CSODA ÉS EGY POLIP A JÉGEN!

Hihetetlen, elképzelhetetlen, földöntúli. Lehetne még fokozni a jelzőket, de felesleges, egyszerűen átléptünk a jelenlegi legjobb csapaton. Nem kicsit, nagyon! Nekünk minden sikerült a meccs első felében, míg ők nem tudták feldolgozni kapitányuk hiányát. A nagy siker ellenére nem lettem sokkal optimistább a szezont illetően, ez "csak" egy meccs volt a sok közül. A bizakodáshoz ennél több kell, de kezdésnek nem volt rossz. Maradjunk két lábbal a földön. Reálisan.

"I'M NOT GOING TO WATCH ANY VIDEO OF THIS, AT ALL. I'M GOING TO HAVE A DRINK. ACTUALLY, IT IS WHAT I'M GOING TO DO."

(Mike Babcock, a Detroit mestere a mérkőzés után.)

Travis Moen sérülés miatt maradt ki a kezdőből, plusz ott volt még mellette Campoli is jó szokás szerint. Noki sérült, így ismét fel kellett rántani az ősszel már kipróbált Andreas Engqvistet. Subban körül a keddi edzésen ismét forrt a levegő, ennek ellenére bent maradhatott a kezdőben. Diazt az a megtiszteltetés érte, hogy ott lehet a hétvégi ALL STAR hétvégén a fiatalok között. Az ellenfél kapitánya, Nicklas Lidström, a reggel átmozgatás után vált ki a vendégek kezdőjéből.

Kiválóan indítottunk, ami alapvetően meghatározta az összecsapás további folytatását is. Gomez húzott el a bal szélen, majd beadására Rene Bourque (15) sprintelt be a legjobb ütemben. Bár a korong a korijáról került a kapuba, szabályosnak ítélték a bírók a találatot. Öt perccel később jött az újabb pofon, ezúttal az eddig gól nélkül álló fiatal orosz bekk, Alekszej Jemelin (1) közép távoli próbálkozása akadt be a rövid alsóba. Az első harmad végére is akadtak izgalmas dolgok, és ezt is mi hoztuk össze. Desharnais (8) egyedül bolondította a fehérek védelmét, majd köténnyel verte Howardot. Zárásként Plekanec (10) is feliratkozott a góllistára, Bourque lecsorgó korongját irányította a megfelelő irányba.
A fergeteges első felvonást egy káprázatos folytatás követte a második elején is. Előbb Pacioretty (17) a palánkról visszatérő korongot verte be a becserélt Conklin ketrecébe, majd Desharnais (9) emberelőnyben is varázsolt egyet. 6:0, a mérkőzés eldőlt, lehet egy kicsit visszavenni. Meg is tettük, rá is fáztunk egy kicsit.
Az utolsó felvonást két Jiri Hudler gól rázta föl, de nagy vész nem történt. A végére még a meccs egyik legjobbja, Erik Cole (19) is beköszönt, beállítva a magabiztos 7:2-es győzelmünket. A lefújás után előkerült egy polip is, ami a jégen fejezte be evilági pályafutását.

A bravúros 7:2-nek köszönhetően előretörtünk a 11. helyre, ami már „csak” 8 pontra van a mennyországot jelentő PO-zónától. Ez persze még ég és föld távolság, de mégis közelítés. Ha a papírformának megfelelően elbuktunk volna, már a 14. helyen csücsülnénk. Ennyit jelent egy siker.
Még sokkal többet is. Olyan dolgokat villantottunk fel, amelyek helyes út felé vezérelhetik a csapatot. Az edző által két előre játék sikeres volt. A gyors indulások, a kapu előtti kavarások eredményesek voltak az egy kissé álmosan és kedvetlenül csúszkáló Detroit ellenében. Cole, Desharnais, Pacioretty és Bourque, mind-mind olyan játékot produkáltak, amivel sikeres tudott lenni Cunney elképzelése. Meglepő, de igaz: Scott Gomez kiváló volt. Persze, nem annyira, mint egy 7 milliós csatár, de korábbi önmagát feledtette korongbeviteleivel, kemény munkájával. Lassan eljön az utolsó gólszerzésének egy éves évfordulója, illendő lenne ilyen és ehhez hasonló produkciókkal megünnepelnie. Bourque is hozza azt, amit vártunk tőle, mikor idehoztuk. Már két gólnál jár (Cammallerinek csak egy van eddig), és pénzügyileg is sokkal rentábilisabb, mint akit kiváltottunk vele.
Hátul sem nagyon találhatunk hibákat. PK-nk ezzel a nullázással átvette az első helyet a ligában a Devils-től. Price-nak sem kellett nagyon megizzadnia, a többiek szépen kivették a játékból az ellenfél legjobbjait. Dacjuknak még a kapura lövés sem sikerült, három remek blokkal kitöröltük. Jemelin az első góljával, Diaz pedig három önfeláldozó bevetődéssel jelentkezett. Subban visszafogta magát, csökkentett jégidejét (15 perc) a védekezés finomítására fordította.
Szép kis siker volt ez a szünet előtti utolsó meccsen, de még ez kevés lesz a feltámadáshoz, tovább kell folytatni ezt a sorozatot a kevésbé neves és sikeres együttesek ellen is.

Jön az „olsztár”, majd kedden a Buffalo Sabres (20-24-5). Hasonló lúzerség uralkodik a határ másik oldalán is, mint nálunk. Egy jó kezdés után mostanában csak a vereségeket számolhatják. Öt zakó után kedden végre sikerült győzniük, amit a New Jersey bánt meg (2:1). Nyolc egygólos játékos közül Jason Pominville hármasa messze kitűnik az utóbbi két hétben. A +/- mutató is sok mindent elárul a team jelenlegi mélyrepüléséről. Csupán Matt Ellis van nulla fölött, a többiek mind negatívban senyvednek. Miller a kapuban sem azt hozza, amit a korábbi években megutáltunk tőle.
Eddigi két meccsünk még abban az időszakban történt, amikor jobb formát játszottak. Előbb 1:3-as, majd egy 2:3-as, büntetőlövéses vereséggel állunk ellenük, talán most majd a mi időn következik. Kicsivel mi leszünk esélyesebbek, ami nem szokott jót jelenteni. Ilyen esetekben, főleg otthon, gyakran csalódással zárul a találkozó.