ÖRÜLÖK IS MEG NEM IS ... (INKÁBB NEM)!

Hat nap után kellett ismét játékba lendülnie a csapatnak, és valljuk be, nem igazán sikerült 100%-ig felpörögni. Az egy megszerzett pont nem rossz idegenben, főleg, hogy a plusz, elbukott egység nem keleti bandához vándorolt.

Módosított sorokkal jöttünk Ohioba, Higgins visszakerült az első sorba, Latendresse vissza a harmadikba. Negyedik sorunkba most Laraque került be Bégin és Dandenault helyett. Kezd olyan érzésem lenni, hogy csak azért játszik, hogy ne tűnjön kidobott pénznek a rá költött évi 1,5 milla… A kapuban Halak kapott ismét lehetőséget felemás sikerrel.

Ahhoz képest, hogy majd’ egy hete nem meccseltünk, elég gyorsan belelendültünk. A vezetést viszont a hazaiak szerezték meg, és persze Umberger volt a tettes, brrrr, kihasználva védőink hibáját és Halak mellényúlását. Mezőnyfölényben voltunk, és az első emberelőnyünknél ki is használtuk ezt. Csupán 11 másodperc kellett Tanguaynek, hogy Higgins passzát egyenlítésre váltsa. A végén még kaptunk egy magasbotos gólt, amit a bírók természetesen nem adtak meg, olyan magasan volt az ütő. A harmadot 19-8-as SOG-vel zártuk, de a vezetés nem volt meg.

A második harmadban visszavettünk kissé a tempóból, de nagyobb helyzeteink nekünk adódtak, nem is akármilyenek! Az emberhátrányból visszatérő Gorges például kihagyhatatlan helyzetben hozta Koivut, de mégis kimaradt ez az ordító lehetőség. Kovalevnek is volt egy nagy lehetősége, amikor addig kavargatott a Mason kapuja körül (imádom, amikor nála van a korong és megőrjíti a védőket), amíg üresen találta magát, szemben a kapussal. Hamrlik egyik ütközés után vállát fájlalva za öltözőbe ment, de szerencsére később vissza tudott térni.

A harmadik felvonást kiválóan kezdtük, Brisebois a kék vonal közeléből szerzett vezetést egy sistergős bombával, amit a kapus csak későn vett észre, hála Plekanecéknek. Sajnos nem tartott sokáig az örömünk… Éppen ismét előnybe kerültünk, talán eldönthettük volna a találkozót, azonban Koivu feleslegesen szabálytalankodott a bedobásnál. 4-a-4-re beindultak a Kék Kabátosok, 30 másodperc alatt megfordítva a meccset. Innentől a pontmentés volt a cél, ami nagy nehezen, szerencsével sikerült. Először is nem állították ki Bouillont egy nyilvánvaló hiba után, majd a kapus lehozatala után Sergei Kostitsyn vágta be a korongot a Kékek ketrecébe 40 másodperccel a duda előtt.

A hosszabbításban is megszerezhettük volna a győzelmet, de végül örülhettünk az egynek is, mert az utolsó percet hátrányban kellett átvészelnünk. A büntetőknél kissé csodálkoztam, hogy Koivu nem kapott lehetőséget, Andrei Kostitsyn, aki még nem lőtt idén, viszont igen. A hazaiak mindkétszer belőtték a sajátjukat (másodiknál Brassard nagyon megfirkálta Halakot, akinek nem mentek ezek a lövések ezen az estén). Nálunk Tanguay elrontotta a lövést, de majdnem így is bement, vasról jött ki. Kostitsyn is hibázott, maradt tehát az egy megszerzett pont.

11 meccs után 18 pontunk van, és mivel a Buffalo is csak egy pontot szerzett, nem szakadtunk el tőlük.

1. Szépen olvasta a védelem a Columbus passzvonalait. Nagyon sok alkalommal a védelem szépen tudta hatástalanítani a hazaiak passzjátékát, belenyúltunk vagy akár meg is szereztük a pakkot. A gólokat nem is felállt védelemnél, inkább az indításokból kaptuk.

2. Küzdeni tudás. Ez ismét lényeges elem volt, mint legutóbb. Azért jó lenne már nem ennyit izgulni a végére… pozitív értelemben. Lehozott kapus mellett, a Kostitsyn testvérek szép akciójával sikerült egyenlítenünk.

3. Patrice Brisebois játéka. Az öreg éppen csak megmaradt a tavalyi év után, az utolsó pillanatba kapott újabb szerződést. Aztán olykor-olykor lehetőséget kapva fokozatosan bebizonyította, hogy még mindig lehet rá számítani. A fiatal ellenlábasát, O’Byrnet kiszorítva, tegnap este is jó volt, vezető gólt szerezett emberelőnyben. Volt még egy-egy ütközése és korongblokkolása is. csak így tovább Breezer!

1. 4-4-es játékunk. Eddig mi voltunk azok, akik az ilyen szitukból jobban jöttek ki, most fordítva sült el. Két gólt kaptunk ebben a felállásban. Leginkább az értelmetlen szabálytalanságok bosszantanak, amikor emberelőnybe kerülünk.

2. Saku Koivu teljesítménye. Idén először kell kritizálnom a Kapitány játékát. Nem volt katasztrófa, de kisebb-nagyobb hibái is kellettek a pontvesztésünkhöz. Kihagyott egy óriási, kapusra vezetést, de ami sokkal rosszabb volt, az a kiállítása miatt kapott két gól volt. Saku, ma este a Toronto ellen lehet javítani!

3. Gyatra büntetőzés. Most pontba került, hogy gyengék voltunk a büntetők lövésénél. Tanguay nagyon elrontotta, Andreié sem volt túl sikeres. Ha sok ilyen döntetlenes meccset csinálunk (mert ezt simán hozni lehetett volna), jobban kell csinálni.

1. SERGEI KOSTITSYN (30 Pont)

2. PATRICE BRISEBOIS (20 Pont)

3. TOMAS PLEKANEC (10 Pont)