Mivel 2007 után ismét sikerült nem bekerülni a rájátszásba, jobb híján csupán a rivális játszadozását figyelhetjük a "nagy GM-kereső show" közepette. Az első körből már lement pár csata. Voltak jobb és kevésbé izgalmas összecsapások is, néhány komolya meglepetéssel fűszerezve. Kinek szurkolhatunk, ha a mieink már csupán a golfütőkkel játszadoznak? Szükségből.
Persze egy igazi Habs-drukker másik csapatnak sem tud teljes szívből szorítani, de azért itt-ott azért csak találunk egy-két kapaszkodót, ami miatt az egyik fél szimpatikusabb, mint a másik. Próbáljuk ennek fényében figyelni a csatákat, hátha még szórakozni is tudunk rajtuk.
Kezdjük természetesen kelettel, hiszen mi is itt szenvedtük végig a szezont! Első helyen a Rangers-t emelték ki, ellenfélül a végén nyolcadik helyre csúszó Ottawa futott be. Őszintén szólva nem szeretem a Nagy Almásokat, sem a csapatot, sem a kissé korosodó csarnokukat, a Gardent. Az utóbbi években elég jó mérleget mutathatunk fel ellenük, de az O6-os rivalizálás egyértelmű riválissá teszi őket. Gomez-trade benyelése sem teszi elfogadhatóbbá őket. Másik oldalon a fővárosiak, akik ugyan csoportriválisok, de azért mégis csak Kanadát képviselik a PO-ban.
Az első NY-i derbi sima hazai győzelmet hozott, a Sens csak 0:4 után tudott valamit felmutatni. Az első kiemelt ászai szép lazán elintézték az 1:0-t a kékeknek (4:2). A második meccsen viszont fordult a kocka, és az Ottawa egy hosszabbításos 3:2-s sikerrel mehet haza. Kétszer egyenlítettek, majd végül a győzelmet is kicsikarták az esélyesebb ellenfél ellen Chris Neil góljával.
HabsBlog tipp: 4:2 a New York javára.
Következő összecsapás a Boston-Washington küzdelme. Bostonnal semmilyen körülmények között nem tud azonosulni egy Habs fan sem, így mindenképpen a Caps sikerét tarthatjuk elfogadhatóbbnak. A bajnok legádázabb ellenfelünk, amely már oly sokszor okozott keserves pillanatokat a csapatnak. Például az elmúlt négy PO-nkból kettőben ők verték ki a Canadiens-t (2009, 2011). Nem mintha a Washington olyan szerethető csapat lenne számunkra, hiszen csak az idei szezonban négyszer vertek le, és söpréssel tudhatták le az ellenünk megvívott párharcot.
Az állás itt is döntetlen két mérkőzés után. Mindkét este hosszabbítás után dőlt el. Előbb a fekete-sárgák győztek szerény 1:0-val, majd szombaton a fővárosiak következtek 2:1-gyel. Mulatságos volt az első mérkőzés végén, amikor az ünneplő hazaiakra ráborult a pályát szegélyező egyik plexilemez. Tegnap Pouliot estében egyenlített a harmadik felvonás vége felé. A jó öreg Benny a héten egy nyilatkozatában megint kifejtette, hogy mennyire örül, hogy tavaly elkerült Montrealból. Mi is, öreg!
HabsBlog tipp: 4:3 a Boston javára.
A Florida-New Jersey párharc az egyetlen, ahol még csak egy meccset tudtak le a felek. A Cats-t öröm ismét a PO-ban látni, hiszen hosszú évek után sikerült (2000) ismét a rájátszásba verekednie magát. Szimpatikus kis csapat az övék, független szemmel mindenképpen nekik lehet inkább szorítani. A múlt nyáron okosan szedték össze az UFA-piac másoknak annyira nem kellő, vagy meg nem fizethető embereit (pl. Versteeg, Fleischmann, Campbell vagy Kopecky). Annak ellenére ők állnak közelebb a szívemhez, hogy kapujukat a mindanyónk által "szeretett" Jose Theodore védelmezi. A Devils-ben ott van Brodeur, aki montreali létére legtöbbször mégis megkeserítette a létünket az egymás elleni csatákban. Az új edzővel (Peter DeBoer) ismét rájátszásba kerülő csapat számunkra is példa lehet az újjászületés szempontjából.
Az első meccs első harmadát átaludta a hazai Florida, így 0:3-ról már csak a szépítés sikerült (2:3).
HabsBlog tipp: 4:2 a New Jersey javára.
Utolsó keleti párosításunk talán a legizgalmasabb, legpikánsabb. A Pittsburgh-Philadelphia csatánál nem is kívánhat jobbat egy rajongó. Pennsylvaniai "polgárháború" mindkét fél számára igen nagy presztízsértékkel bír. A Flyers hasonlóan az utált kategóriát képviseli a szememben, hiszen a narancsosok csak az utolsó pár évben kétszer is elbántak velünk a PO-ban (2008, 2010), és az alapszakaszban is vért szoktunk ellenük izzadni. Stílusuk nem fekszik sem nekünk, sem a Pens-nek. Crosy-ék sem túl imádottak számomra, de talán ők lennének a "kisebbik rossz". Talán az itthoni hype, és az, hogy általában jobban szerepelnek nálunk teszi azt, hogy értük sem tudok repesni.
Papíron a fekete-arany társaság lenne az esélyesebb, de az első két meccsen borult a papírforma.
Hiába vezetett már 3:0-ra is a Pens az első meccsen, végül mégis a Philli örülhetett. Előbb Danny Briere lesgyanús találata szította az indulatokat, majd a ráadásban Jakub Voracek az első sikert is kicsikarta a vendégeknek a 4:3-as sikerrel. A második derbi még az előzőnél is izgalmasabban alakult. Itt is gyors vezetéshez jutottak a hazaiak, sőt többször is vezettek (legutoljára 5:4-re). Azonban a Flyers nem adta fel, és kihasználva a hibákat maga alá gyűrte az esélyesebb alakulatot. Claude Giroux és Sean Couturier is mesterhármast ért el az este végén.
HabsBlog tipp: 4:2 a Philadelphia javára.
Nyugati párharcokkal könnyebb dolgunk van, nem befolyásol a választásban annyi tényező. Kevesebb közös pont, kevesebb negatív élmény fűződik hozzájuk. Persze, itt is találunk számunkra szimpatikusabb és kevésbé megnyerő alakulatot és párharcot.
Az első kiemelt a Vancouver, mely az egész liga tetején fejezte be az alapszakaszt. Ellenfele a Los Angeles, akiktől senki sem számított nagyobb ellenállásra. A Canucks-ban ott játszik Chris Higgins és Max Lapierre is, ráadásul ők is Kanadát képviselik. LA-hez szinte semmi kötődésünk nincsen, hacsak az nem, hogy mostanában arrafelé is keresgéljük az új lehetséges menedzsert (Robitaille és Hextall).
A várakozások ellenére eddig a Kings akarata érvényesül, hiszen mindkét eddigi meccset elhozták British Columbiából. Mindkét találkozót 4:2-vel lopták a Királyok. Az első legérdekesebb mozzanata a győztes gól előtti Carter-passz volt, amikor korcsolyával hozta kihagyhatatlan helyzetbe Dustin Pennert.
HabsBlog tipp: 4:3 a Vancouver javára.
A St. Louis-San Jose kettősből inkább a Blues felé húzhat a szívünk, hiszen itt véd a 2010-es PO-menetelésünk egyik hőse, Jaro Halak. A Cápák esetleg Moore miatt lehet érdekes, de még így sem ez a számunkra legérdekesebb összecsapás.
A párharc itt 1:1-re áll. A nyitómeccset csupán a második hosszabbításban tudta elhozni a vendég banda egy 3:2-es győzelemmel, míg a másodikat simán hozták a kék mezesek (3:0). Ezen a meccsen Vlasic öngóljával szerzett vezetést a Blues. Egyébként sok kapuvas jellemezte a találkozót, melyet egy tömegbunyó zárt le.
HabsBlog tipp: 4:2 a St. Louis javára.
A Phoenix-Chicago kettős ütközetében aztán még a többi párosításnál is kevesebb fogódzónk lehet. Érdekesen alakul a csata, hiszen mindkét alkalommal csak a hosszabbítás hozott döntést. A vendégeknek helyén vannak az idegeik, hiszen mindkétszer az utolsó pillanatban mentették meg a meccset. Az első aztán elbukták a ráadást (3:2-re), de a másodikon már nekik volt szerencséjük (4:3). A Coyotes verheti a fejét a falba, hiszen a szombatit Aucoin eladott korongja miatt veszették el.
HabsBlog tipp: 4:2 a Chicago javára.
Végére egy igen pikáns párharc maradt, hiszen a Nashville-Detroit kettős csoportellenfelek is egyben. Detroit az utóbbi évek egyik sikercsapata, így irigy szemmel tekinthetünk rájuk. A Preds-ben ott van aztán egy csomó ex-Habs játékos. A Kaszcicin-testvérek és Hal Gill miatt egyértelműen a sárga mezesek lehetnek a szimpatikusabbak számunkra.
Csata és keménység már az első két parti után kialakult. Előbb a hazaiaknak jött ki a lépés, 3:2-re győzedelmeskedtek. Itt is volt öngól, Gaustad góljánál Stuartról ment be a korong. A meccs végén Weber egy eléggé durva akcióval vett elégtételt Zetterbergen. Büntetése csupán 2500 $ lett, amivel olcsón megúszta a csapatkapitány. A tegnapin már a vendégek irányítottak, és hiába szerzett gól Andrej Kaszcicin egy szép csuklólövéssel, ez is kevésnek bizonyult.
HabsBlog tipp: 4:3 a Nashville javára.
