ROSSZ IDŐBEN, ROSSZ HELYEN
"UNTIL WE WIN, WE'RE LOSERS. IT'S AS SIMPLE AS THAT, WE HAVE TO WIN GAMES. YOU HAVE TO HAVE THAT KILLER MENTALITY TO GO OUT AND FIND A WAY TO GET WINS, AND UNTIL..."
(Hal Gillt nem zavarta, amit Cammalleri mondott a vesztes csapatmorálról.)
A mérkőzés háttérbe szorult a Cammalleri-csere kapcsán, de azért rendesen helyt állt a társaság. Ismét szerencsétlen gólokkal buktunk, pedig akár most (is) megfoghattuk volna a Bocsokat. A csapat jelenlegi állapotában ez a két pont igazán nem hiányzik, itt már az újratervezéssel kell foglalkozni, hogy ősztől megint legyen miért izgulnunk. Szerencsétlen Price és Gorges olyan szitukba keveredtek, amit senkinek nem kívánnék. Letargia.
A meccs alatt ütött a hír, hogy elpasszoljuk Cammy-t Calgary-ba Rene Bourque-ért cserébe. Erről a fejleményről majd később még részletesebben írnék néhány gondolatot, de most a meccsről! Mivel elég kevesen vagyunk, a 13-asnak még be kellett szállnia a játékba, búcsúzóul. Gionta bicepszműtétje miatt Nokelainen ismét szerephez jutott. A mostanában egyre többször alkalmazott hét védős, 11 csatáros formációval álltunk ki. Egyedül Campoli csücsült a pressboxban. Egyébként a Boston csak tőlünk kapott ki eddig a divíziónkban. Az ALL STAR móka névsorába az idei szezonban csupán Carey Price fért be, de nem is baj, mag van nekünk a magunk baja.
A meccset már a lassan szokásossá váló béna-peches-amatőr góllal kezdtük. Boychuk simán belőtt korongja a palánkról rendellenesen tért vissza, így a kapujából kimozduló kapusunk nélküli ketrecen Caronnak csak el kellett találnia. Ezután küzdöttünk rendesen, helyzete volt Blundennek, Pacioretty-nek és Erik Cole-nak is, de gólt az nem sikerült elérni. Hiába volt 16 lövésünk (majd' annyi, mint legutóbb a STL ellen), ez is kevésnek bizonyult a közepes erőbedobással korizgató Bruins ellen.
Másodikban sem nagyon változott a meccs képe, csupán egy emberhátrányt kellett megoldani, de a ligaszinten első idegenbeli kivédekezésünk ezúttal is precízen szűrt. Pörgős volt a meccs, az első 6 percben nem is kellett a bíróknak használni a sípjukat. A lövésszám is visszaesett, csupán fele annyi kísérletet jegyezhettünk fel, mint az első felvonásban.
A harmadik elején aztán gyakorlatilag el is dőlt a találkozó. Milan Lucic kapu előtti pöckölése talán mellé is ment volna ha Gorges nem állt volna ott a kapuvas tövénél. Olyan szerencsétlenül tette oda a botját, hogy a pakk arról a meglepett Price mellett a hálóba került. Ezután a keménység került előtérbe. Lucic rászállt Subbanre, aki egy kemény ütközés után (vs. Krejci) kapott még Ference-től is. A végére azért sikerült legalább a szépítés, emberelőnyben!!! Weber lövése volt olyan jó/szerencsés, hogy Thomas sem tudta megállítani. Persze, kellett hozzá Cole kiváló fedezése is. Az azért kissé bosszantó volt, hogy a legvégén, amikor nekünk kellett volna rohamozni az X-ért, Plekanec kiállíttatja magát a támadó harmadban.
Jó kis meccs lehetett volna, ha nyerünk. Így viszont csak egy újabb vereség a sok közül. Ráadásul az eredmény csupán másodlagossá degradálódott a Cammalleri-csere miatt. Az első harmadban ügyesen jutottunk el a hazai kapuig, de nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel, amelyek azért nem voltak olyan nagyok. Hátul a béna gólok, amelyek pont akkor sújtanak bennünket, amikor még csak nem is játszunk rosszul. Emberelőnyös bohóckodásunk végre eredménnyel járt, de ez inkább a véletlen műve lehetet, mintsem a tudatos és szervezett játéké. Már az utolsók vagyunk ebben a szegmensben, ami igazán jól mutat, ha a harmadik helyen lévő kivédekezéssel tesszük egymás mellé. Kemény ütközéses csata volt, amit mi nyertünk egy hajszállal (31-29).
Egyénileg lebontva az estét, nem lehet senkit sem kiemelni, egységes képet mutattunk. Cammy-t jegeltük, összesen csupán kilenc percet kapott, bár a harmadik harmadra már nem is jött ki a csere miatt. Azért valamit letehetett volna az asztalra búcsúzóul, de még egy lövést sem próbált meg. Plekanec meccs végi hibája ellenére nem volt rossz, legalább a bedobó körben uralkodott (76%). Lövésekben a Cole-Pacioretty-Kaszcicin trió jeleskedett, de nem sok sikerrel (15). Eller ugyan jól küzdött, de ezzel kevésbé volt veszélyes, plusz a korongokat sem túl hatékonyan hozta el. A keménységet ezúttal leginkább Blunden (5) és Subban (5) hozta. Az afro-bekket biztosan felbosszantotta a hazai közönség állandó zrikálása és még inkább a sötét mezesek ellene irányuló akciói.
Az Ottawát (24-15-6) is pont a legjobbkor sodorja utunkba a sorsolás! Egyébként mindig az éppen legjobb formáját futó ellenféllel találkozunk. Így volt ez decemberben a Phillivel, a Winnipeggel, a New Jersey-vel, és most a St. Louis-zal meg a Bostonnal, bár ők mindig jók mostanában. A Sens az utóbbi három meccsét simán hozta, tegnap a szintén világverő Rangers-t oktatták idegenben egy 3:0-val. Paul MacLean mester alaposan összerántotta a társaságot, egy közepes alakulatot repít egyre feljebb. Daniel Alfredsson ismét régi fényében tündököl, Michalek és Spezza is termeli a dugókat rendesen. Erik Karlsson a védelemből jeleskedik, míg Anderson kapus is melléteszi a maga bravúrjait a sikerekhez.
Idén kétszer már játszott egymással a két csapat, akkor Ottawában sikerült nyernünk előbb szoros 2:1-gyel, majd év végén egy kicsúszott 6:2-vel. Most is jó lenne triumfálni, de a körülmények és az oddszok finoman szólva sem mellettünk állnak.
