MÉG AZ ÁTLAGOS VACAKNÁL IS ROSSZABB VOLT

Ennél azért jobbra számítottam, ha nem is egyből a győzelemre. Ritkán látni még ezt a garnitúrát is ennyire gyengén és határozatlanul játszani. Bár a nyilatkozatokban még optimista a hangvétel, szerintem belül már ők is érzik, hogy ez a hajó elment erre a szezonra. Másra nagyon nem tudok gondolni, ha tegnapi meccs eseményeire emlékezek vissza. Tényleg jobban tesszük, ha nyárra és az előttünk álló feladatokra koncentrálunk, ahelyett, hogy a lehetetlent üldöznénk. Bedobjuk vajon a törülközőt?!

"WE'RE PROFESSIONALS. WE'RE NOT VERY FAR FROM THE BOTTOM OF THE STANDINGS, BUT WE'RE NOT THAT FAR FROM EIGHTH PLACE EITHER"

(Lars Eller még mindig reménykedik? Mit tehet mást...)

Tomas Plekanec is elkapta az influenzát, így az A-ja Mathieu Darche mellére került, mégpedig első alkalommal. Leblanc épp ellentétes utat járt be, mint a cseh center, ő most épült fel a náthából. Bourque helyet cserélt Kaszcicinnel Gomezék mellett, míg a fehérorosz Ellerék sorában kapott szerepet. Tíz éve nem kaptunk ki otthon a Dallas-tól (előszezont nem számítva), így ennek is eljött az ideje. Régi ismerőseink is feltűntek a másik oldalon, elsősorban Mike Ribeiro helyzete volt érdekes, aki 2006 óta nem járt a csarnokban. Ryderrel ellen többször játszottunk bostonos korszakában, míg Sheldon Sourey sérülése miatt nem lehetett jelen.

A meccsről, mint olyanról egész egyszerűen nem nagyon tudok a mi részünkről értékelhetőt írni. Ritkán van ilyen, de ezt is megéltük. Az első harmadban még lövésünk is alig akadt, csupán 0:9 után találtuk először Lehtonen kapuját. Hátul viszont megint a szokásos hibák jöttek, amiből Ryan Garbutt első NHL-es találatával vezetéshez jutottak a vendégek. Az egyetlen momentumunk akkor volt, amikor Rene Bourque lövése a keresztvason csattant.
A második harmadban ugyan jöttek már a lövések is, de szinte egyik sem volt gólveszélyes. Gomez találhatta el volna el a kaput, de az sem jött be. Kaptunk négy előnyt is, de még felállni sem nagyon (kicsit sem) sikerült. Ezzel szemben Ott is tesztelte a montréali kapu szilárdságát.
Az utolsó felvonásban aztán gyorsan eldöntötte a Stars a két pont sorsát. Előbb az üresen ácsorgó Ribeiro passzolta be Daley passzát a meglepett védelem és Price mellett, majd Carey korongeladása után Wandell is gólnak örülhetett. 0:3 után kicsit többet mutattunk mi is, de ez kevés volt még a szépítéshez is. Erik Cole lövésére majdnem Desharnais érkezett a legjobban, de csak majdnem. Leblanc-nak a tiszta lövőhelyzet is csak a kapus eltalálásához volt elegendő. Az egyetlen PK, amit ki kellett védeni szokás szerint gond nélkül sikerült. A végére szokatlanul kevesen maradtak a lelátókon és a búúúzás sem maradt el. Nagy csalódás volt ez az este, ennél általában egyébként mi is jobbak vagyunk.

Ismét a 14. helyen állunk, egy pontra a végtől. Jobbat nem is nagyon érdemlünk ilyen játékkal, bár most a szokásos gyenge mutatványainknál is sokkal csúnyábbat hoztunk ki. Szegény nézők! Minden alkalommal megtelik a Bell, erre ilyet kell nézniük. Idén volt ugyan otthon 0:3-as vereségünk, de a St. Louis-t és a Dallas-t nem lehet egy lapon említeni. Míg az előbbi titkos bajnokesélyes, addig a Stars csupán egy PO-ba törekvő csapat, semmi más. Nekem azonban nem a texasiakat kell kritizálnom, azt a Montreallal is megtehetem. Van mit. Otthon 11-14-8-as a mérlegünk, amit kis szerencsével és egy nagy adag formajavulással akár még 19-14-8 is lehet. 2010-ben 20-16-5-tel zártunk, de a PO-menetelés elhomályosította ezt a gyatra hazai mérleget. Most nem lesz ilyen.
Rene Bourque ugyan nem olyan rossz, mit a csapat, de egyelőre nem találja a helyét. A múltkori -3 után ezúttal -2-vel zárt. Ennek ellenére öt lövésével ő volt a legaktívabb támadónk és a gólszerzéshez is ő állt talán a legközelebb. Nincsenek fix társai, nem ízlik neki a rendszerünk. Mivel egy soros csapat vagyunk, így ha Cole-ék nem játszanak jól, meg vagyunk lőve. Most is, néhány akciót leszámítva elvesztek a ködben. A többiekről nagyon nem is érdemes szót vesztegetni. Védelemből Jemelin ütközései mentek ismét élményszámba, valamint Subban mezőnymunkája. Carey Price is visszasüllyedt az általános szinthez, a harmadik gólnál csúnyán eladta a pakkot. Ő sem érzi most annyira a játékot, teszi a dolgát, de ennél több kell tőle is.
112 perc után ítéltek újra ellenünk kiállítást, így azt sem mondhatjuk, hogy a bírók tehetnek a bajaink egy részéről. A saját fórjainkat bőkezűen elpazaroltunk, akkor sem voltunk veszélyesebbek az átlagosnál.

Most útra kell a vándorcirkusz, legközelebb pénteken tűnik fel a csapat Washingtonban. A Capitals (29-25-5) hasonlóan gyenge köröket fut mostanában, mint a Habs. Az utolsó öt mérkőzésükből csupán a Floridát tudták megverni (2:1), és kikaptak két csoportellenfelüktől is (TBL, CAR). Főleg az utolsó, Carolina elleni 0:5 volt kiábrándító, hiszen a rájátszásért küzdő Caps-t az utolsó helyen álldogáló csapat verte el könnyedén.
Ovecskin ugyan lövöldözi a gólokat, de a frusztráció rajta is érződik. Szjomin is termeli a pontokat, de a két orosz nem elég, ha hátul nem működnek a dolgok. Laich sérülése miatt centerposzton is kissé lyukasnak tűnnek. Vokoun ugyan felépült, de tőle sem ártana egy kicsit több bravúr.
Idén már kétszer játszottunk egymással, mindkétszer 0:3-as vereséget szenvedtünk. Talán idegenben most nekünk lesz több szerencsénk, mert másban nem nagyon reménykedhetünk.