TUDUNK MI NYERNI!

Nehéz kiismerni ezt a csapatot. Egyszer kikapnak bárkitől, simán, majd megszorítják, sőt le is verik a kár a legjobbakat is. Itt volt a Rangers és megint keserű emlékekkel kell hazafutniuk. Egyszerűen nem megy nekik ellenünk ha Montréalban kell játszani. Bemutatkozott Bourque is végre, a Cole-sor alaposan kivágta a rezet és Budaj idei első fellépésére sem lehet panaszunk. Ha legalább minden második meccsen ezt tudnánk dobni, nem itt lent szerénykednénk. Tartok tőle azonban, hogy idén nem sűrűn fog így játszani a csapatunk. Talán mégis.

"WE FELT GOOD FOR THE PAST COUPLE OF GAMES AND WE WERE WAITING TO HAVE A GAME LIKE THIS. HOPEFULLY WE CAN KEEP IT GOING."

(Pacioretty már régen várt egy ilyen meccset.)

Ritkán kell vasárnap játszanunk, ez a hétvége két meccset is hozott. RB beszállásával Nokelainennek kellett lemondani a szereplésről. Mellette ott volt Campoli is, aki nem igen fog túl sokáig nálunk játszani, ha ennyit padoztatják. Jemelin legalább visszatért, hiányzott nekem a Sens ellen. Bourque Cammy helyét kapta meg Plekanec és Blunden mellett. Ismét egy azt a hibrid rendszerben játszottunk egyébként, amelyben csak 11 csatár van és hét bekk. Viszont, a hetedik bekk a védelemben forog, nem pedig a támadók között. Így a csatárok közül is valakinek változtatni kell a pozícióját. Furcsa egy elgondolás az szent! Kapuban végre Budaj teljesíthetett szolgálatot, legutóbb még karácsony előtt játszott a Hawks ellen idegenben.

Az új fiú gyorsan beköszönt, fonák emelése nem volt veszélytelen, de könnyű zsákmány Lundqvistnek. Szokatlan volt látni, hogy mi nyomjuk be a jóval erősebb ellenfelet a saját kapujuk elé, aminek meg is lett az eredménye. Cole kipattanóját a második hullámban érkező Max Pacioretty (14) váltotta vezetésre. Moen még bunyóra is vállalkozott Stu Bickellel, de ez inkább tűnt táncikálásának, mintsem ökölharcnak. A nyomásból kitörve hamar egalizált a Rags. Budajról kijövő pakkot a mélázó Eller mellett Mitchell takarította be. Ekkor már a Parkcsőszök szabták meg a játék menetét, de jól álltuk a sarat.
A nyomásunkat a következő játékrész elején is érvényesíteni tudtuk, aminek újbóli vezetés lett a vége. Ismét MaxPac (15) remekelt, Cole távoli lövésébe tette bele az ütőjét a legjobb pillanatban. Most viszont nem álltunk vissza, tovább elöltettük a támadásokat, sikerrel. Mike Blunden (2) Gomez mesteri átadását váltotta gólra, majd Desharnais (7) érkezett a kapu elé a legjobb ütemben Pacioretty beadására. A New York ismét próbált kapaszkodni, de a védekezés mellet még a vas is segített nekünk.
Harmadikban ugyan gól már nem született, de esemény azért akadt. Eller fejbe lőtte szegény Mat Darche-t, aki azonnal az öltözőbe sietett. A vendégakciókat sikeresen szűrtük meg és Budaj is a helyén volt, ha kellett.

Még szerencse, hogy van egy ilyen sorunk, mint a Cole vezette egység. Ne mindig, de azért legtöbbször rájuk számítani lehet az ellenfél kapuja előtt. Cole megint három gólpasszal jelentkezett, olyan helyeken is feltűnt, ahol nem szokhattuk meg.  Még a védekezésből is kivette a részét két blokkjával. Max Pacioretty az utóbbi meccseken ismét tavalyi önmagát idézi, sorra szerzi a tőle megszokott találatokat. A márciusi sérülése után talán végre visszaszerzi a mojoját, és elkezd ismét termelni rendesen. Ellerék viszont a múlt heti szárnyalás után kissé beszürkültek, olykor még hibáznak is.
Akik még tetszettek, Blunden és Gomez. Előbbi már nem csak erőjátékával (5 hit), de offenzív potenciáját csillogtatva játszik, míg a sokat kritizált (jogosan) alaszkai korábbi csapata ellen ismét reményt csillantott fel, hogy mégsem ablakon kidobott pénz a neki átutalt sokmilliós summa. Pontos passzok, éles lövések, ezt várnánk el minden alkalommal. Rene Bourque még szokja a környezetet, de nem volt rossz bemutatkozás azért. Ha pontot nem is hozott össze, de kemény ütközésekkel (4) és egy-két korongszerzéssel jelezte már, hogy fog ő még nekünk örömet szerezni. Ő a 803. játékosunk, az általa választott 27-est pontosan 999 napja viselte utoljára Alex Kovaljov.
Hátul szokatlanul kevés hibával játszottunk, ha kellett, a blokkoló gépek (Gill és Gorges) is bedobták magukat. Jemelin önmagához képest kissé visszafogott volt, pedig a lelátón csücsült az orosz válogatott kapitánya is. Peter Budaj bizonyítani tudta, hogy Price-on kívül is van még egy kapusunk. Kipattanókkal gondjai vannak, ezt próbálja a minimumra csökkenteni. Egy-két fontos bravúrja is kellett a végül sima győzelemhez.
Alig volt kiállítás, a verekedőkön kívül mindkét oldalon egy-egy kétpercest osztottak ki a sporik. Így nem volt szükség a speciális egységek játékára, de az egyetlen PP-n során is feltűnt, hogy Subban ismét Kaberle mellett tűnt fel, ellentétben a szombatihoz képest.

Szerdáig szünet, hétfőn pihenés, kedden gyűlik össze legközelebb a csapat az edzőközpontban. Szerdán érkezik a Washington (24-17-2), az utolsó keleti csapat, akikkel még nem játszottunk ebben az idényben. Nem lesz ez sem fáklyásmenet, hiszen ők is beindultak egy rosszabb ősz és egy edzőváltás után. Legutóbbi három meccsüket hozták, tegnap a Carolinát verték 2:1-re. Előttünk még megküzdenek kedden az Islanders-szel, így mi leszünk a pihentebbek. Idegenbeli túrájukon a tavalyi Winter Classic-on is használt retro mezt fogják viselni.
Troy Brouwer (4) az utóbbi idők leggólerősebb csatára, Ovecskin is gyakrabban villant már, de a védelemből is figyelni kell például Widemanre. Nicklas Bäckström és Mike Green sérülése miatt aggódhatnak. Előbbi esete pikáns teheti a csörtét, hiszen pont Bourque tette jégre a svéd játékost még Flames játékosként, ami öt meccses eltiltást ért. Mostanában teljesen Tomas Vokoun védi a kapujukat, Neuvirth kiszorult a játékból. Az egykori kapusunk is javuló formát mutat, hatékonysága 93% fölött van, és alig kap gólt is.
Tavaly csupán egyszer sikerült nyernünk, akkor is csak szétlövéssel (3:2). A következő három összecsapást simán buktuk, de ez már egy másik szezon, igaz, még rosszabb eséllyel indulunk, mint akkor.