Következő emberem a személyes favoritom, Alex Galcsenyuk lesz. Nem biztos, hogy esélyünk lett volna a megszerzésére a harmadik helyről, de a tavalyi szezonját kettétörte egy komolyabb sérülés, így a listákon erősen visszaesett az év közepén. Most, hogy a gyógyulása majdnem száz százalékos biztonsággal megállapítható, újra feltűnt a felsőbb régiókban. Azonban nem csak nálunk, de más csapatok látóterében is ott van a fiatal tehetség, szóval ő sem fog olyan könnyen az ölünkbe pottyanni.
Hasonlóan Forsberghez, Galcsenyuk is pont passzolna a csapatépítési elképzelésinkbe. Bal szélen és középen is otthonosan érzi magát, emellett már 18 éves fejjel 185 cm magasra nőtt, ami megint csak nem jönne rosszul a támadóink fizikai paramétereinek emeléséhez. Egyetlen kérdőjelet a térdsérülése, illetve ennek a jövőben történő esetleges kiújulása jelenthet csupán.
A neve alapján azt gondolhatnánk, hogy megint egy Amerikába szakadt kelet-európairól van szó, de kicsit más a helyzet. Alex ugyanis Milwaukee-ban (Wisconsin) született 1994-ben. Faterja, a fehérorosz Alexander Galcsenyuk Minszkből származik, de a tengerentúlon próbált szerencsét a Milwaukee Admirals-nál (IHL). Ekkor született a kis Alex. Később megjárta a család Németországot, Olaszországot, Oroszországot vagy Svájcot. Jól beszéli anyanyelvén kívül az olaszt és az oroszt is. Mindig ott éltek, ahol az idősebbik Galcsenyuk épp szerződést kapott. A srác mégis szülőföldjén, az Egyesült Államokban kezdett el komolyabban hokizni. Először a Chicago Young Americans csapatában tűnt fel alig tizenöt évesen. Az MWEHL-ben nyomuló egylet 38 meccsén játszott, amelyen 44 gólt és 87 pontot gyűjtögetett össze. Következő idényben már az OHL-es Sarnia Stings csapatához került, ahol összekerült a már említett Nail Jakupovval. Az éve itt is kimagasló volt, annak ellenére, hogy csapata elég gyengécskének számított a ligában. 68 mérkőzésen összesen 31 gól és 52 pont került a neve mellé.
A töretlen fejlődését a tavaly őszön elszenvedett térdszalag-szakadás nehezítette meg. A Windsor Spitfires elleni előszezon mérkőzés után csupán az utolsó kettő alapszakasz mérkőzésre tudott visszaállni. A rájátszásban hatszor kapott lehetőséget, de a négy pontja azt mutatja, hogy a asérülése már a múlté. Pályafutása során beválasztották az OHL All Rookie csapatába (2010-11), valamint ő lett a MWEHL gólkirálya (2009-10) is.
Nagyon kellene a csapatunkba egy Galcsenyukhoz hasonló fiatal, több poszton is bevethető csatár. Ezért is "néztem ki" magunknak már a szezon folyamán, és az sem nagyon zavart, hogy a sérülés akadályozta a fejlődését. A kiesett idő miatt nem lehet majd egyből bevetni az NHL-ben, szerintem kell neki még egy a juniorok között. A következő szezonjától függően jöhet majd 2013-tól az AHL, esetleg akár az NHL is.
Galcsenyuk egy remekül korcsolyázó, játékszervező típusú center. Remekül lát a pályán és kiválóan passzol. Jól használja ki testi erejét, hogy helyet csináljon magának a gólszerzéshez, vagy a palánk mellett. Lövése elég erős és pontos. Persze, nem csak elöl tud hasznosan játszani, de a védekezést is fontosnak tartja. Nem elég elöl jónak lenni, a védekezés is legalább olyan fontos, mint a gólszerzés. Játékát gyakran hasonlítják a chicagói csatársztár, Marian Hossa stílusához.
Amiben még sokat kellene még fejlődnie, az a fizikális játéka. Ha még jobban használni tudná testi adottságait, akkor még veszélyesebb csatár válhatna belőle. Mindenképpen első soros center (esetleg szélső) potenciál lakozik a fiúban. Ha a sérülése tényleg nem fogja hátráltatni a további fejlődésében, akkor pár éven belül nagyon szólhat még az NHL-ben is. Mindenesetre nagyon tudnék örülni neki, ha június 22-én az ő nevét mondaná ki Timmins a Pittsburgh-i dobogón.
