A NAGY VISSZAKAPASZKODÁS

"I THINK THAT HIS CONTRACT IS UP THIS YEAR."

(Martin szerint, hogy miért is fog Andrej Kaszcicin lelkesebben játszni ebben a szezonban.)

Hurrá, sikerült két sikert összedobni, mégpedig két napon belül. Az ilyen játszom-utazom-játszom meccsnapok nem nagyon szoktak sikerülni nekünk, ráadásul most két csoportriválissal kellett megküzdeni. Játék részben jó volt, részben megint előjöttek a hibák is. Elöl Kaszcicin és Plekanec vitte a prímet, amit az utóbbi meccseken hiányoltam már. Hátul Price kesztyűs védéseivel voltak megint gondok, remélhetőleg nem lesz ez olyan gyakori, mint az elmúlt szezonban. Öt meccs után elég jól tartjuk magunkat, ezt kellene folytatni tovább.

Csupán egy helyen változtattunk a pénteki felálláshoz képest. Darche jött be Pyatt helyére a negyedik sor szélsőjének. Kapuban megint Price állhatott, habár talán nem ártott volna bedobni végre Auldot sem. Mindegy, győztünk így nem lehet túl nagy fogást találni a döntésen.

Jobban nem is kezdhettünk volna! Egy perc után már 1-es állt a nevünk mellett. Gionta (1) szerzett korongot a saját területünkön, kilépett Michalek mellett és szép gólt varázsolt Elliott kapujába. Első emberhátrányunk is érdekes volt, mert amikor Kaszcicin vállal kissé meglökte Spezzát, az úgy vágódott fel, mintha kamionnal ütközött volna. Moen butasága miatt 39 másodpercig kellett kettős hátrányban védekezni, amit simán megoldottunk. Szegény Kovaljov! Két éve még ő volt az isten a Bellben, most meg búúúzza a közönség. Így múlik el a világ dicsősége! Azért remélem, Saku Koivuval nem fogják ezt tenni! A mi előnyünk sem hozott változást, csupán egy Hamrlik vasat láthattunk és hallhattunk. A gyorsan támadó Sens végül csak ki tudott egyenlíteni, lefordulás után Alfredsson lövése Price kesztyűjéről a vasra, majd onnan Michalek elé került, aki közelről nem hibázott.
Második harmad eleje a Gomez-Ruutu lökdösődésről maradt meg, amely után mi kerültünk előnybe. Mégsem mi tudtunk előre lépni, hanem a vendégek. Erik Karlsson közép távoli lövése vágódott a kapu bal felső sarkába. Egy percre rá jött az újabb fővárosi gól, megint Michalek jeleskedett. Kicselezte Spaceket, majd fonákkal verte meg Carey-t. Két lövés, két gól. Így kell ezt csinálni! Szerencsére nem kellett 1-3-mal fordulni az utolsó húszasra, mert Halpern (2) szerencsés góllal szépített. A palánkról visszatérő pakkot akarta középre tenni, de olyan mázlista volt, hogy az Campoliról a ketrecbe került. Aztán jött az egalizáló is, Plekanec szerzett korongot Regintől, majd Kaszcicinhez (2) játszott, aki közelről verte be az harmadikat. Végére maradt még egy Price-bravúr, amikor Regin lehetőségét semlegesítette szorult helyzetben.
Az utolsó felvonást Lehner kezdte az Ottawában, mert Elliottnak gondja akadt a korijával. Öt percet játszott, majd jött vissza a kezdő kapus. Az izgalmas utolsó harmadban közel állt mindkét csapat a döntő gól megszerzéséhez, de ez alkalommal nekünk sikerült. AK indult meg saját harmadból, majd Plekanechez (2) passzolt, aki visszatette neki a korongot. Lövése kijött a kapusról, de a cseh center helyén volt és megszerezte a győzte találatot egy köténygóllal. A végén jött a szokásos időkérés, kapuslehozatal, de az eredmény már nem változott.

40-19, mármint a kapura lövési mutató nekünk. Húú, akkor ez egy sima meccs volt - gondolhatja az, aki csak a számokat nézi. Sokat lőttünk ugyan, de nem voltak olyan veszélyese, még azt sem mondhatják, hogy Elliott kivédte volna a szemünket. Cammy volt a legaktívabb nyolc lövéssel, de Gionta 5-öse sem rossz. A hatékonyság volt a gond, főleg emberelőnyben. Abból is jutott bőven, mégsem tudtunk élni a lehetőséggel. Valamit gyorsan okoskodjunk ki, mert a huszonkilencedikek vagyunk a ligában, a tavalyi második helyről lecsúszva!
Price február óta most nyert először hazai jégen, elég sokat kellett várnia! Megint a kesztyűs oldalával voltak a gondok, gyakorlatilag mindhárom gólt onnan kaptuk.
Védelemben kezd egyre jobb döntésnek bizonyulni a Subban-Picard duó megalkotása. Ottawa elleni +3 elég meggyőző érv lehet az együtt tartásukra, legalább is Markov visszatéréséig mindenképpen. Ellentét lehet a cseh huszárok kettőse, akik -2-vel jöttek le a jégről.
Támadásaink egyértelműen a Plekanec-Kaszcicin összjátékról szóltak. A két európai ezen az estén nagyon megérezte egymás minden rezdülését. AK-nak fontos ez az idény, hiszen most kell meggyőznie Gauthierékét, hogy mindenképpen szükség van rá ebben a csapatban. Pleky-nek meg azt kell elhitetni mindenkivel, hogy megéri azt a nem kevés pénz, amit nyáron megkapott további szolgálataiért. Gomezéknek felejthető estéjük volt, míg Lapierre-éknek sok volt ez a két meccs ennyi pihenővel. Gionta végre betalált, így 562 nap után ismét eredményes volt a kapitányunk (akkor Koivu lőtt gólt az Islas-nak). Halpern eddig jó döntésnek bizonyul, fontos FO-kat bíznak rá és PK-ban is megbízható.
Ha már PK! Eddig olyan jól megy, mint amilyen fos a PP. A Tampa elleni kettőnk kívül még nem kaptunk gólt emberhátrányban, így az ötödik helyen állunk ezen a téren.
Végül valamit a visszatérő Darche-ról is szóljak. A jégen töltött hét perce alatt leadott két lövést, mást nem nagyon tudott hozzátenni a játékunkhoz.

Megint jön az a hosszú semmittevés-edzés néven futtatva. Nagyon nem szeretem ezt, mert ha a fiúk lendületbe jönnek, teljesen elvesztik utána fonalat és mindet kezdhetnek elölről. Csütörtökön jön a New Jersey, akik mostanság nincsenek a topon. Mind csoportjukban, mind a konferenciában a legalján tanyáznak a megszerzett három pontjukkal. A csapat 27 éves története során ez a legrosszabb indulásuk, ráadásul a hazai 0-3 sem valami szívderítő arrafelé. Volcsenkov, Salvador és Rolston a legnagyobb hiányzóik. Kovalcsuk viszi mostanság a hátán a teamet, de mindent elárul az eredményességükről az a tény, hogy a négy legjobbjuk is mínuszban szenved. Brodeur sem az igazi, hat meccsen elért 3,18-as átlaga és 89%-os hatékonysága nem megszokott tőle sem. Remélem, nem most fogják megtalálni a felfelé vezető utat!