A Washington Capitals keletről az egyetlen csapat, akikkel ebben a szezonban még nem kerültünk szembe. Az utóbbi években ez így szokott lenni, tavaly is csak december végén futott össze először a két banda. Ám nem ez teszi igazán érdekessé a ma esti rangadót! Még csak nem is a 2010-es PO első körének sokadik visszavágója, hanem egy öreg harcos visszatérése. Igen, Roman Hamrlikról beszélek, a cseh bekkről, aki négy évig szívvel-lélekkel szolgálta Montrealt, és aki múlt nyáron váltott más harcmezőkre. Visszatérés.Négy alatt volt része örömben és bánatban is. Nem véletlen, hogy maradni szeretett volna, de nem kínáltunk neki szerződés-hosszabbítást. Kénytelen volt más kenyéradó után nézni, ami 35 éves fejjel nem könnyű már. Nem sok választása volt, kénytelen volt elfogadni a Washington 3,5 milliós, két évre szóló ajánlatát. Alapos visszalépés volt ez, hiszen nálunk még 5,5 millát utaltak át a bankszámlájára.

A váltás nem sikerült úgy, hogy szerette volna, hiszen az eddigi 40 meccsén csupán öt pontot regisztrált. Jó, ő nem egy gólzsák, de hátul azért még mindig jó hasznát veszik a fővárosiak. Blokkolásban a legjobb (84), míg ütközésben a harmadik a bekkek között (38).
Kiváló csapatjátékos, mindenki kedvelte az egykori 1/1-est. Fontos része volt a csapatnak. Nem csak sokat volt a jégen, de mind emberelőnyben, mind emberhátrányban igen hasznos tudott lenni. Tudásával, tapasztalatával segítette fiatalabb csapattársait.
Azonban eljárt felette az idő, lépni kellett. Más kérdés, hogy Markov sérülten kötött szerződése mennyire tekinthető „siker sztorinak”. Én is szerettem, mert nem panaszkodott, nem követelőzött, mindig csendes és szerény tudott maradni. Ilyen emberekre is szükség van, ha igazán jó csapatot akarsz építeni.
Mindezek ellenére nagyon remélem, hogy sikerül legyőzni őket, és nem lesz teljesen örömteli számára a viszontlátás.