Ugyan csak most indul számunkra 2012, de az igazi szezon már elkezdődött, amire igazán nem lehetünk büszkék, sőt... Negatív mérleg (14-18-7), vereség vereség hátán és gyakorta kiábrándítóan harmatos produkciók. Nem véletlen, hogy csupán a 13. helyen szerénykedik a banda a keleti főcsoportban. Talán az új évre feltöltődve, erőtől duzzadva fogunk nekifutni, hogy a hátralévő negyvenhárom ütközet alatt annyit legalább el tudunk majd érni, hogy ne kelljen szégyenkezve visszagondolni erre a szezonra.
A szombati meccs óta eltelt négy nap és egy egy új évbe léptünk. El kell felejteni az egész eddigi, botrányosan gyatra játékot és neki kell végre állni a játéknak. Először a félig-meddig újonc, Winnipeg Jets (aka Atlanta Thrashers) ellen lehet bizonyítani. Ebben az évadban kétszer már összefutottunk idegenben, most a montréali közönség is megismerheti a közép-kanadai fiúkat. Játszani azt tudnak, jelenleg nyolcadik helyen állnak ott, ahol mi csak 13-ak vagyunk. Október elején mi sima 5:1-gyel gyaláztuk meg a hazai premierjüket, de aztán decemberben már nekünk kellett szégyenkezni a 0:4 miatt.
Most sem lesz könnyebb dolgunk, hiába játszunk a Centre Bell megszokott kulisszái előtt. Egyrészt az eddigi hazai mérlegünk még borzasztóbb, mint az összesített (5-7-6), másrészt ellenfelünk elég jó formával érkezik. Karácsony óta veretlenek (COL, LAK, TOR), és csupán három gólt kaptak. Szinte meg sem érezték Dustin Byfuglien hiányát, pedig ő az egyik legfontosabb láncszeme a Jets játékának.
Miben tudunk újítani? Túl sokban nem, hiszen megköti kezünket a sérült lista, meg a játékosok nem túlzottan fényes állapota. Cunney ismét csavart a sorokon, amellyel az a célja, hogy javuljon a sorokon belüli chemistry, javuljon a támadójátékunk. Összehozta a Cole-Plekanec-Cammalleri triót, ami így ránézésre elég ütősnek tűnik, de láttunk már ilyet, zéró hatásfokkal. Másodikban Kaszcicin tűnik majd fel Pacioretty-ék mellett. A harmadik és a negyedik sorokban felcseréli a két balszélsőt, Blunden lesz előrébb, Leblanc hátrébb. Védelemben nem lesz változás, Campoli és Weber figyelhet a lelátóról. Valószínűleg ismét Price fog kezdeni, de lassan már Budajnak is kellene egy kis lehetőséget biztosítani.
Lassan kapitányunk, Brian Gionta is beszállhat a játékba, a kihagyott tíz mérkőzés után már a többiekkel együtt edzhetett. Ma még biztosan nem, de szombaton már valószínűleg láthatjuk a jégen. Gomezről semmi hír, sérült vagy csak nem hivatalos száműzetésben van. Hasonló a helyzet Markovval kapcsolatban is, senki sem tudja mikor térhet vissza, ha egyáltalán valamikor még visszatér.
Edzőnk helyében sem lennék mostanság! Nem elég, hogy amióta december közepén átvette a csapat irányítását, csupán egy sikert tud felmutatni, de még a jövője sem biztos. Pierre Gauthier tegnapi félévértékelőjén biztosította a hőbörgő québeci nacionalista bandát, hogy jövőre BIZTOSAN franciául (is) beszélő mestere lesz a csapatnak. Megértem a helyieket, de hogy elsősorban a nyelvtudás alapján kellejen dönteni az edzők kinevezésében, azt nem.
