KÖNNYED SIKER A FŐVÁROSBAN

"IT WAS LIKE PLAYING AT HOME. IT'S ALWAYS LIKE THAT BUT EVEN MORE SO BECAUSE OTTAWA IS STRUGGLING AND THEIR FANS DIDN'T HAVE MUCH TO CHEER."

(Plekanec az Ottawában is erős Habs-közönségről.)

Könnyűnek tűnő sikerrel távozhattunk Ottawából, ami az előzményeket ismerve azért nem volt várható. Jó, a hazaiak gyatrán teljesítenek mostanában, de nálunk a felforgatott összeállítás okozhatott volna zűrzavart. Nem így lett, hála néhány ember igazán kiváló játékának. Gyakorlatilag minden fronton jobbnak bizonyultunk, és megérdemelten arathattuk le idei legnagyobb idegenbeli sikerünket. A két ponttal ismét hatodik helyen állunk és továbbra is szoros a versenyfutás a PO-s helyekért.

Cammalleri és Halpern sérülése miatt kénytelenek voltunk beépíteni a Hamiltonból felrendelt Andreas Engqvistet és Ryan White-ot. A negyedik sorban találták magukat, Moennel kiegészülve. Pacioretty bordája legalább annyira rendben volt, hogy vállalhassa a játékot a megszokott helyén. Így viszont megint Pyatt maradt ki Picard mellett. A menedzsmentben is volt egy kis változás, Ray Lalonde-ot elbocsájtották korábbi posztjáról.

Gyors góllal indítottunk, mikor egy lefülelt koronggal Darche szöktette üresben Ben Pouliotot (10), aki a szólót nem hibázta el. A Sens nem tanult a dologból, egy második lopást is gólra tudtuk váltani. AK csenése Plekanechez (15), majd onnan a kapu került. Négy perc és máris sínen voltunk. Ekkor ébredtek a hazaiak és átvették a kezdeményezést. Ettől kezdve főleg csak védekeztünk és kontrákat szerveztünk. Chris Kelly-nek sikerült is szépítenie Gionta lassúságát is kihasználva. Sok korongot vesztettünk ekkor, jó párszor csak Price-nak köszönhettük a vezetésünk megtartását.
A második harmadot is sikerült úgy indítani, mint az elsőt. Gomez kapu mögötti passzát Gionta (15) vágta be. Smith kiállítását is sikerült gólra váltani. Szépen és elég gyorsan osztogattunk, majd MaxPac (4) közelről vágta be a negyediket. Ennyi elég is volt Brodeurből, jöhetett Elliott, aki pihenni szeretett volna az egy nappal korábbi verésből. Nem sokat kellett várni a beugró felavatására sem, Plekanec (16) szerelte Phillips-et, majd egyedül kilépve mattolta a kapust is. Weber és Gill kiállításával másfél perces kettős fórba került az Ottawa, de még lövésig sem nagyon tudtak eljutni.
Az utolsó felvonásra sem álltunk le, és ismét már az elején gólnak örülhetett a szépszámú Canadiens-drukker. Megint korongszerzéssel indult, de Eller elsőre még kihagyta a lehetőséget, de jött Kaszcicin (13), és egy briliáns mozdulattal ismét eredményes tudott lenni. A gólok után jött a kissé keményebb játék is. Szerencsére Pacioretty nem szúrta ki Neil szemét, White és Lee bunyója nem tudott kiteljesedni. Moen a palánkban kötött ki, de ezúttal nem esett baja a szerencsés landolás miatt. Végére a hetediket is bevágtuk, Subban (5) PP-ben bombázott a kapu jobb oldalába.

7-1 után nehéz hibát találni, de azért ehhez az eredményhez nem csak a mi zsenialitásunk kellett, hanem egy fáradt és igen frusztrált hazai csapat is. Szépítésük után még kapartak, de a második harmad elején beszívott gólok teljesen elvették a kedvüket az ellenállástól. Persze, ettől még mi örülhetünk a sikernek és a két pontnak. Egyébként is ez volt idén a legfölényesebb idegenbeli diadalunk, otthon is csak egyszer ütöttünk hetet.
Az új fiúk hogyan muzsikáltak? Engqvist még szokja a légkört, kapott 13 perc jégidőt és 50 %-ra hozta az FO-kat. Igen régen volt 63-as játékosunk, pontosan 2002-ben bizonyos Craig Darby. White már egy kicsit tapasztaltabb, hat ütközéssel és egy rövidke bunyóval, no meg +1-gyel nyitotta az itteni szezonját.
Kaszcicin végre azt hozta, amit tud (1+1; +3), Pouliot is ismét eredményes tudott lenni betegsége után. Utóbbi négy mérkőzésén 3 pontot termelt. Viszont aki a legnagyobb tudott lenni, az Max Pacioretty, aki sérült bordával is képes volt két pontot és öt lövést összehozni. Gomez szokásos, de nem olyan rossz, Giontától a gólja ellenére sokkal több kell. Plekanec is beindul, két gól, hat lövés, ilyet szeretünk tőle látni. Eller is jól mozgott, viszont Moen a negyedik sorban kissé elveszett az új fiúk mellett.
Védelem majdnem tökéletesen zárt, így sokat tudták támogatni a csatárokat a másik kapu előtt is. Subban bomba volt, Wisniewski újabb két ponttal gazdagodhatott. Csehek is hozták magukat, nem volt hiba. Price-nak azért az első harmadban volt néhány kemény védése, de megoldotta. Speciális egységek is termeltek, két gól elöl, nulla hátu.

Az ALL STAR hétvége előtti utolsó hazai mérkőzés következik, vendég az Anaheim Ducks (26-20-4), akik között jó pár egykori emberünk fog feltűnni. Ott van Captain K, azaz Saku Koivu, aztán Mara, Lapierre és Chipchura. Utóbbi kettő valószínűleg nem fog játszani, de akkor is érdekes lesz egykori fiaink ellen nyomulni.
A Kacsák nálunk fejezik be keleti mini túrájukat, amelyen egy győzelem és egy vereség a mérlegük. Utolsó tízből 7-3-as mérleget hoztak ki, így nincsenek rossz formában. Jelenleg a hatodik helyen állnak nyugaton, mint mi keleten. Egyetlen hiányzójuk Ryan Getzlaf, aki még decemberben sérült meg. Corey Perry a legeredményesebb játékosuk, bár a Leafs ellen -3-mal zárt. Jonas Hiller viszont nincs rossz formában, meggyűlhet vele még a bajunk.
Tavaly idegemben győztünk egy végső nagy hajrával, büntetőkkel, 4-3-ra. Legutóbb a Bellben ők győztek, 6-4 lett a végeredmény. Most vissza fogunk vágni, mert, mert, mert...