KÖNNYED SZOMBAT DÉLUTÁNI AGÓNIA
Tök utolsó, ott vagyunk, ahová JELENLEG be vagyunk lőve. Nem érdemlünk jobbat. Ez van, lehet siránkozni, de inkább építkezni kell. A vendégek simán letudták ezt a szombat délutánt, negyed gázzal is átrobogtak rajtunk. Minden csapatrész gyengélkedik, de a gólok hiányoztak megint a leginkább. Majd talán megint a Winnipeg elleni meccs fogja felrázni a srácokat ma este. Mélységben.
"I'VE NEVER SEEN TWO PENALTY SHOTS CALLED AGAINST ONE TEAM, BUT THEY WERE BOTH GOOD CALLS. I THREW MY STICK ON THE FIRST ONE AND (TOMAS KABERLE) HELD (ALEXANDER)..."
(Peter Budaj a két büntetőről.)
Ezúttal Mike Blunden sérülése miatt kellett némileg felforgatni a sorokat. Érkezett Palushaj, aki december 1-e óta (@ SJS) nem játszott Montrealban. Moen IR-re került, nem mostanában fog visszatérni. Weber helyére most Campoli került hetedik bekknek. Kaszcicin megint összekerült Plekaneccel és Gomezzel, míg a kapuban ismét Peter Budaj bizonyíthatott. Meccs előtt kapta meg Pacioretty a januári Molson Kupát, az utóbbi két szezonban csupán másodszor nem Price vehette át. Tretyák ismét tiszteletét tette és Ovecskin is visszatérhetett eltiltása után.
Meglepően indult a mérkőzés, no nem a kiváló játékunk miatt, sokkal inkább azért, mert a Caps szerzett előnyt és nem mi. Kedvező jelnek is vehettük volna, de már rég nem itt tartunk. Wideman olyan „bénán” találta el a korongot, hogy az egy természetellenes ívben röppent a kapunk. Szerencsétlen Budaj csak pislogni tudott a többiekkel együtt. Nem ment semmi, pedig a Ovecsék „segíteni” is akartak, olyan sokszor passzolták védőinkhez a korongot. A legjobb az volt, amikor a kapitányuk gólhelyzetben teljesen szándékosan a piros mezes (ilyen mezben játszanak otthon a fővárosiak is) Gorges-hez játszotta a pakkot. Nagyot derültem rajta, legalább ezen… Úgy sikerült 11 kapura lövést termelnünk az első harmadban, hogy nem volt egy veszélyesebb akciónk sem. Némi akciózást is csak Cole-éktól láthattunk.
Második felvonásra sem változott semmi, csak a Caps kissé visszavett. Csupán háromszor próbálkoztak, míg nekünk kicsit több erő került a támadásainkba. Desharnais akár egalizálhatott is volna. Budaj botdobós akciója után azért kivédte Brouwer büntetőjét. A végére még MaxPac is megmozgatta Vokount.
Az utolsóban ismét egy kis hátsó bénázással segítettük a vendégeket. Amíg Laich a kapuvasnál magára vonta a kapus, Jemelin és Plekanec figyelmét, addig Matt Hendricks tök üresen maradhatott és vághatta be a második találatot. Még az a „szerencse” is ért minket, hogy megkaptuk a második büntetőnket Kaberle hibája után. Erre Szjomin készülhetett és egy erőteljes lövéssel megadásra is kényszerítette Budajt. Végén még emberhátrányos kitörésével Plekanec szépíthetett volna, de szokás szerint elpuskázta a ziccert.
Lassan az agyam is átáll arra, hogy nem a győzelem, hanem a jobb draftolási helyezés számít, így az ilyen vereségecskék már nem tudnak felidegesíteni. Próbálok pozitívumokat találni még a vereségben is, de nincs könnyű dolgom. Gyakorlatilag az értékelhetetlen és a rossz között mozgott ezen a kora délutánon az egylet, alig lehet pozitív példát említeni. Subban például megint mindent megtett, rajta lehet még érezni, hogy küzd a veszett helyzetekben is. Hiába volt 30 regisztrált kapura lövésünk, ebből alig egy-kettő volt gólveszélyes, és azokat is elpuskáztuk. Gillt már pihentetjük (8:33), nehogy megsérüljön nekünk még a cserestop előtt. Kaszcicin szépen puffogtatott (5), így talán rá is érkezhet még ajánlat a hónap végéig.
Talán Peter Budaj volt a legjobb emberünk. Büntetőt hárított, és minden tőle telhetőt megtett a kapuban. Nem sok bizonyítási lehetőséget kap, így nincs könnyű helyzetben. Az arcokon legtöbbször a tanácstalanságot és a fásultságot láttam. Gyakori volt a fejcsóválás is, a jégen és a padon egyaránt. A nézők legfőbb szórakozása az volt, hogy minden egyes Gomez korongérintésnél felhördültek. Azt nem tudtam megállapítani, hogy ez valóban igazi szurkolás volt a pénzeszsáknak, vagy csak szarkazus.
A Super Bowl hétvége szokásos második játéknapján a Winnipeg (24-23-6) érkezik, szombaton négy siker után buktunk, így ma kötelező lenne nyerni, ha nem nézném azt, hogy már a minél jobb draft helyekért küzdünk. Ellenfelünk a senki földjén ját, úgy vannak a tizedik helyen, hogy saját csoporttársaik vannak előttük és mögöttük is. Két siker után a Floridával már nem bírtak legutóbb (1:2). Jó hír viszont a Repülősöknek, hogy már számíthatnak legjobbjukra, Dustin Byfuglienre. Mostanság Wellwood és Antropov voltak a leggólerősebb támadóik, és ha hozzájuk vesszük Jim Slater mezőnymunkáját, akkor kijelenthetjük, hogy center poszton erősnek tűnnek. Pavelecre vigyázni kell, ismét sokat hoz a Winnipegnek.
Ha a legutóbbi meccsünkből indulunk ki (7:3), akkor simán nyerünk, de ha a formánkat és az előző manitobai összecsapást (0:4) is figyelembe vesszük, akkor bármi lehet. Mivel tegnap kikaptunk, és az ilyen egymás utáni meccseken az egyiket hozni szoktuk, most is a győzelmünk felé hajlok. Végül itt van szerencsétlen Gomez, akinek most járhat le az egy esztendős góltalansága. Szurkolok neki, hogy feltörhesse a rontást.
