A hivatalos oldalunk nagyon jó újítással rukkolt elő a szezon befejeztével. Az ötlet nem eget rengetően új, de eddig ilyen nálunk nem volt. Múlt héten megkérdezték az olvasókat, hogy az ő véleményük szerint kik voltak a legjobbak a csapaton belül. Összesen nyolc kategóriában hirdettek versenyt. A szavazás lezárult, itt vannak a végeredmények.
Végül is jogos Cole montreali MVP címe, hiszen gólkirály lett, ő szerezte a második legtöbb pontot is, és az első sor szélsőjeként neki kellett küzdenie a legtöbbet az ellenfelek legjobbjai ellen. Price második helyét egy picikét erősnek érzem viszont, hiszen hiába lett ő a legjobb a Three Star Vote alapján, messze nem azt láthattuk tőle, mint tavaly. Nálam talán MaxPac lett volna a dobogó második helyezettje, de a nép így döntött. Pacioretty súlyos sérülésből tért vissza egy 30 gól fölötti szezonnal egy olyan csapatban, amely a liga legalján porosodott.
Nagy vita nem lehet, az első sor vitte a hátán a csapatot támadásban. A sorrenddel sincs bajom, hiszen az újonnan érkező Erik Cole karrierje legtöbb gólját (35) hozta össze egy számára elsőre idegen környezetben. Pacioretty súlyos sérülése után is képes volt újítani, 33 góllal és 65 ponttal jeleskedett. Desharnais alacsony termete ellenére képes volt irányítani az egységet. A sor sikerét a gyorsaság és a szemfülesség jellemzi. Azért látni kell a korlátokat is, ennél többre nem nagyon számíthatunk tőlük jövőre sem.
Itt sem nagyon tudnék vitatkozni, bár Subban és Jemelin esetleg felcserélhető lenne. Josh Gorges a csapat valódi vezére, szívvel-lélekkel játszik, megalkuvás nélkül. Persze, ő is szokott hibázni, de az akarására nem lehet panaszunk. Blokkolásban ligaelső (250), majd félszázzal csinált többet a második Brett Clark (199). Subban a legtöbb jégidőt vállalta az egész csapatban, de még sokat kell fejlődnie. Jemelin az európai hokin nevelkedett, számára még most is kissé idegen az észak-amerikai stílus. Ennek ellenére szépen osztogatta a hiteket. 236-tal a 15. helyen végzett, de az újoncok között a legjobb volt.
Gauthier remek húzása volt, hogy sikerült végre "átimádkoznia" a tengeren túra az orosz bekket. Már 2004-ben lefoglaltuk az amerikai játékjogát, de eddig ellenállt a csábításnak. Ritka, hogy valaki 25 éves fejjel kerülhessen be az újoncok közé. Habár még nem tudja azt hozni, mint a KHL-ben, de azért nyitó évében is letette névjegyét a keménység terén. Leblanc 2009-es kiválasztása óta van a figyelem középpontjában. Fejlődése nem volt zökkenőmentes, de a sérülések miatt felért az NHL-be. Egyszer-kétszer már villantott, de az igazi áttörésére még várni kell. A svájci bekk harmadik helye sem nagyon lehet vitatható, de ez inkább annak köszönhető, hogy nem igen volt választék. Nem rossz a srác, de azért nem is nyújtott igazán kimagaslót. Benne is több van az ideinél.
Ezt a kategóriát kicsit nehezem tudom elhelyezni, de végeredményben egy az egyben megegyezik a legjobb csatárok helyezettjeivel, avval a különbséggel, hogy ezt David Desharnias vitte el. A mélynövésű center remekül domborított, sikerült a liga egyik leghatékonyabb támadóegységét irányítania. Gyorsaságával és helyzetfelismerő képességével kiválóan tudta ellensúlyozni magasságából adódó hátrányait. Azért nem teljes a dicsőséglistája, mert a bedobókörben csomószor betlizett. Azért még így is sikerült jobban teljesítenie, mint például Plekanecnek vagy Ellernek.
Ezt a címet is DD érdemelte ki, és nem véletlenül! Szinte minden mutatóban fejlődni tudott. Tavaly még kisegítőember volt, ma már elsőszámú centerünk. A 2011-es 43 mérkőzés helyett már teljes szezont tudhat maga mögött. Gólokban kétszeres (8→16) termést produkált, míg pontok tekintetében még nagyobb a fejlődése (22→60). A -3-as mutatóját is feltornázta +10-re úgy, hogy sokkal nehezebb feladatokat kellett megoldani egy jóval gyengébben muzsikáló csapatban. Egyedül a már említett bedobások voltak azok, ahol nem sikerült számszerű fejlődést elérnie, de majd jövőre! Pacioretty is jócskán fejlődött, például ő is megduplázta a góljainak a számát (14→33), és majdnem háromszor annyi pontot gyűjtött (24→65), mint a tavalyi csonka évében. Lars Ellernél is látható a javulás, de nála azért ez nem olyan látványos. A harmadik sor centereként olykor káprázatosan játszott, mint például a Winnipeg elleni meccsen (4 gól), de sajnos a meccsek nagy részében ő is eltűnt a többséggel együtt. A 16 gólja így is kétszer több a tavalyinál, nem is ezzel volt a fő gond, inkább az egyéb mutatókkal. Nála is faceoffal voltak gondok és a védekezéssel.
Fontos kategória, örülök is, hogy betették az oldal szerkesztői! Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem csak gólvágók és "bravúrkapusok" vannak egy csapatban, hanem a szürke eminenciások is, akik ritkábban kerülnek reflektorfényben. Gorges ennek a szerepnek a tipikus képviselője. Ő csöndben robotol, odafekszik minden korong elé, emberhátrányban mindent megtesz a kapu védelmében. Plekanec kicsit kilóg ebből a kategóriából, de idén nem egészen úgy alakultak az ő dolgai sem, ahogy azt vártuk. Korábbi elsőszámú centerpozícióját elvesztette, megfelelő szélsők nélkül a termelékenysége is megcsappant. Amiben viszont továbbra is toppon van, az az emberhátrányos játék. Nem sok játékosnak volt több PK-s szólója. Sajnos a kihasználása nem a legjobb, de így is volt három gólja. Összesen 17-tel fejezte be az évet, ami végül is nem egy katasztrófa. Jemelin talán a hatalmas és igen szépen kivitelezett ütközései miatt került be a legjobb háromba, de igazából nem érzem azt, hogy már itt lenne a helye.
Kik voltak a volt GM legjobb dobásai a múlt nyáron? Igen, itt is Erik Cole az első, hiszen gyakorlatilag szinte az egyedüli jó döntése volt Gauthier-nek. Négy évre hoztuk, évi 4,5 millióért. Eleinte szerintem mindenki sokallta ezt a pénzt egy eddig nem túl sokat mutató szélsőért, de Erik bizonyította, hogy megéri ezt a pénzt. A két európai védő sem vallott szégyent, főleg a kifizetett 984 000 és 900 000 dolláros számlák tükrében. Persze újoncok, így nem vágott hátba minket a fizetésük, de ehhez képest is kellemesen teljesítettek.
