Legutóbb a csapat összteljesítményét próbáltam értékelni, bár elég nehéz az értékelhetetlenből valamit is kihozni. Következő írásomban hátulról nézve próbálom kivesézni a dolgokat, azaz a kapusaink teljesítményét értékelném. Itt egy hangyányival kevesebb a gondunk, de azért itt sincsen minden rendben. "Bizonyhitványosztás II".
Örök érvényű tétel: ha egy csapatnak fut a szekere, akkor a kapusai is (többnyire) kiválóan teljesítenek és fordítva is igaz, hogy egy remeklő hálóőr képes a nyakában cipelni az egész alakulatot (többnyire). Nálunk viszont a csapat szégyentelenül halvány volt, így a kapusaink megítélése sem oly egyszerű. Ők is oly gyengék voltak, mint az egész, vagy a gyenge mezőnyjáték miatt voltak gyengébbek a mutatóik? A játékosokat a szokásos tizes skálán próbálom értékelni, mint ahogy félévkor is tettem.
Kezdjük most is a sérülésekkel! A szezon túlnyomó részében nem volt semmi gond hálóőreink egészségi állapotával. Egészen az utolsó előtti hétig nem kellett kapust sérülés vagy betegség miatt jegelni. Aztán jött Price kissé misztikus agyrázkódása, és kénytelenek voltunk Budajt az előtérbe tolni. A cserekapusnak érkező Robert Mayer csak a padot koptatta, nem sikerült bemutatkozni a még az NHL-ben.
Carey Price 6 (70 mérkőzés; 26-28-11). Elsőszámú hálóőrünk, ha nem is vitt véghez csodákat, de azért szinte minden mérkőzésen a csapatátlag fölött játszott. Nem véletlenül kapta meg ismét a legjobbnak járó Molson Kupát, amelyet két hónap kivételében szintén mindig ő érdemelt meg a "Three Star Vote" alapján. Ennek ellenére az ő teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalókat.
Kezdjük azzal, hogy negatív győzelem-vereség mutatóval zárt (-2), ami az egy évvel korábbiakhoz képest igen jelentős visszaesés. Amíg akkor 38 sikert írhattunk a neve mellé, most csupán 26-ot. Érdekesség, hogy a csapat utolsó helye ellenére a vereségeinek száma nem változott. Akkor is és most is 28-28 buktát jegyezhettünk fel.
Nem volt olyan magabiztos, olyan szugesszív, mint egy évvel korábban, de azért túl sok meccset sem varrhatunk a nyakába. Erős közepes volt, ami egy ilyen csapat számára már kevés a korábbi szint megtartásához. 2,43-as kapott gólátlaga csupán a harmincnegyedik helyre volt elég. A helyezése nem túl fényes, de a tavalyihoz képest csupán 0,1-gyel maradt el (2,35) önmagától. Védési hatékonysága viszont jóval nagyobbat esett, 92,3%-ról 91,6%-ra. A sok lövésblokkolásnak is köszönheti, hogy nem kapott annyi gólt, de amikor már csak magára számíthatott, rosszabbul teljesített. A hibátlan meccsek száma is a romlást jellemzi, hiszen megfelezte SO-inak számát (nyolc tavaly, négy idén).
Mivel a csapat rettentő sokszor került hosszabbításba és büntetőpárbajba, igen fontos lett volna a kiváló kapusteljesítmény. Ez is gyengus volt Carey-nél. Valahogy legtöbbször nem érezte a rávezetések hárítását. A tavalyi 3-2-es mérlegéről 5-8-ra bukott vissza. Védési hatékonysága is csak alulról súrolta a kétharmados (65%) mutatót. Nem lényeges, de azért statisztika adat, hogy volt két gólpassza is.
Jövője egyelőre még kérdőjeles. Nem csak a sérülése miatt, de lejáró szerződése is komoly fejtörést fog még okozni a következő GM-nek. Júliustól korlátozott szabadügynök lesz, és már hónapokkal korábban megszellőztették, hogy jelentős emelést szeretne kieszközölni. A médiában szereplő 7 milliós összegek persze az álomvilág kategóriájába tartoznak, de egy 5 milla körüli, lehetőleg minél hosszabbtávú megállapodás igen csak jól esne.
Peter Budaj 5 (17 mérkőzés; 5-7-5). Amiért nyáron leszerződtettük, azt önmagához képest hozni tudta. Price szezonvégi kiesése miatt majdnem sikerült elérni a huszas meccsszámot, amit enyhe negatív mérleggel (-2) zárt. Azért nem nem tudta elhomályosítani a kanadai kapus mutatóit, szinte mindenben mögötte végzett.
Gólátlaga egy erős tizeddel rosszabb volt (2,55), és hatékonysága is hárommal (91,3%) elmaradt. Ha viszont azt nézzük, hogy egy évvel korábban egy hasonlóan gyengén szereplő Coloradoban, igaz, 45 mérkőzésen, csupán 3,2-es gólátlagot és 89,5%-os hatékonyságot csinált, nem is olyan rossz éve volt. A büntetőzéssel neki is meggyűlt a baja. Három SO-ből egyet sem tudott elhozni, háromszor elbukott a csapattal együtt. Hatékonysága is csupán 53,3% volt. A negatív oldal után nézzük azt a mutatót, amiben legyőzte Price-t. Ez nem más, mint a "borzasztóan lényeges" gólpasszok, ahol háromszor is jól indított a csatárokat.
Az év közbeni fejlődése érezhető volt. Míg ősszel hatalmas kipattanói voltak, az utolsó hétre ezek száma erősen visszaesett. Technikája is is javult, feltehetően Pierre Groulx edzői tevékenységének és kapustársa motiváló hatásának köszönhetően.
Szerződése még egy évig él, így jövőre is meg van a fix második számú portásunk. Ha még tudna javulni, főleg a büntetők védésében, még akár hosszabbíthatunk is majd vele. Jó lenne, ha Price-ot jobban tudnánk tehermentesíteni, amiben elsősorban Budajra számíthatunk.
Utánpótlás. Véleményem szerint elég nagy űr tátong Price mögött, ami az utánpótlást illeti. Budaj buckupnak ugyan megfelelő, de előbb-utóbb kellene egy két tényleg tehetséges fiatal is mögéjük. Jelenleg Robert Mayerrel és Peter Delmas-szal számolhatunk. Egyiküknél sem éreztem azt, hogy az idei évben előrébb léptek volna. Előbbi nem képes átlépni az AHL színvonalát, sőt... Utóbbinak még adjunk egy kis időt, de benne sem érzem azt, hogy ő lehet később Price segítője. Nagy mákunk van azért, hogy Carey még ennyire fiatal, és ha nem jön közbe semmi, még igen hosszú ideig megoldás lehet a kapushelyzetre. Ennek ellenére azért az idei drafton be kéne újítani egy ügyes fiatalt a kapuskínálatból. Subban gyerek jó lenne, de valószínűleg őt már az első körben elviszik, így az egyik második körös cédulánkkal valaki más után kellene néznünk.
