OTT A MÁSODIK ZSINÓRBAN AZ ŐSI RIVÁLIS ELLEN
"I JUST BILL BUCKNERED IT. JUST A MENTAL LAPSE, FOR SURE. I DIDN'T WANT THAT TO BE THE WINNING GOAL. OUR GUYS DID GOOD TO GET IT BACK AND THEY BAILED ME OUT."
(Carey Price a bekapott potya után.)
Két győzelem két nap alatt?! Mi van itt kérem, lassan csapat leszünk?! Az igazság az, hogy hogy a mák-faktor most mellénk állt. Néhányan remekeltek, a többiek meg nem hibáztak. Az ellenfél enyhén szólva sem bajnoki formában tolta, de ez legyen az ő bajuk. Szombaton úgy is találkozunk otthon, verjük meg ismét a fejüket!
Price szünet nélkül vállalta a bostoni játékot is az előző napi siker után. Kicsit tovább csavartunk a sorokon, úgyhogy a győztesen csapaton is lehet változtatni. Egyedül a príma negyedik sor maradt érintetlen. Egyébként két nap - két győzelem kombót idén február elején csináltunk a WSH és a FLA ellen.
Keményen beszorított minket a Boston, alig-alig tudtunk még levegőt venni is. Pörgött a meccs, az első tíz perc alatt csupán négy játékmegszakítást láthattunk. A kis szerencsével megőrzött góltalanságot egy fura faceoff döntötte romba. A bedobás után a korong egyből kapura ment, amibe Price oly bénán kotort bele, hogy az a kapunkba csorgott. A találatot Patrice Bergeron neve mellé írták, de inkább Carey szégyene volt.
A második elején sikeresen eltoltunk egy majd' egy perces kettős előnyt, a la Canadiens. Cammalleri állt a legközelebb az egalizáláshoz, de ziccerét Thomas-ba lőtte. Aztán Erik Cole (2) tudott eredményes lenni letöltött büntetése után. Előbb korongot szerzett, majd a kapu előtt legjobban ért bele Spacek lövését. Ezután kiéleződött a Subban-Marchand háború. Előbb kétszer két percet kaptak, majd egy kissé nevetséges bunyó után még ötöt. Price is törlesztett egy kicsit, amikor Peverley szólójánál nagyot mentett. Ennél is nagyobb volt talán, amikor a kapu előtt elhasaló Diaz feküdt a kapuba tartó pakk útjába.
Végül tíz perccel a vége előtt Tomas Plekanec (3) szerezte meg a győztes találatot, amelyet a védőről elé visszakerülő korongból szerzett. Végére nagyon akart a Boston, de a kapusunk már nem hibázott, így ismét két pontnak örülhettünk.
OK, elsőre vertük őket idegenben, de azért nem nagyon szálljunk még el! A helyzetkihasználásunk és a felesleges kiállítások miatt azért volt min aggódni. Védelmünk továbbra is a legnagyobb rizikófaktor, bár ezen az estén a nagyobb bakik elkerülték őket.
Cammallerit sajnos mostanában beoltották gól ellen, pedig rendesen próbálkozik (hatszor). Plekanec viszont továbbra is a csapat igazi kapitánya. Ott van előnybe, hátrányban, ha kell lő, ha muszáj ütközik. Abszolút a legsokoldalúbb játékosunk a jelenlegi keretben. Most már Cole is egyre inkább errefelé halad, újabb gólt lőtt, továbbra is ütközik, de ami a leginkább tetszik mostanság tőle, az a koronggal való bekorcsolyázásai. Alig bírják tartani, állandó veszélyforrásként köti le az ellenfél védelmét, míg a többiek könnyebben kerülhetnek helyzetbe. Nokeleinen egyre fontosabb ember lesz, egyre több fontos bulit hoz el, mint most is. Nagy kár lenne, ha Gomez felépülése után mellőzni kellene a szereplését. Pacioretty viszont egy kicsit visszavett, talán mégis hátráltatja a csuklója. Gionta ugyan szerzett egy pontot, de továbbra sem értem a játékát.
Védelemben Subbannel kezdeném, akire keményen rászálltak a hazaiak, de ő vitézül állta a megpróbáltatásokat. Bunyója ugyan burleszk-szerűre sikerült, de ő eddig sem volt egy BGL, aki csak az öklével képes felhívni magára a nézők figyelmét. Diaz a legnagyobb rizikó a kék vonalon, mert ha előre merészkedik, annak sokszor szorulás lesz a vége. Most ugyan volt egy hatalmas mentése az üres kapu előtt, de egy kicsit még több rutinra lesz szüksége.
Ismét jön a Bruins, a szőrös hátsójukat megint el kell kapni. Hogy ki kapja a meccset a kapusok közül, azt még nem lehet tudni. Szerintem megint Carey fog védeni, ha már kezd belelendülni. Markov visszatér Montréalba, talán már a jövő hét végi meccseken be is tud szállni a meccsbe. Pacioretty hamar kidőlt, de amilyen forma, szombaton biztos játszani fog.
