Szombat este elérkezett az idő, hogy a Canadines és Patrick Roy több mint egy évtizedig tartó "haragszom rád"-ja végképp befejeződjön. Itt volt már az ideje, egy ilyen korszakos zseni és magát a jégkorongot képviselő klub, annyi közös dicső pillanat után nem acsarkodhatott tovább egymásra!

Patrick Jacques Roy 1965. október 5-én született a quebéci Sainte-Foyban. 1984-ben, az 51. helyen kelt el az idény végi újoncbörzén a Montreal választottjaként. Még a következő szezonban egy harmad erejéig be is mutatkozott a felnőtt csapatnál, majd az 1985/86-os idénytől kezdve összesen 11 szezont húzott le a csapatunknál. Ezalatt az idő alatt kétszer emelhette a magasba a Stanley Kupát, 1986-ban és 1993-ban.

A szakítás és a kapcsolat megromlására 1995-ben történt. A december 2-i, Detroit elleni rangadó alkalmával nagyon nem ment a játék se neki, se a csapatnak (a vége 1:11 lett, a csapat legnagyobb hazai veresége azóta is). Már 9 gólt kellett elviselni a leadott 26 lövésből, betelt a pohár. Mario Tremblay a második harmad közepén végre lecserélte, majd dühöngve rohant az elnökhöz, Ronald Coreyhez. "Ez volt az utolsó mérkőzésem a Montreal színeiben!"

Három nappal később a Canadiens elcserélte Royt az egykori kedvenc csapatának utódjával, a Colorado Avalanche-el (vele tartott Mike Keane is). Érkezett helyette Jocelyn Thibault, Martin Rucinsky és Andrei Kovalenko. A tranzakciót azóta is csak a "Le Trade" néven emlegetik. 1996-ban, majd később 2001 újabb két kupát nyert új csapatával.

Visszavonulása után (2003) csatlakozott a QMJHL-ban szerepló Quebec Rampartshoz tulajként, alelnökként és menedzserként. Később a főedző feladatokat is átvette. 2006-ban beválasztották a Hockey Hall of Famebe is. Ekkor merült fel először komolyan a békülés gondolata a felek között, amelyre hivatalosan 2008. november 22-én került sor.

A mez visszavonultatási ceremónia este 6 órakor kezdődött a családtagok bevonulásával (felesége Michéle, fiai Jonathan és Frederick és lánya Jana). Ezt követte egy hosszabb videóösszeállítás korábbi sikereiről, melyben olyan nagy ellenfelei magasztalták munkásságát, mint Ray Bourqe vagy Luc Robitaille. Végül megérkezett az ünnepelt is. Az utcáról, egyszerű szurkolóként lépett be a Centre Bellbe. A kamera végig követte útját a játéktérig. Percekig tartó, folyamatos tapsvihar fogadta. Látszott rajta a meghatódottság. Ezután jöttek a beszédek, többek között egykori játékosok, klubelnökök (még az Avalanche elnöke is eljött néhány jó szót szólni). Persze Patrick is megszólalt, megköszönve a szeretetet és a megtiszteltetést. Ezt követte az est fénypontja, a zászlófelhúzás. Fiatal gyerekek jöttek be kapusfelszerelésben, sorfaluk között vonult az egyik kapuhoz Koivuval, Priceszal és Halakkal közösen. Együtt tették fel a hatalmas piros-kék színű, 33-as számmal ellátott zászlót, amely lassan emelkedett fel a csarnok mennyezetére. A tapsvihar még hosszú percekig eltartott, alig engedték ki az ünnepeltet.

Amit elért, sokáig megdönthetetlennek bizonyul:

Legtöbb mérkőzés kapuskén (1029), legtöbb alapszakasz győzelem (551), legtöbb PO mérkőzés kapusként (247), legtöbb PO győzelem (151), 3 Conn Smythe Throphy, legtöbb védett játékperc (75444).

Díjjai: Calder Cup (1985), Stanley Cup (1986, 1993, 1996, 2001), Conn Smythe Throphy (1986, 1993, 2001), William M. Jennings Throphy (1987, 1988, 1989, 1992, 2002), Vezina Throphy (1989, 1990, 1992), 11-szeres All-Star. Ő csupán a hatodik NHL játékos, akit két klubb is megtisztelt mezszáma visszavonulatásával.

Roy volt az első olyan Habs játékos a visszavonultatott mezszámok közül, akit jómagam is láthattam játszani, így különösen felemelő érzés volt követni ennek a nagyszerű sportembernek az ünneplését!

(forrás: Wikipedia)