GÓLZÁPOROS VENDÉGJÁTÉK
"I WAS GLAD I SCORED MY FIRST GOAL HERE WITH ALL THE FANS FROM MANITOBA. IT FELT LIKE HOME. I TOLD THE GUYS THE OTHER NIGHT THAT THIS IS THE CLOSEST I'LL GET TO..."
(Ryan White élete első góljáról.)
Ez meglepően sima és végtelenül egyszerűre sikerült. Nem gondolta senki, hiszen nekünk mostanában nem megy idegenben a nyugatiak ellen. Eddig csupán a Vancouvert (na, pont a legjobbat :) sikerült idegenben verni. Be kell vallani, nekünk minden, a másik oldalon semmi nem sikerült. Subban tripla, Pouliot három assziszt, White első gól, nem lehetett unatkozni ezen a vasárnap délutánon (ottani idő szerint). Hátul voltak azért meleg pillanataink, de Auld kiváló volt megint. Ezzel a két ponttal megint kicsit közelebb lopóztunk a rájátszáshoz és a hatodik hely megtartása is jobb képet mutat.
Pénteken jól elvertek minket, mégsem változtattunk komolyat a felálláson, hiszen eléggé kötve van az edzők keze a sérült rengeteg miatt. Csupán Weber került ki a New York-i bénázásainak köszönhetően, helyére pedig az influenzájából felépülő Hall Gill térhetett vissza. Price is meghosszabbíthatta a pihijét, ismét a tarcsikapus melegíthetett. Pikánssá tette a meccset Pouliot és Theodore játéka, akik korábban a másik csapatban is megfordultak már.
0:31, és már vezetünk is! Pouliot pontos átadásával White (1) mehetett tisztán a kapura és nem hibázott. gyors kezdés, amely megadta a délután alaphangját. A kapunknál majdnem sikerült az egyenlítés, de a két veszélyes akciót kissé túlkombinálták a zöld mezesek. White a góljából erőt merítve állt le öklözni az őt korábban kétszer is keményen palánkra szorító Clayton Stonerrel. Eredmény döntetlen, de szép is csörte volt. Következtek ismét a gólok! Megint az egykori hazai fiatal reménység, Pouliot okozott zavart a támadó harmadban, majd ezt kihasználva Andrej Kaszcicin (19) növelte az előnyünket.
Második harmad még az elsőnél is egyoldalúbbra sikeredett. P.K. Subban (9) bolondította meg a védelmet már az elején, majd miután körbekorizta védővel a nyakán a fél pályát, közelről vette be Theo kapuját. Cammalleri szemtelen, de annál pontosabb gólpassza Wisniewskinek (10) már végleg elég volt a Wildnak. Ennél a gólnál még Auld is pontot jegyezhetett! Moen (6) közelről kotorta be Hamrlik kipattanóját, ez volt már az ötödik dugó. Ez elég is volt Theodore-nak, következhetett Bäckström. Még ebben a húsz percben ő is fel lett avatva, amikor végre emberelőnyben is összehoztunk valami szépet. Subban (10) bombájánál ő is tehetetlennek bizonyult. Hiába voltunk később egy percig kettős előnyben, rettenetesen halovány játékkal rukkoltunk elő.
Az utolsó felvonást is az újonc bekk (11) vezette be, amikor harmadik góljával szerezte a hetediket. A jobb körből lőtt a rövid oldali vas mellett a kapuba. A bírók adtak egy ajándék büntetőt a hazaiaknak, amit Mikko Koivu szépen értékesített is. A végszót azonban nekünk sikerült hoznunk, gyors leindulás után Tom Pyatt (2) is gólnak örülhetett. A lefújást követően Price és Gomez érdekes bunyóimitációval örültek a győzelemnek.
Igen, Subban most tényleg megmutatta, hogy milyen jól korizik és még lőni is tud. Mesterhármas egy gólpasszal megspékelve! Utoljára Sheldon Souray tudott a D-ből ilyet hozni. Különösen szép egy rookie-től. Már 11 gólnál jár, amire 26 éve nem volt példa a csapatban (Chelios). A rekord 15, amit Guy Lapointe tart még 1971-ből. Egymaga is elég lett volna a show-hoz, de voltak társai. Ryan White élete első gólja mellett, megcsinálta a Gordie Howe mesterhármast is (gól, assziszt és bunyó), amire több mint két éve nem volt nálunk példa (akkor Lapierre). Pouliot is összedobott három A-t, ha a góllövés nem is sikerül neki mostanság. Desharnais is így van ezzel. Kapu előtt peches, de osztogatni azt tud, szintén három gólpassz került a neve mellé. Kaszcicin, Moen, megint eredményesek voltak. A fiúk annyira a góllövésre álltak be, hogy a keménységet teljesen mellőzték (4 ütközés). Ha nem lett volna White bunyója, szinte baráti lett volna a találkozó.
Védelemben a jó játék mellett elkelt a szerencse is, de például Mara és Picard 4-4 blokkolással segített is neki. Auld is remekelt, különben is jól szokott játszani a Wild ellen (7-2-1). Ami leginkább nem tetszett és az eredmény ellenére bosszantott is rendesen, az a gyenge emberelőnyös játékunk volt. Még kettős fórban is csak töketlenkedtünk a koronggal, ahelyett, hogy rendesen kijátszottuk volna a lehetőséget. Hátul is voltak meleg szituk, amelyet inkább a mázli, mintsem a mieink oldottak meg.
Wiz és Subban góljainak köszönhetően már kilenc játékosunk került 10 gól fölé, de elszomorító, hogy a legdrágább Scott Gomez még nincsen közöttük. Idén hetedszer sikerült hétnél többet vágni, korábban a Carolina és a Senators kapott ennyit. Most a Minnesotának adtunk egy ráadást is. Ez volt a negyvenedik győzelem, tavaly 39-nél meg is álltunk, és most még van vissza pár ütközet.
Héten fontos csoportrangadók jönnek, mindjárt itt kedden a Buffalo Sabres (35-28-9) jön Montréalba. Mostanában egy győzelemre egy vereség jut, így hiába állnak már rájátszást érő helyen, nem lehetnek biztosak a dolgukban. Tyler Ennis és Nathan Gerbe vannak kirobbanó formában, így elég erős a bal szél Buffaloban.
Ez lesz az utolsó alapszakaszbeli meccsünk, Az első hármat mi nyertük, az utolsó kettőt pedig ők. Legutóbb csak a tizedik körben dőlt a második pont sorsa a szétlövésben. Vanek a legeredményesebb 4 ponttal, de gólt még nem tudott ütni nekünk. Két gólig jutott már Jason Pominville és Jordan Leopold is. Nálunk Pouliot és Gionta a legjobbak, előbbi ismét elkezdhetne már gólokat is lőni. Míg nálunk csak Price védett, addig a másik oldalon már három kapus is szolgált (Enroth, Miller, Lalime). Sérültjeink játéka kérdéses (Plekanec, Halpern), de Engqvistet felhívtuk Palushaj helyére.
