BEJUTOTTUNK, DE EZZEL A TELJESÍTMÉNNYEL MINEK?!

"OF COURSE WE WANTED TO WIN THE GAME, BUT WE GOT THE POINT AND WE'RE GOING TO TAKE THAT. THAT'S WHAT WE NEEDED."

(Markov szerint a hozzáállásunk a mérkőzésről.)

Pontot szereztünk, bent vagyunk a PO-ban, de a játékunk... Három vereséggel kell a rájátszásba mennünk, így nagyon nehéz lesz. Elöl mindent megpróbáltunk, de a védelmi és kapushibák ellen nem volt orvosság. Toronto nem szakadt meg, mégis győzelemmel mehetnek haza. Jelen pillanatban nem érzem azt az erőt, ami a második körbe repíthetné a csapatot, pedig nagyon szeretném látni!

Meccs előtt két díjat is kiosztottak. Előbb Gorges kapta meg a legjobb "negyedik" embernek járó Jacques Beauchamp - Molson Trophy-t. Tavaly Lapierre-é volt a díj, idén pedig Josh tényleg megérdemelte. A másikat természetesen Halak kapta, mint az év játékosa (Molson Cup). Itt sincsen vita, tényleg ő volt a legjobb. Tavaly is kapus, Carey Price volt a díjazott.
Felállással volt egy kis gebasz, néhol Sergei Kostitsyn (ez volt az igazi), valahol pedig Pouliot maradt ki Maxwell mellett. Halak már természetes volt a kapuban. Ez nem csak az alapszakasz lezáró megmérettetése volt a két csapatnak, de Dan Marouelli bírónak is ez volt az utolsó meccse.

Jól indítottunk, erős és határozott támadásokat szövögettünk. Legnagyobb lehetőség Gomez előtt adódott. Vezető gólunkban volt egy adag szerencse is, hiszen Markov (6) lövése Grabovskiról pattant be a kapuba. Pouliot végre pontot szerzett, legalább akart, ha nem is ment neki. Az egyenlítés még nagyobb baki volt, hiszen az estén enerváltan játszó Halak rossz ütemben jött ki a pakkért, így Hanson megelőzte és megszerezte idei első gólját. Toronto PP-je eléggé halovány volt, de mit várjunk a liga leggyengébb egységétől, amely az utóbbi időkben 4%-kal értékesíti a hasonló lehetőségeit. A szünetre előnnyel mehettünk, végre sikerült kihasználni egy emberelőnyt. Gomez "szeme volt" passzal segítette 28. góljához Giontat. Második előnyünknél sokat lőttünk ugyan, de Pouliot üres kaput kihagyó lövése vitte a pálmát.
Második felvonást is jól indítottuk, de hiába. A harmad közepén megint jött az egyenlítés. Bozak szép assziszttal találata meg Stalberget, aki nem hibázott. Hamrlik kicsit lekésett, és Halak sem ért át a másik oldalról. Ez volt az első igazi támadásuk, de előtte PK-ban lőttek már egy vasat is. Ezt a mi kapuvasat csengető Bergeron lövésünk követte, majd az újabb vezető találatunk. Bedobás után Gomez hátratolta a korongot Bergeronnak, aki nagy erővel a keresztvas alá bombázott. Idén két harmad után vezetve csak egyszer kaptunk ki (Florida), volt miben reménykednünk.
Hanson nagy napot fogott ki, a harmadik elején már második gólját szerezte (és volt még a végén egy gólpassza is), ráadásul emberhátrányban kilépve, fonákkal verte Halakot és a lemaradó Hamrlikot. Nagy szerencsénk volt, hogy a Toronto nem akarta (tudta?) jobban megnehezíteni az életünket, és megelégedett a hosszabbítással.
Ráadásban Cammalleri cselezgetett egy szépet, de Giguere ismét útját állta. A másik oldalon viszont Dion Phaneuf "kapitány" nem kegyelmezett. Nézők örültek a PO-ba jutásnak, de a vereség az ősi rivális ellen kissé keserűvé tette az estét.

Egyértelműen a kapusok döntöttek. Míg nálunk Halak (24/28) sorra hibázott, addig a montréali Giguere nagyokat fogott. Szerencséje, hogy nem estünk ki miatta, mert ezután nem mehetett volna haza. Jaro viszont nagyon enerváltnak tűnt, eső gólnál nem tudom mit gondolt, a fonákot pedig nem szabadott volna beszednie. Kicsit csodálom, hogy a nézők nem boozták, Price már kevesebbért is kapott a fejére. Ha teljesítménnyel áll ki a PO-ban, akkor nem sok jót jósolok magunknak.
Védelmünk összességében nem volt rossz, de a lassúság megint kiütközött. A fiatal leafek szépen megforgatták Hamrlikéket. O'Byrne-nel mi franc lehet, kevesebb mint 2 percet játszott és csak háromszor lépett jégre. nem kellene, hogy ő is kidőljön. Bergeronnak kellett védőt játszania, de elöl is jó volt. Öt lövése és egy gólja mellett 24:22-t volt a jégen. Markov 1+2-je azt jelenti, amit tőle elvárhatunk.
Elől hiába volt 37 lövésünk, ez csak három gólra volt elég. Gionta megint állat volt! 28. góljával (amivel két szemjegyű PPG-t ért el ebben a szezonban) és 10!!! lövésével ismét vezér volt a támadó harmadban. Nem véletlenül emlegetik ismét, mint lehetséges kapitány-jelöltet. Gomez végre megint értékes volt (2 assziszttal és 4 lövés), de már 14 mérkőzés óta nem szerzett gólt, ami egy nyolc millás centertől a pocsék és a katasztrofális közötti teljesítményt sejtet. Cammallerit nagyon sajnálom! Szegény feje mindent megpróbál, de amióta visszatért semmi nem sikerül neki. Pedig hat lövése között akadtak igen veszélyesek is. Szerintem ha egyszer betalálna végre, átszakadna a gát és ismét a régi Cammyt láthatnánk a jégen.
Puhány csapatunkat jócskán helyben hagyták a kék-fehérek, legalábbis a 15-36-os ütközési mutató ezt mutatja. Ezen nem csodálkozhatunk már, de továbbra sem tetszik! PP-ben sikerült gólt ütni, talán megint lesz belőle valami a PO-ra. 

Rájátszásban, ami jövő szerdán kezdődik, még nem tudni, ki lesz az ellenfelünk. Lehet a Washington Ovechkinnel, Miller-féle Sabres vagy a Brodeur-alakulat (Devils). Nekem a Buffalo tűnik a legjobbnak, de ennek is van a legkisebb lehetősége. Ha utolsó meccsét nyeri a Flyers, akkor Caps, ha nem, akkor a New Jersey-Buffalo mérkőzésen dől el az ellenfelünk kiléte. Ebben a szezonban a Washingtonnal 2-1-1, a Devils-szel 1-3-0, míg a Buffaloval 2-3-1 a mérlegünk. Egyébként mindegy is ki jön, mert az utóbbi meccsek teljesítményével egyikkel sem tudjuk felvenni a harcot!