Számunkra véget ért a szezon, így itt az ideje, hogy értékeljük a látottakat. Sok jóra, szépre nem fogunk majd visszaemlékezni, ha pár év múlva visszatekintünk a 2011/12-es szezonra. Érékelésem első részében a csapatot veszem górcső alá, majd később jönnek a csapatrészek, illetve az egyéni értékelések. "Bizonyhitványosztás".Kezdjük akkor a csapat értékelésével! Mint mindenki jól tudja már, összesítésben a keleti utolsó helyen végeztünk (15.) 78 megszerzett pontocskával (31-35-16). Az egész ligában is csak két egylet volt nálunk is szerényebb, mégpedig a Columbus (65 pont) és az Edmonton (74 pont). Mi lehet az oka ennek a drasztikus visszaesésnek? Tavaly még 96 ponttal a hatodik helyen jutottunk be a rájátszásba, most meg leghátul égünk.

Először is a sérülések. Alig volt olyan klub még rajtunk kívül, amelynek emberei ennyi meccset voltak kénytelenek kihagyni ilyen-olyan gondok miatt. Több mint 400 mérkőzést kellett kihagyniuk. Csupán Erik Cole és Josh Gorges tudott minden meccsen játszani. Pacioretty-t a Letang elleni eset miatti eltiltás hátráltatta a 82 meccs teljesítésben. A legtöbbet persze Andrej Markov betegeskedett, 69 mérkőzést hiányzott. Ryan White is sokat kihagyott, neki 62-t kellett jégen kívül töltenie. A fontos emberek közül Gionta 51, Gomez 44, míg Moen 34 kihagyott meccsel (nem)fejezte be az évet.

Edzőkérdés. Bár szinte az elejétől kezdve kritizáltuk Jacques Martin tevékenységét, de azért valahogy mégis csak bevitt minket két PO-ba is. Amikor december közepén kirúgtuk, még pozitív volt a csapat mérlege, és csupán pár pontra volt a vonal. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hiba volt a fölmentése, csak azt, hogy az időzítés nem volt megfelelő. Vagy tavaly nyáron kellett volna, vagy meg kellett volna várni a mostani évad végét. A köztes megoldás abszolút nem jött be. Perry Pearn volt az első áldozata Gauthier "újításainak", majd jött Martin menesztése és Randy Cunneyworth ideiglenes kinevezése. Szegény edzőt az első pillanattól támadták, mivel hadilábon áll a francia nyelvvel, és sokan csak egy ezzel a nyelvvel is bíró embert tudnak elképzelni Québec büszkeségének kispadján. Nem igazán találta meg a megfelelő tónust a játékosokkal, és a PP botrányos játékát is elsősorban neki köszönhetjük. Jó húzásai közé sorolnám viszont azt, hogy megpróbálta a fiatalokat is bevonni a küzdelembe, és hogy engedte a keményebb játékot is. Most minden bizonnyal ő is lapátra kerül, vagy jobb esetben visszaminősítik segédedzőnek, de biztosan új ember kerül majd a helyére.

Emberelőnyös játékunk. Már említettem az edzőkérdésnél, hogy emberfórban rettenetesen halovány teljesítményt nyújtottunk. A 2000-es éveke végén sokáig nekünk volt a legjobb fóros egységünk. Aztán fokozatosan vesztettük el hatékonyságunkat, de még a tavalyi alapszakaszban is a hetedik legjobbak voltunk 19,7%-os mutatóval. Ebben az évben azonban csak a 28. helyet sikerült elérni, azaz ott végzett a csapat, mint a ponttáblázaton a 14,3%-kal. Szégyen és gyalázat, nincs mire fogni a dolgot. Markov hiánya és Wisniewski elvesztése mellett Kaberle sem igazán váltotta be az ez irányú elképzeléseinket. Subban is kevesebbszer találta el úgy igazán a kaput, de nem csak a kék vonalon vannak gondok. Kevés a fantázia, kevés a mozgás PP-ben. Csatáraink legtöbbször a kipattanóra várnak, olyan jól kidolgozott, sakk-matt akcióra nem is nagyon lehet visszaemlékezni. Ha ezen nem tud az új stáb drasztikusan változtatni, akkor az ősztől ismét gondban lehetünk.
A fentiek mellett különösen érdekes a kivédekezési hatékonyságunk erőteljes növekedése. Sikerült 88,6%-ot elérni, amivel a New Jersey mögött a második legjobb egységet tudjuk felmutatni. Josh Gorges és a többiek is mindent beleadtak az ilyen szituk kivédekezésébe. Plekanec, Darche, Eller, Moen, Jemelin és Bourque összesen 10 gólt tudott még így is szerezni. Pleky-nek még kettős hátrányban is sikerült betalálni a Toronto elleni utolsó mérkőzésen. Ha jobban tudta volna értékesíteni a szólóit, még jobban mutatna a PK-s játékunk.

Lőtt és kapott gólok. Törvényszerű, ha ennyire visszacsúszol a tabellán, hogy több gólt kapsz és kevesebbet lősz. Velünk is ezt történt. Meccsenként 2,52 gólt lőttünk (19. hely) és 2,61-et kaptunk (11.). Ebből is látható, hogy ugyan volt visszaesés, de önmagában csak ezzel nem magyarázhatjuk a 28. helyünket. Főleg a kapott gólátlag miatt furcsa, hogy ennyire gyengék vagyunk. Ha  a lövésszámokat nézzük, ott sem láthatunk olyan adatokat, amelyek választ adnának bénázásunkra. A 28,5-es saját lövésszám (19. hely) tényleg nem fantasztikus, de a 29,7-es kapott már nem olyan rossz (12. hely).

Büntetések. Alaposan belehúztunk a szabálytalanságok begyűjtésében. A 954 percnyi bünti még nem lenne olyan sok (20. hely), de a kis büntetések terén tényleg szépen termeltünk (350 perc). Csak a Dallas és a Philli tudott ennél is többet összehozni. Egyéniben Subban végzett az élen 47 kétperces kiállításával. Martin távozásával a padbüntetések is erősen lecsökkentek, végül tízzel zártunk. Cunneyworth alatt talán csak kettő ilyet kaptunk.

Hosszabbítások. Enyhén szólva sem a mi műfajunk volt az idei évben az egyszer biztos! Összesen 23-szor kellett ráadást játszanunk, amiből csupán hetet nyertünk meg. Nálunk gyengébb csak a Calgary (5-16) és a Carolina (4-16) volt ebben a műfajban. A hét sikerünkből ötöt szétlövésben, míg kettőt az öt perces ráadásban értünk el. Ha egy csapat a mérkőzéseinek közel egyharmadát a hosszabbításra tolja, akkor erőteljesen számít a büntetőzés és a kapusok teljesítménye. Egyik sem villogott, ennek tükrében nem is csoda a szégyenteljes bukásunk.