NYUGATI CSAPAT ELLENI BÓNUSZPONTOKAT SZEREZTÜNK

"I REALLY WANTED TO WIN THIS ONE AND I THINK OUR GUYS KNEW IT. MY GUYS WERE HELPING ME SEE THE PUCK. THEY DID A REALLY GOOD JOB OF BOXING OUT TONIGHT. THEY DID EVERYTHING THEY COULD TO HELP ME. EVERYTHING I LEFT OUT, THEY TOOK CARE OF."

(Price köszönetett mond a többieknek is.)

Carey Price alaposan megmutatta földijeinek, hogy hogy kell lenullázni őket. Hiába találkozott a legjobb és a legszánalmasabb PP-t játszó csapat (ezek lennénk mi), most az utóbbi diadalmaskodott. Nem volt ez olyan fölényes siker, de pont jókor jött (Boston előtt), hogy ismét önbizalmat csepegtessen a fiúkba. Biztos védekezés, visszafogott rohamok és jókor szerzett gólok mérkőzését láthattuk. Lényeg a két pont és a kapus hibátlan mutatója, ennél többet így november táján nem is várhatunk el.

Hétfőn Dustin Boyd a waiveren kötött ki, de nem kellett senkinek. Így mehetne az AHL-be, de eddig semmi nem történt. Price tizennegyedszer kezdett, meccs előtt vehette át az október emberének járó Molson trófeát. Mivel British Columbiába való, így különösen fontos volt neki a Nucks elleni meccs. Tavaly 1-7-tel zavarták haza, így volt miért visszavágnia. Sorok természetesen ismét átalakultak. Gionta került medint Plekanecék mellé, Gomez emberei Kaszcicin és Lapierre voltak, míg a negyedik sorban Eller tűnt fel. Védelemben Markov Gorges-szel, Subban Gillel nyomta egy párban.

Jól kezdtek a vendégek, gyakorlatilag ők irányítottak. Szerencsére nem jutottak tökéletes lövőhelyzetbe, de ha mégis, ott volt Carey. Első ilyennél a szokásos vesztett korong utáni emberfóros megugrást kellett kivédenie. Aztán szépen feléledtünk elöl is, Plekanecék és Ellerék is jókat nyomtak olykor-olykor. Vezetés is nálunk volt, amikor Gionta kipattanóját Markov kotorta be közelről idei első gólját Luongo mellett. Maradt ugyan a vendégek látszólagos fölénye, de ez nem az a mindent elsöprő fölény volt. Olyan, amelyet mi szoktunk kialakítani, kevés gólveszéllyel. Első előnyünk természetesen szóra sem érdemes volt megint, de a harmad végére izzadhattunk, hiszen ha rövid időre is (7 másodpercre), de kettős emberelőnybe került a liga első PP-vel érkező Vancouver. Plekanec saját alapvonalról úgy megküldte a korongot, hogy az Luongo feje felett hagyta el a játékteret.
Mondhatni simán átvészeltük az első rohamokat, majd mi következtünk négy perc fórban. Darche kapott akkorát Alberts-től, hogy 2+2 lett a vége. Olyan szánalmasan játszottuk a PP-t, hogy azt rossz volt nézni, sőt majdnem mi kaptunk gólt, amikor 1-a-3-ra jöttek. Első igazi lövésünk a harmad felénél esett Gionta kísérleténél. Mikor kissé elcseréltük magunkat, megint csak Price reflexeinek köszönhettük a vezetésünk megtartását. Lapierre felesleges szabálytalansága után megint csak sima kivédekezést csináltunk. Talán azért voltak ennyire ügyetlenek, mert nem lőttek többet a kékről.
Az utolsó felvonást is hátránnyal indítottuk (Darche), nagyobb gond nélkül. Alberts korongkilövése után mi jöhettünk előnnyel, ami sokáig nem is különbözött a többitől. A végére aztán jött a csattanó, Cammalleri lövése a palánkról pont Hamrlik (1) elé érkezett, aki habozás nélkül vágta be a félig üresen ásítozó kapu jobb oldalába. Daniel Sedin kiugrása sem hozott eredményt. A kissé kitámadó vendégek mellett Gionta, Cammy, majd AK is lehetőséghez juthatott. Végén üres kapura támadhattunk, de előbb Lapierre a fél pályáról, majd Kaszcicin az alapvonal magasságából képtelen volt lezárni az este érdemi részét. Végül Price egy vetődéses hárítással küldte a pokolba a Canucks pontszerző reményeit.

Folytatódott a sorozat, ha mi lőjük az első gólt, biztos a pontszerzés (7 siker és egy OT-s pont). Ehhez persze nagyon kellett Carey Price idei második, összességében hatodik hibátlan teljesítménye is. Idén eddig meghatározó a játéka, de most még a szokásosnál is jobb volt. Persze megfelelő védekezés nélkül nem jött volna össze a siker. Jól takarítottak előtte a bekkek, PK-nk meg általában kiváló szokott lenni. Különösen  tetszett Spacekék munkája, ami szokatlan volt eddig tőlük. Hátul hat blokkot tettek le, elöl pedig 1+1-et csináltak. Körülbelül ezt várhatjuk el egy ennyire rutinos és megfizetett duótól. Gorges jól megtalálta a helyét Markov mellett, aki győztes gólt varázsolt. 25 perc játékideje is idén a legtöbb volt.
Bár nem lőttünk olyan sok gólt, de egy kicsit a támadás szervezésünk is javulgatott valamit a múlt heti teljesítményekhez képest. Gionta egész jól nyomta Cammy-ék mellett, Halpernék is tűrhetőek voltak és még Gomezéket sem kell szidnunk. Lapierre erőszakosabb stílusa jól feküdt, Gomez pedig szokatlanul jól hozta el a korongokat. Eller is remekül használta ki fizikális adottságait, már csak a gól hiányzik. Az 57%-os faceoff is remek egy ilyen hatékony centerekkel bíró egylet ellen.

Csütörtökön irány Boston, ahol jelenlegi legnagyobb csoport riválisunk, a Bruins (7-3-1) vendégei leszünk. Nekik még lesz egy csörtéjük ma este a Pens ellen idegenben (7-4), így tehát mi lehetünk pihentebbek. Ez lesz az első idei összecsapásunk, tavaly ötször mi nyertük a derbiket, de ez már egy másik szezon. Legutóbbi két meccsüket ugyan elbukták a Macik, de előtte zsinórban győzedelmeskedtek. Legveszélyesebb embereik Horton, Lucic és Krejci, de az utóbbi a hétvégén komoly sérülést szenvedett. Hiányzók listáját bővíti még Savard, Boychuk és Sturm is. Kapuban megtáltosodott Tim T., de ha kell ott van még Rask is. Kemény lesz, fontos pontokért!