Az emberelőny a támadójáték alfája és ómegája. Ha létszámfölényes szituációkban nem vagy képes eredményes lenni, hogy várható, hogy egyenlő létszámnál sikeres legyen a csapat. Ez nálunk az egyik legnagyobb probléma, ezért is olyan alacsony a lőtt gólok száma (2,5/meccs). Eddig minden próbálkozás kudarcot vallott, és nem nagyon reménykedhetünk formajavulásban sem. Mi lehet ennek az oka, kik a felelősök? Talány.
Természetesen a bajok nem most kezdődtek. Pár évvel ezelőtt, miénk volt a legspeckósabb speciális egység az egész ligában. Kivédekezés átlagnál jobb, de a PP-s játék utánozhatatlan volt. Olyan nevek irányították a korongot a kék vonalról az ellenfél kapuja felé, mint Sheldon Sourey, majd Mark Streit, közreműködve Andrej Markovval. Talán az ő elvesztésével kezdődtek a bajok.
Előbb 2010 tavaszán, majd ugyanezen év őszén dőlt ki hosszabb időre. Azóta gyakorlatilag nincs, és kérdéses, hogy egyáltalán fog még nálunk játszani valaha. Ha pedig nincs, aki irányítsa, tovább passzolja, vagy kapura tűzze a pakkot, akkor meg van lőve az egész emberelőnyös eredményességed. Eddig senki nem tudott felnőni a feladatra. Próbálkoztunk a fiatalok közül Weberrel, Subbannel, idehoztuk a Torontóban PP-királyként számon tartott Tomas Kaberlet, de semmi javulás.
Jelenleg legtöbbször a Subban-Kaberle és a Weber-Diaz kettősökkel próbálunk valamit kicsikarni a fórokból. A lövéseink vagy pontatlanok és messze elkerülik a kaput, vagy olyan kiszámíthatóak, hogy azonnal blokkolni tud a védelem. Ha pedig passzolni akarunk, azok vagy pontatlanok, vagy könnyen levadászhatóak. Nem véletlen, hogy már ötször kaptunk előnyben gólt. Nem véletlen, hogy csupán Weber (4) és Subban (1) tudott eredményes lenni. Cunneyworth mindent megpróbál, már szinte csak Gill nem játszott előnyben, de semmi. Mielőtt kinevezték volna a csapat ideiglenes vezetőedzőjének, ő volt felelős elsősorban a speciális játékért. Sajnos azóta sem javult a helyzetünk, tehát őt is igen nagymértékben illeti a fenti kritika.
A kapu előtt karistoló csatárok sem mutatnak jobb képet. Talán Erik Cole az egyetlen, akit még a pozitív oldalon lehet említeni, mint egyébként máskor is. Neki sikerült hétszer betalálnia, míg a többieknek összesen csupán kilencszer. Eleinte megpróbáltuk a négycsatáros rendszert is, de Plekanec a fel-le játékban nagyon nem találta a helyét. Jelenleg a legeredményesebb sorunkat, a Pacioretty-Desharnais-Cole triót vetjük be az ilyen szituációkban, de kevés sikerrel. Amíg 5v5-nél lehet gyorsan és erőszakosan betörni, addig a felállt védelem ellen elég alacsony hatékonysággal tudnak csak játszani. A másik hármasban a frissen érkezett Rene Bourque mellett Plekanec és a sokadik visszatérésével próbálkozó Scott Gomez található. Eredmény még nincsen, de nagyon szeretnénk már valamit látni.
Az utolsó helyen, 12,3%-kal (22 gól/179 lehetőség), szerénykedő klub eredményeire is erőteljesen kihat ez a tragikus kihasználás. Nem volt a csapat még ilyen gyenge a franchise története során az 1967 óta számon tartott PP-s mutatókban, még a 2003-as teljesítményt is képesek vagyunk alulmúlni.
Jelenleg a 13. helyen senyvedünk, 10 pontos lemaradással a nyolcadik, még PO-t érő helyen álló Floridával szemben. A rájátszás álma egyre távolabb kerül, de ha az emberelőnyös játékot nem tesszük rendben záros határidőn belül, akkor a jövőben sem számíthatunk sokkal jobb eredményekre.
