PRICE-SHOW MEG A GYŐZELEM
"WE KNEW THEY LIKE TO RIM THE PUCK AND SOPEL MADE A GOOD PINCH AND THE PUCK SQUIRTED OUT. I SAW (SCOTT GOMEZ) IN FRONT OF THE NET AND, TO BE HONEST, I..."
(Max Pacioretty az első gólról.)
Gyengécske egy meccs, volt az érdektelenség újabb bizonyítékát kaptuk a helyi közönség részéről. Talán egy Canes, vagy egy Cats elleni meccsre többen jönnek ki, de egy Habs nekik túl… nem is tudom milyen jelző lenne helyes. Ilyen csapatra nem igen van szükség a ligában! Játékunk továbbra is döcögős, de legalább a kötelezőeket tudjuk hozni. Most is kihasználtuk a minimális lehetőségeinket, majd a Price-ra bíztuk az eredmény megvédését. A végén meleg lehetett volna, de ez az Atlanta már nem olyan, mint ősszel volt, amikor simán elkalapáltak egy jobb Canadiens-t is.
Szerencsére Carey betegsége nem volt hosszas, így vállalni tudta a játékot Atlantában. Hátul Mara visszatért Weber helyére, míg Wiz a rácsos sisakját vette fel ismét. Elöl Kaszcicin szállt le a negyedik sorba Desharnais és White mellé, míg a harmadikban Eller társai Halpern és Moen lettek. A „felesleges” ezúttal is Pyatt lett. Az a 11 156 néző, aki valamiért idetévedtek, hét olyan Thrashers játékost is megszámolhatott, aki a január 2-ai meccsünkön még nem voltak itt. Sopel múlt héten még ide tartozott, idén 59 meccsen szerepelt a kékeknél. Egyébként most ünnepelte a tizedik házassági évfordulóját is.
Rosszul kezdtünk, már egy perc után Pacioretty a padon ülhetett, mivel elcseréltük magunkat. A másik kapunál Desharnais beindulása okozott zavart, amely előnyt hozott. Vezetésünk egy kicsit meglepően sikerült, Pacioretty (12) távoli, kék vonalas lövése kissé irányt változtatott Kane-en, ezzel megzavarva Mason kapust. Egyébként a játék eléggé felejthető volt, nem túlzottan villanyozott fel senkit.
Anthony Stewart megtette nekünk azt a szívességet, hogy az első harmad végén teljesen feleslegesen leütötte Hamrlikot, így előnnyel indíthattunk a másodikban. Ha már ott voltunk, ki is használtuk. Wisniewski (7) kivételesen közelről kotorta be a másodikat. Annyira üresen maradt, hogy korival még le is vehette a korongot, majd úgy tette be. Ezután felváltva jöttek a kiállítások mindkét oldalról, így folyamatos játék nem is alakult ki. Cammy-nak volt a legnagyobb helyzete négy a háromra, de nem sikerült.
Az utolsó harmadban tovább nyomott a Thrashers, de Price állta a sarat. A többiek letámadásban és korongszerzésben jeleskedtek leginkább. MaxPac végleg eldönthette volna a meccset, de szólója kimaradt, erre pedig a másik oldalon Antropov csökkentette a hátrányukat. Izgulhattunk, de végül Gionta (23) megugrása, és üres kapus találata lezárta a meccset.
Ismét egy olyan este, amelyet Price-nak köszönhetünk. Negyven védés, mindig a legjobbkor. Fő taktikai elemünk, a kiváló kapusmunka segített, de mást nagyon nem igen emelhetünk ki. Rengeteget használjuk tudását, szinte a leginkább foglalkoztatott hálóőr a ligában. Szokták mondogatni, hogy az ilyen hálóőrök a rájátszásra kipukkadnak, de ez nálunk végzetes lenne.
Védőink hozták a kötelezőt, nem voltak kiugróak, de nagyon nem hibáztak. Hamrlik és Gill szépen blokkoltak, előbb négyszer, utóbbi háromszor. Sopel még keresi itteni önmagát, bár nem ő kapja a legtöbb jégidőt sem.
Elöl kivételesen nem lövöldöztünk össze-vissza, csupán 23 lövésünk volt. Gond ott van, hogy egyszerre csupán egy sorunk szokott jól játszani, így pedig elég nehéz győzni. Most Gionta és Pacioretty volt az ügyeletes góllövő. Többiek közül Pouliot volt még értékelhető, a többiek csak voltak. Centereink jól dolgoztak a körben, majd kétszer annyi bedobást hoztak el, mint az ellenfél (66%). Mindenesetre ilyen kevés lőtt góllal nagy sanszunk nem lesz nagy eredmény elérésére.
Csütörtökön tovább bóklászunk a délkeleti jégmezőkön, következik a Florida Panthers (26-30-7). A vendéglátók gyakorlatilag lemondtak már a PO-ról – megint, így ismét két ponttal kellene távozni tőlük. Utolsó ötből csupán a szintén hanyatló Atlantát bántották, és egyszer sem ütöttek kettőnél több gólt. Cserestop előtt nagy kiárusítást tartottak, távozott McCabe (NYR), Higgins (VAN), Allen (CAR) és Wideman (WSH). Persze érkeztek is hozzájuk, például régi kedves barátunk, Szamszonov a Canes-től, vagy a Bergfors-Rissmiller duó Atlantából.
Ez lesz az utolsó közös meccsünk ebben az idényben, az utolsó kettőt egyaránt 3:2-re nyertük, bár a másodikhoz hosszabbítás is kellett. Nálunk az öt pontos (2+3) James Wisniewski és a kétgólos Brian Gionta voltak eddig a legeredményesebbek. Másik oldalon Stephen Weiss-nek sikerült két gólt ütnie. Érdekesség, hogy Auld kétszer, míg Price csak egyszer védett ellenük, akkor is kikaptunk. Lehet, hogy megint Alex fog kezdeni?
