A csapat, a Detroit fölött aratott fölényes sikernek köszönhetően, jelenleg a 11. helyen áll 19-21-9-es szezonmérleggel. Nem mondhatni, hogy a lélegzetem is eláll ettől a "nagy formátumú" teljesítménytől. Nézzük csak meg, miért tartunk itt, milyen okai vannak ennek a szégyenteljes eredménysornak. A bleacherreport.com megírta a maga véleményét, én meg a sajátommal kiegészítem. Okok.Több oka is van a gyenge első félévnek, de próbáljuk csak a legfontosabbakat megemlíteni. Először is a gyengén muzsikáló csatárok, elsősorban Scott Gomez, Brian „Captain” Gionta és Andrej Kaszcicin. A három támadó összes bérköltsége ebben az évben közel 15,5 millióra rúg. Mit kaptunk eddig a pénzünkért? Nagy semmit, azaz pontosítva 19 gólt és 25 gólpasszt. Kevés? Igen. Nagyon kevés? Azért nem annyira katasztrófa.

Mindhárman több-kevesebb időt voltak kénytelen a jégtől távol tölteniük különböző sérülések (csapnivaló forma) miatt. Gionta talán már vissza sem térhet ebben az idényben. Gomez az ágyékával maradt, ami szerintem túl hosszú nélkülözést hozott számára. Amióta viszont visszakerült, egyre inkább olyan erényeket csillogtat, ami előnyére válik. Azt azonban nem szabad nála elfelejteni, hogy 7 milláért csúszkál nálunk, és lassan már egy éve nem talált be a kapuba. Gionta karrierje eddigi talán leggyengébb szezonját futja, vagy fejezte is már be. Eddig mindössze 8 gólt jegyzett, pedig tavaly ő volt a csapat gólkirálya. Nagy visszaesés, súlyos érvágás ez nekünk. Kaszcicin, a 2003-as draft tizedik kiválasztottja sem egészen ott tart, ahol kellene neki ebben a korban. Elsőre a 11+11 nem olyan rossz, de ő ennél tudna jobbat is. Már csak az a kérdés, hogy nálunk, vagy egy másik csapatnál. Év végén lejáró szerződését még nem tárgyaltuk meg, épp ezért nem tartok elképzelhetetlennek egy február végi cserét sem.

Másodiknak Subban játékstílusát és hozzáállását említi a kolléga. Szerintem egy kissé túl van értékelve P.K. negatív hatása az összteljesítményre. Ő még csak egy másodéves tehetséges bekk, nem hinném, hogy egy ekkora múlttal rendelkező és korábban sikeres csapatot ennyire rosszul érintsen az ehhez hasonló helyzet. Igaz, hogy gyakran túl agresszív, sok felesleges kiállítás percet halmoz fel, de ez még nem lenne akkora gond. Az eladott korongjaiból beszedett gólok már nem ez a kategória. Emiatt többször küldtük már el a pokolba, de az a pár gól még nem taszítja ilyen mélységbe a csapatot. Sokat vállal, ami gyakran meghaladja saját jelenlegi korlátait is. Plekaneccel bunyózott az egyik edzésen és az edzőkkel is összerúgta már a port, de egyelőre nem tartunk ott, hogy szabadulni kellene tőle. A türelem a legfontosabb az ilyen kissé hebrencs, forrófejű fiatal tehetségeknél.

Talán tényleg a legnagyobb gond Pierre Gautheir ilyen-olyan ténykedése. A lassan két éve kinevezett általános menedzsernek elég sok vitatható döntése volt eddig is, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. Persze, a jó döntéseket sem szabad elfelejteni!
Talán az egyik legrosszabb választása Andrej Markov tavaly nyáron megújított, közel 6 millió dolláros szerződése volt. Akkor még bíztunk az orosz-kanadai közeli felépülésében, de azóta csak romlott az állapota. Már több mint egy éve nem képes játszani, mi pedig súlyos milliókat kötöttünk le miatta a semmire. Decemberben a gyenge szezonrajt miatti növekvő nyomást Jacques Martin elmozdításával, és annak helyettesének, Randy Cunneyworth-nek a kinevezésével próbálta enyhíteni. Személy szerint én örültem ennek a fejleménynek, de talán nem a legjobbkor jött a váltás. Előbb kellett volna, vagy csak szezon után, mert így az új főedzőnek elég kevés lehetősége maradt a váltásra. Azóta is többnyire szenved a csapat, nem találjuk az igazi gyógyírt gondjainkra. A december közepi 13-12-7-es mérlegünk azóta még talán rosszabb (6-9-2). A francia nyelvű média és a nacionalista csoportok is helyi, vagy legalább a frankofon nyelvet bíró mestert akartak, akarnak. Ezzel a teherrel nehéz dolgozni a Cunney-nak, így a nyáron minden bizonnyal más munka után kell néznie.
„Úgy állunk ki, minta a vesztesek, úgy játszunk, mint a vesztesek, nem csoda, hogy mindig vereség lesz a vége.” Ezek Mike Cammalleri híres mondatai, amely után szinte azonnal mehetett is vissza Calgary-ba. A gólgyáros elvesztése, ha most nem is fáj annyira, azért igen szomorú eset. Bourque megszerzése viszont nem rossz, eddigi teljesítménye és jóval szolidabb fizetése még jól is elsülhet. Nyáron eldőlhet a sorsa, maradhat-e vagy új név kerül az irodájának ajtajára. Szerintem a türelem egyre csökken felé, nagyon fel kell kötnie az alsóját, ha itt akar maradni.

Mit lehet akkor tenni? Amíg lehet, elpasszolni a lejáró szerződésű embereket (Gill, Moen, Kaszcicin) használható draftjogokért, vagy kisebb fizetésű játékosokért. Nyáron lehetőleg új menedzsert és egy még jobb edzőt keresni (pl. Roy, BriseBois), aki bírja a franciát a nyavalygók kedvéért. A nagy kasszafúrók (Gomez, Gionta, Markov) még itt lesznek, így az olcsó, de kiválóan játszó fiatalokra kell támaszkodnunk az előrelépésért. Ha nem teszünk semmit, magától nem fognak megoldódni a gondjaink. Könnyen olyan mocsárba süllyedhetünk, mint a Toronto Maple Leafs, és sokáig csak külső szemlélői lehetünk a rájátszásnak.