat főedzője. Bergevin egy hónap alatt csak őt tudta leakasztani. Nem állítom, hogy tuti bukás lesz (de, pedig az lesz...), de nagyon nem tudok szimpatizálni a döntéssel. Ez van, de nagyon kinéz egy Martin 2.0-s korszak.
Már majdnem meg volt Bob Hartley, amikor surranópályán beelőzött a Calgary (régi komaság). Maradt így Therrien, Crawford és esetleg Roy. Ha úgy vesszük, a kisebbik rosszat húztuk meg, mert szerintem Crawforddal még nagyobb hibát követtünk volna el. Talán az elégtelen franciatudása miatt bukta el a melót, de az biztos, hogy Michel pedigréjében hiba nincs. Roy-t sokáig nem vettük elég komolyan, így ő is így állhatott a témához.
Ki is ez a fickó, akit már most nem kedvelek? Bőven van előzménye a dolgoknak, de ne ugorjunk ennyire előre! Michel Therrien 1963. november 4-én született Montréalban. Játékosként nem vitte valami sokra, csupán az AHL-ben tudott alkotni valamit a védő poszton. Azért 1985-ben mégis sikerült elnyernie a Calder Kupát (az ottani Stanley-t) a Sherbrooke Canadiens-szel. Érdekesség, hogy ebben a csapatban egy bizonyos Pat Roy volt a kapus.
Edzőként a QMJHL-ben kezdett, majd 2000-ben ugrott fel az NHL-be, és pont hozzánk. Akkor is hasonlóan gyengék voltunk, mint most. Alain Vigneault-val 5-13-2-es szezonrajtot produkált a Habs, nem csoda, hogy új mester után nézett a vezetőség. Vele sem váltotta meg a világot a banda, 23–27–13-as mérlegével természetesen lemaradtunk a rájátszásról. A 2001-2002-es szezon már teljes egészében az övé lett, és az eredmények is javulgattak. 36–31–15-tel zárt, ami tizenhat pontos javulás volt az egy évvel korábbi teljesítményhez képest. A PO is meg lett, sőt egészen a keleti elődöntőig meneteltünk. Kivertük az első helyen kiemelt Bostont, de végül a Carolina megállította a menetelést. A következő idény megint borzalmasan indult, 18–19–9-nél fel is állították Therrient és következett a Julien-korszak. Összességében pont egállal zárt a két éves időszakát, 77–77–37-es mérleggel távozott.
Új korszakot a Penguins franchise-nál nyitott. Két és fél évig az AHL-es Wilkes-Barre/Scrantonnál dolgozott, ahol azért jöttek a sikerek is. 2004-ben és 2005-ben rájátszásba vezette a Pingvineket. 2005. decemberében ismét csak szezon közben kellett átvennie egy NHL-es csapat irányítását, Ed Olczykot kellett váltani a Pittsburgh-i kispadon. Csoportutolsók lettek, de következő évben már elindult a szekér fölfelé. 105 ponttal jutottak a rájátszásba, de a későbbi döntős Ottawa már az első körben megálljt parancsolt az arany-feketéknek. A 2007-2008-as idény hozta meg számára a régen várt nagy sikereket. Előbb megnyerték az első Winter Classic-ot a Buffalo ellen, majd csoportelsőként egészen a kupadöntőig meneteltek. Ekkor még jobb volt a Detroit, de a következő évben..., de ezt már nem ő játszotta le. 2008. nyarán ugyan meghosszabbították a szerződését 11-ig, de a Crosby-Malkin-féle társasággal elért ötven százalék körüli mérleg miatt 2009. február 15-én elküldték. Sokat elmond a csapatban rejlő potenciálról, hogy a semmilyen NHL-es edzői tapasztalattal érkező utódja, Dan Bylsma kupát nyert a Pens-szel. Az azóta eltelt évek során játékosmegfigyeléssel foglalkozott a Pittsburgh-nek, a Buffalonak és a Columbus-nak. Tavaly nyáron felmerült a neve, mint a Toronto új főedzője, de a dologból nem lett semmi. Mostanáig várt a megfelelő alkalomra.
Nem szokatlan a Canadiens-nél, hogy az egyszer elküldött, elzavart, elüldözött mestert raknak vissza a kispadra. Therrien előtt így jártunk Newsy Lalonde-dal (1915-21; 1932-34), Cecil Harttal (1926-32; 1936-38), Claude Ruellel (1968-70; 1979-81) és Bob Gainey-vel (2006; 2009), bár az utolsó név csupán időszakosan irányította a csapat szakmai munkáját. A sajtótájékoztató alapján Bergevin nagyon bízik benne ("my man"), de mit is tehetne egy frissen kinevezett mesternél. Ha MT bukik, az igen csak meggyengítheti az ő pozícióját is a csapat élén.
Therrien mentalitása még jól is jöhet, hiszen nem árt, ha az edző olykor leordítja a játékosokat, vagy bunkózik velük, de nem látok benne hosszútávú potenciált. Azt máris közölt a sajtóval, hogy először majd a Giontaval, a kapitánnyal szeretne beszélni a játékosok közül. Szerintem egyből nyomatékosítani akarja, hogy ki lesz az úr az öltözőben. Elmondása szerint mindig is hitt a visszatérésben, és már nem ugyanaz az ember, mint annak idején. A montréali környezetet és a piacot is jobban ismeri, mint bármely másikat.
Most csalódott vagyok, nem kicsit. Azt hittem, hogy Bergevin képes lehet igazán jó edzőt megszerezni. Nem így lett, de még a szűkre szabott kereten belül is választhattunk volna jobbat. Azt azonban el kell ismernünk, hogy mostanság nem egy álom nálunk dolgozni, főleg, ha nem vagy érzelmileg idekötve. "Idegen" embernek nincs szüksége arra, hogy állandóan kritizálják, zaklassák a munkája miatt. Ha még franciául sem tud, vége (lásd Cunneyworth esete).
Sokat fog számítani, hogy milyen segédedzőkkel fogunk tudni megállapodni. Cunney maradása sem biztos, viszont egyre többször hallani Martin Lapointe esetleges érkezéséről. Olyan szakembert lenne érdemes hozni, aki később át tudja majd venni a csapat feletti irányítást. Nem jósolok Therriennek túl nagy jövő nálunk, talán már a szezon közben más név fog állni az irodája ajtaján.
