ÁTLÉPTÜK A DEVILS-ÁTKOT?!
"WE NEED A COUPLE OF GOOD ROAD EFFORTS. TOMORROW WE GET A BRAND NEW SHOT AT PLAYING BETTER ON THE ROAD AND ALL THE GUYS ARE READY FOR IT."
(Price az idegenbeli sikerek fontosságáról.)
Végre valami játékot is mutattunk! Nem volt lehengerlő, de elég jól toltuk ahhoz, hogy sikerrel vegyük az akadályt. Elöl volt néhány ügyes villanásunk és végre hátul sem estünk-keltünk. Darche két gólt szerez? Volt már ilyen? Kellett a két pont a PO-hoz, ami lassan tényleg karnyújtásnyira kerül. Szerencsétlen Devils pedig most bukta el a folytatás lehetőségét matematikailag is.
Ahhoz képest, hogy az utóbbi években szinte semmi sem sikerül idegenben a Devils ellen, elég jól sikerült ellenük ez a szezon. Kétszer győztünk és a tavalyival együtt már zsinórban háromszor vertük őket hazai jégen. Mivel Halpern kidőlt a Carolina ellen, be kellett dobni ismét Pyattet is. Az első sorba (másodikba) megint Kaszcicin jött fel, Desharnais lett a harmadik, Eller a negyedik sor centere. Price hetvenedszer hallgathatta meg a himnuszt a jégen állva, azaz kezdő kapusként.
Meglepő volt látni és hallani, hogy hány szurkolónk jelent meg a lelátókon. Hamar bajba kerültünk, amikor Subban eladott korongjából Tedenby ugrott ki, majd Gill ütötte meg, amiért büntető járt. Ekkor jött a második mázlink, hiszen a korongja a vasról Price lábvédőjére, onnan pedig kifelé pattant. A másik oldalon nekünk már jobban összejött a vezetés megszerzése. Gionta fonák passzába Darche (11) ért bele szerencsésen. Hiába lógott rajta egy védő, ő is kevés volt. Parise lövését Price kissé ügyetlenül kiejtette, amiből kiállítás lett. Hátrányban Plekanec indult meg egyedül, de pont telibe lőtte Brodeurt. Az első harmadban csupán három lövést kaptunk kilenc ellenében.
Második felvonásban egyre több veszélyes akciót dobtuk össze, White majdnem növelte az előnyt Hamrlik kipattanójából. Cammy is lőhette volna a másodikat, de neki is útját állta a Devils portása. Végére még ott volt Zajac kimaradt szólója, amelyet szépen bekaphattunk volna.
Két harmad utáni vezetésnél 28-1-4 volt eddig a mérlegünk, így nem volt túl sok izgulni valónk. Az áthozott emberelőnyt Subban (13) gyorsan gólra is váltott egy tőle megszokott bombával. Három perccel később Darche (12) ismét villant, megint Gionta átadását csúsztatta a ketrecbe. Az utolsó tíz percre felerősödött a hazai csapat, olykor még be is szorítottak. Ebből jött a szépítés is. Elias szépen kicsalta Price-t, majd a másik oldalon várakozó Kovalcsukhoz továbbított, aki nem hibázott. Befejezésül még Cammalleri lőhetett volna még egyet, de szokás szerint ezt is kihagyta.
Ezzel a idegenbeli győzelemmel 19-19-1-re módosítottuk a vendégségben elért számainkat, de még így is a leggyengébb mutatóval rendelkezünk a PO-s helyen állomásozó 16 csapat közül. Price majdnem ismét nullázott, de a 70. kezdésén azért volt néhány meleg helyzete. Büntetőt fogott, amellyel 2-2-re módosított.
Subban ismét gólt vágott, így már csak ketőre van az 1970/71-es, Guy Lapointe-féle újonc bekk rekord beállításától. Sokat vállalt ismét, de a három eladott korongjából az egyik majdnem végzetes lett. Érdekes volt látni, hogy védőink annak ellenére nem hoztak le rossz meccset, hogy az egyéni mutatóik semmit nem mutattak.
Elöl Darche villogása volt a legjobb. Két góljával már 24 pontnál jár, ami már egyéni csúcsnak számít. Gionta is jól szolgálta ki, két gólpasszával átlépte a 400 asszisztos határt is. Soka szidom Gomezt, általában jogosan, de idén is sikerült neki a 30 gólpassz, amitl tizenegyedszer is megcsinált. A meccs egyik érdekessége továbbá, hogy összesen 4 blokkolást számoltak össze a statisztikusok (2-2).
Utolsó meccs otthon, jön a bajnok! A Chicago (42-27-8) is keményen küzd a PO-ért, hiszen csapán a nyolcadik helyen állnak nyugaton. Náluk mostanság egy sikerre egy vereség jut. Vasárnap még játszanak a Tampával, majd kedden jönnek hozzánk. Tavalyi szezonban 2:3-ra kaptunk ki idegenben, míg 2009. március végén 4:1-es sikernek örülhettünk. Patrick Sharp és Dave Bolland hiányoznak a Hawks-ból, nálunk pedig sokan.
