MEG SEM LEPŐDIK MÁR SENKI
"EVERYBODY IN THIS ROOM HAS TO FOLLOW WHAT'S ON THAT BOARD, AND IF WE DON'T DO THAT, THERE ARE GOING TO BE CHANGES. YOU CAN BET ON THAT."
(Carey Price a stratégia követésének fontosságáról.)
Ááá, lassan tényleg elúszik teljesen a szezon, és nincs más dolgunk, mint egy új edző-GM párost keresni és kidobni a "szemetet". Amíg a szezon elején simán két vállra fektettük ezt a Jets, addig most lőtt gól nélkül zavartak minket haza az ünnepekre. Semmi tűz, semmi lelkesedés, teljes apátia ez a csapat jelenleg, amiből nem tudom mi hozna kiutat. Még három meccs ebből az el*****ett évből, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.
Egy nappal Chicago után, Winnipeg sem hozott nagy változásokat, de azt jó volt látni, hogy Cunney hasonlóan vélekedik Subban jelenlegi formájáról, mint jómagam. Ez alapján P.K. nem is kapott helyet a játszó keretben, pályafutása során hatodszor kellett a lelátóról figyelnie a többieket. helyére Jemelin ugrott be, ahogy várható is, amikor az egyik védőt kicseréljük. Eller kimaradása jól meglepőbb számomra, hiszen nem volt ő sem annyival rosszabb a többieknél, talán egy kisebb sérülés. Mivel nincsen elegendő csatárunk, ismét a "Webert a negyedik sorba-akció" maradt hátra. Blunden került fel a harmadikba AK és Leblanc társaságába.
Kapuban megint Carey Price védhetett, aki ezzel az estével már 237. meccséhez érkezett a Canadiens-ben. Charlie Hodge-ot megelőzve a kilencedik Habs portás lett az örökranglistán a játszott meccsek tekintetében. Josh Gorges is szép számhoz érkezett, 400. mérkőzést játszhatta már az NHL-ben.
Túl sok szót nem érdemes vesztegetni erre a meccsre, hiszen a szezon egyik leggyengébb, ha nem a leggyengébb meccsét toltuk le a nézők torkán. A helyieknek biztos tetszett, amikor emberelőnyben, Byfuglien passza holt egyedül találta a bal oldalon ácsorgó Blake Wheelert, aki a félig meddig üres kapuba vágta a pakkot. Tanner Glass még növelte is az előnyüket az első harmadban. Szerencsétlen Campolit megforgatták, Kaberle meg nem tudott semmit sem tenni, csak zavarta Price-t.
A másodikban legalább már voltak támadásaink, mert az első hat lövést nehezen lehetett offenzívának beállítani. A középsőben hiába küldtünk 16 korongot is az ellen kapujára, Pavelec mindent könnyedén hárított. Gól azért esett, csak a mi kapunkban kötött ki. Még a kezdés után, Blake Wheeler cselezte ki Gillt, majd lehagyta Campolit is. Lövést Carey is egy kissé elnézte, de tényleg jó lövés volt.
Az utolsó harmadra még a maradék játékkedv is elszállt, maradt az apátia és a zérós bukta. Megint csak öt lövésünk volt, pedig mi voltunk hátrányban. Elég nagy hátrányban, hiszen még Tim Stapleton is feliratkozott a gólszerzők közé. Ismét Wheeler kavargatott a kapunk mögött, majd az érkező Stapletonnak tálalt, aki Desharnais mellett lőtte a negyediket.
Gyakorlatilag minden rosszul működött, egy nagy káosz volt a fejekben. Nem tudnák senkit kiemelni, aki igazán jól teljesített volna. Az eddig a csapatot hátán hordozó Cole-féle hármas kapta mind a három, nem emberhátrányos gólt. Ha már rájuk sem lehet számítani... A mi PP-nk megint "szárnyalt", összesen egy-két távoli lövéssel próbálkoztunk, amíg ők háromszor is veszélyeztették Price kapuját létszámhátrányban. Chris Campoli is "élete meccsét" nyomta a CH-s szerelésben. -3-as mutatója mellett rengeteg helyezkedési és egyéb hibával tetézte a bajunkat.
Szerencsére jön a karácsony, néhány nap pihenő és idő, hogy mindenki magába nézzen. Mindenki tudja, hogy ez a játékoskeret többet tud ennél, főleg a sok milliós játékosok.
Teljes kudarcot hozott az év utolsó előtti játékhete. Három meccs, nulla pont. Három szerzett és tizenkét kapott gól. Pont egy edzőváltás után vagyunk, így nehéz megítélni, hogy mi vezetett ehhez a szánalmas eredménysorhoz. A Boston ellen még megmutattuk oroszlánkörmeinket, még akár győzhettünk is volna, de a Chicago és Winnipeg ellen teljes összeomlás volt megfigyelhető. Játékosok közül gyakorlatilag senki nem teljesített átlagon felül, amit jól utat az is, hogy nem volt senki "plusszos", csupán Blundennek sikerül nullán maradnia. Mike-ot külön dicséret illeti azért is, mert ő volt a legkeményebb 11 ütközéssel. A többiek, most inkább hagyjuk...
Kedden az ünnepi pulykasült után folytatódik a túrázás, egy ottawai kiruccanás után irány Florida szilveszterig. A Senators (17-14-5) lassan felveszi az igazi ritmust, már a Buffalot is megelőzte a csoportban, és már PO-s nyolcadik helyen állnak. Három siker után, pénteken csupán egy pontot sikerült megcsípniük, de ez így is szép eredménysor.
Legeredményesebb embereik természetesen a megszokott nevek: Jason Spezza és (10 pont) és Daniel Alfredsson (9). Azért a fiatal Erik Karlsson és Jared Cowen teljesítménye is megsüvegelendő. December közepén üzleteltek egy kicsit a PHX-szel. Másfél hete megszerezték Kyle Turris-t (C) Rundbladért (D) cserébe. Sérültjeik között van Peter Regin és Jesse Winchester is, de a legnagyobb hiányát az agyrázkódást szenvedett Milan Michaleknek érzik meg, aki ellenünk talán már újra játszhat majd.
Ebben a szezonban eddig csupán egyszer mérkőztünk, amikor szintén Ottawában, 2:1-re sikerült győzedelmeskednünk Erik Cole és Kaszcicin találataival. Most erősen nem mi leszünk a meccs favoritjai, de bármi megeshet, még talán az is, hogy végre jó játékkal győzünk, de nekem egy „rossz” siker is megteszi jelen helyzetben.
