OTTHON MEGINT VERESÉGGEL KEZDTÜK A SZEZONT

"WE SELF-DESTRUCTED."

(Martin summás véleménye.)

Carey-nek nincs meg a századik! Még..., viszont nekünk meg nincsen "igazi" csapatunk Még...? Nem tudom, de nagyon nem tetszik, amit látok. Védelem életveszélyes, sok az eladott-elvesztett pakk, és elöl sem vagyunk valami átütőek. Calgary ugyan nyugatról jött, így nem olyan tragédia a vereség, de jön még ide a Buffalo, meg többi keleti ász is, mi meg csak egy helyben toporgunk. Megoldást honnan vesszük?! Talán idővel összeállunk, de ha nem így lesz, akkor biztosan lépni kell, lelépni, mégpedig JM-nek.

Cammy nélkül Moen máris az első sorban találta magát. Ugyanez történt Jemelinnel is, aki Spaceket pótolta Weber mellett. Jó hír viszont, hogy Lars Eller ismét egészséges és bevethető. Palushajjal és Engqvisttel hozták össze a negyedik sort. Az ellenfélnél Kiprusoff a csapatrekordot jelentő győzelemért küzdött, amivel Mike Vernon csúcsát adta volna át az enyészetnek. Egyébként White-ot is műteni kellett, most a mielőbbi gyógyulásáért imádkozzunk.

Álomszerűen kezdtünk, de rémálommal folytatódott a találkozó. Korongszerzés után Pacioretty és AK iramodott meg egy védővel szemben. Max lövése mellé ment, de a palánkról pont az üresen érkező Kaszcicin (1) elé érkezett vissza, aki nem hibázott az üres kapuba. Túl sokáig nem örülhettünk a vezetésnek, ami egyébként az utóbbi években mindig sikerült a hazai debütáláson, mert a Calgary hét és fél perc alatt bevágott hármat. Előbb Rene Bourque lőtt szépen a rövid felsőbe emberelőnyben, majd szintén létszámfölényben, Niklas Hagman is bekotorta a kipattanót a mélázó védelem mellett. A harmadikat pedig David Moss ütötte közelről Price hálójába. Még fel sem tudtunk ocsúdni és máris verve voltunk.
A másodikban hiába kapcsoltunk egy kicsit feljebb, hiába ütöttünk kétszer annyit kapura, mint az ellenfél, mégis Rene Bourque volt ismét eredményes. Megint közelről, megint köténnyel. Később Carey majdnem a saját kapujába "szabadított fel", mikor Iginla szorongatta. Még Plekanec előtt adódott a legnagyobb helyzetünk, de csak vasig jutottunk. Harmadikban nagyon takarékra rakta magát a Flames (1-12 SOG), mégsem mentünk semmire. Egyedül Eller szépségdíjas lövőcselét lehetett kiemelni.

Megint a szokásos hibák, nagyon nem is lehet már mit mondani. Védelem átjáróház és káosz, elöl még nem álltak össze a soraink, míg kapusunk sem remekelt, mint eddig tette. Kérdés csak az, hogy meddig lesz türelem.
Gomez négy lövése ellenére sehol sem volt, de mit mondjunk a kapitányra (1 lövés)?! Nagyon alszik még, így Pacioretty sem tud mit játszani mellettük. Plekanec a leghasznosabb csatárunk, de a pontok őt is elkerülik eddig. PK-nk egyből kapott kettőt, pedig eddig hibátlan tudott maradni. Moennek (6 hit) persze hogy sok az első soros jégidő, de Cole (6 hit) semmilyen játéka lassan sok lesz. Tegnap legalább a palánknál jól dolgozott, de négy milláért pontokat várunk tőle. Eller kifejezetten tetszett és a negyedik sor többször is jól tartotta az ellenfél harmadában a játékot.
Védelmünk sajna nagyon rutintalan, Diaz, Jemelin, Subban, Weber kvartett még nem képes meccseket hozni. Ha nincs Price zsenije, folyamatos négy-öt gólokat fogunk miattuk (is) kapni. Sajnos Carey eléggé közepes teljesítményt nyújtott, de neki is lehet gyengébb napja. Reméljük, nem lesz ilyen túl sűrűn, mert akkor tényleg csak a vonal alatt fogunk szerénykedni tavaszra.

Szombaton a Colorado (3-1-0) következik, ismét a Bellben nyomjuk. Annak ellenére, hogy sokan alig adnak esélyt a denverieknek, három siker már ott van a nevük mellett. Ráadásul kettő ebből a csoportunkban történt, a Boston és az Ottawa is behódolt már nekik. Tavaly decemberben idegenben egy 2:3-as vereséggel távoztunk tőlük, de egy évvel korábban Montréalban sem jártunk jobban (2:3). Az utolsó siker még 2009 februárjában történt, azóta nem sok jóra emlékezhetünk.
Szinte biztos, hogy nem lesz változás a felállásunkban, csupán Peter Budaj kapus bevetése merülhet fel tavalyi csapata ellen. Vele még gyengébbek lennénk, így nem hiszek a szereplésében.