Mikor 2009 nyarán megszereztük Cammallerit a piacról, kemény, évi 6 millióért, mindenki irigykedett ránk, hogy nálunk folytatja pályafutást nyugat egyik legjobb gólvágója. Mi változott meg két és fél év alatt? Szinte minden. Nem jöttek azok az eredmények, amelyek vártunk, nem arra fejlődött a csapat, ahová szerettük volna. A mostani irányítás egy másik irányt jelölt ki, amibe ő nem akart, vagy mi nem hagytuk neki, hogy beleférjen. Nem írom le előre Rene Bourque-t, de nekem most egy kicsit fáj a korábbi kedvenc ilyetén történő távozása.
Calgary, 2012. január 12, olyan délután 6 óra magasságában. Készülődés az Anaheim elleni mérkőzésre. Megcsörren az irodájában ücsörgő Jay Feaster menedzser mobilja. A vonal másik végén Gauthier.
Gauthier: - "Hi, Jay, itt Pierre Gauthier. Tudod, beszéltünk az ősszel arról, hogy elhoznánk tőletek Bourque-t?"
Feaster: - "Helló öreg, hogy vagy? Igen, de nem tudtatok senkit ajánlani érte. Mi változott?
Gauthier: - Mit szólnál Mike-hoz?"
Feaster : - "Cammalleri? Komolyan? Csak őt Rene-ért?"
Gauthier: - "Na, azért nem! Adjál még egy prospectet és egy erős picket, én pedig adok Cammy mellé még egy hátsó draftjogot. Jó lesz így?"
Feaster: - "Áll az alku, küldjük akkor Bourque mellé még ezt a Holland gyereket, de ne várjatok tőle sokat, olyan AHL kaliber, max. 2013-as második körösért egy idei ötödik körös. Mit szólsz? "
Gauthier: - "Ok, megegyeztünk. Akkor viszlát, majd küldöm a papírokat."
Feaster: - "Várj egy pillanatot! Most látom, hogy Mike ott van a jégen a Bruins ellen. Szedjétek le a harmadik harmadra, nehogy megsérüljön itt nekem, mert akkor ugrik a bolt!"
Gauthier: - "OK, renden. Intézkedem. Bye."
Feaster: - "Bye, egy élmény volt veled üzletet kötni!"
Ez az elképzel beszélgetés hangozhatott el a két fél között csütörtök este, melyen folyamágyaként Cammalleri és Bourque új (régi) állomáshelyre került. De mi vezetett ehhez a végkifejlethez?
Mindkét csapatnak cefet rosszul megy a szezon, mindkét csapat a 12. helyen senyved a maga főcsoportjában. Sok remény nincsen az előremozdulásra, így megpróbálnak valami újat, valami használhatót csinálni a játékos fronton is. Előző nap, miután megalázó hazai vereséget szenvedtünk a Blues-tól hazai jégen, Cammalleri kemény és éles nyilatkozatban bírálta társai hozzáállását, amely szerinte nem hozhat mást, mint csak vereségeket. Ő nem tud azonosulni ezzel a „vesztes mentalitással”. Ez egy kissé kiverte a biztosítékot egyesekben, amit a helyi média még erősített is. Nyílt levél íródott Cammy felé, hogy hogy is gondolja ezt. Azonnal felmerült a gyenge szezont futó szélső távozása (38 meccsen 9+13, -6-os mutató), de a Boston elleni összecsapás előtt kijelentette, hogy ő maradni szeretne. Ez lehet, hogy így volt, de a vezetés másképp gondolta…
Cammy egy 39 gólos szezon után jött át keletre, aminek én személy szerint nagyon örültem. Végre egy igazi csatárzseni, aki majd önteni fogja a szebbnél-szebb gólokat. Még pólóm is van az ő nevével, ami előtte csak Price-tól volt. Első idénye nem is volt rossz. Mesterhármas a Rangers ellen októberben, ugyanez a Boston elleni jubileumi mérkőzésen. Az egész város (Montréal) meg volt érte őrülve, új Lafleur született. 26 dugót termelt úgy, hogy egy hosszabb szüntetet kellett tartani térdsérülése miatt. Rájátszásra visszatért, és jobb volt, mint valaha. A konfdöntővel végződő rájátszásban 13 góllal csapata és a liga legeredményesebb mesterlövésze lett.
Sajnos a hasonló folytatás elmaradt. A 2010/11-es idényben, amelyben ismét megsérült, csupán 19 találatig jutott, ami a teljes szezonokat tekintve holtversenyben a leggyengébb volt (2007/08 LAK). Idén tovább folytatódott a mélyrepülése, de most már a csapat is követte őt a pofonok völgyébe.
Habár felmerült bennem a váltás, az elcserélés, de nem így és nem most. Gauthier váltani akar, amelynek első lépése Martin elküldése volt, a második pedig ez a biznisz nyélbeütése. Látszik, hogy inkább az erősebb, fizikálisabb hokit játszó emberek válnak főszereplővé, mint például Erik Cole. Ebbe a szerepbe tökéletesen beleillik Rene Bourque, de még bizonyítania kell. Talán vasárnap játszhat is a Rangers ellen, amikor lejár az öt mérkőzésre szóló eltiltása.
Milyen a megítélése ennek a cserének? Vegyes. Ha a rögtönzött, nem reprezentatív közvélemény-kutatás eredményét veszem, amelyet itt indítottam a blogon, azt kell mondjam, hogy a többség szerint a Flames járt jobban (50%). Visszakaptak egy gólerős zsenit, aki jelenleg hullámvölgybe került, de könnyen kilábalhat onnan megfelelő törődés és társak segítségével. Mi szereztünk egy képe illő embert, plusz egy erősebb draftcédulát a jövő évi újoncbörzére. Nem mellesleg, megtakarítottunk több mint 2 millió dollárt a capből, ami igen szorosra van állítva nálunk. Szerintem mindkét fél azt kapta, amit akart, bár talán várhattunk volna Cammy elüzletelésével egy, még jobb ajánlatra. Az is lehet, hogy rendbejöttek volna a dolga, és megint a korábbi fényében tündökölhetett volna.
Végezetül annyit, hogy szomorú és kicsit csalódott vagyok amiatt, hogy itt volt a kezünkben egy gyémánt, amit nem tudtunk valamiért megfelelően megcsillogtatni. Vagy, mert a jelenlegi vezetés nem ért az ilyen emberekhez, vagy mert a két fél igazából nem is illet össze. Ott a gond, hogy ezek után melyik sztár fog hozzánk jönni, amikor látja, hogy nálunk nem fog menni semmire, legfeljebb jól megtömheti a zsebét.
