Kedden dicsfény és siker övezte Jaroslav Halak montréali visszatérését. 3:0 siker az egykori mentor-csapat ellen, kapott gól nélkül, nem rossz oldalszúrás a 2010 nyarán történetek után. Persze, egy mérkőzés alapján nem lehet, és nem is szabad ítéletet mondani a csere kapcsán. Véleményem továbbra is az, hogy egy szükséges, akkor és most is helyes döntést hoztunk a szlovák portás elküldésével. Két dudás nem fér meg egy csárdában. Szükséges rossz.
2010. június vége. Dönteni kell, Halak vagy Price. Az előbbi konferencia döntőbe vezette a PO ezen szakaszát évek óta messzire elkerülő Canadiens-t, vagy Price, aki ugyan mindenki szerint tehetségesebb, többre értékelt és még fiatalabb is. Erős dilemma, de Gauthier-nek dönteni kell, mert mindkét kapusnak lejár a szerződése.
Nem tudom, mennyi álmatlan éjszakát hozott ez a probléma PG-nek, de végül szerintem jól döntött: Carey Price maradt. Új szerződésével 2013-ig, évi 2,75 millió dollárt keres, Jaro Halakot pedig elcseréltük az elsőszámú hálóőr után ácsingózó St. Louis-zal. Cserébe érkezett két fiatal csatár, a tehetséges Lars Eller és a fizikálisan kiváló Ian Schultz.
Ha csak a tavalyi statisztikákat nézzük, a mérleg Carey Price felé billen el. Azonban az idei esztendőre kissé módosultak a csapatok közötti erőviszonyok. Mi gyengébbek lettünk, míg a Blues erőteljesen fejlődött. A kapusok szerepeltetésében is van némi eltérés a két gárda között. Nálunk Carey visz mindent (tavaly 72 meccs, idén 37), míg tartalékjának Peter Budajnak csupán 5 kezdés jutott. Ezzel szemben Halak és Elliott testvériesen megosztozik a szerepléseken (22-21).
A győzelmi mérlegük is Price felé hajlott 2011-ben. Amíg neki 38 győzelemre 28 vereség és 6 OTL jutott, addig Jaronál ugyanezen számok 27-21-7. Nincs köztük nagy eltérés. Idén sem nagy a difi, nálunk 15-15-7, ott 10-7-5. Hibátlan meccsek számában (SO) sincsen különbség: 10 Price-nál, 9 Halaknál. Azonban, ha a kapott gólátlagokat és a hatékonyságot nézzünk, megint csak a mi hálóőrünk lesz a nyerő. Price: 2,35 GAA; 92,3%; Halak 2,48 GAA, 91%.
A számok nem mondanak el mindent. Price sokkal fontosabb nekünk, mint nekik Halak. Nem véletlen talán, hogy a havonta kiosztott, legjobb játékosnak járó Molson Cupot szinte mindig Price kapja meg. Egyszerűen nélkülözhetetlen, igazi emblematikus alakja a franchise-nak. Halak utóbbi két évét nem követtem annyira aprólékos figyelemmel, de annyit leszűrtem a kommentekből, hogy gyakran előfordulnak érthetetlen potyagólok a játékában. Szerintem a szlovák portás egyelőre még nem érett az elsőszámú kapus teljes szerepére, nem véletlen talán az idei meccsszámok fent említett alakulása sem. Persze az sem egészen normális, hogy nálunk meg szinte mindig csak Price védjen, amíg Budaj a padon unatkozik.
A mérlegelésből nem szabad kifelejteni az ellenértékként kapott két játékost sem. Lars Eller első évében még figyelt és tanult, de idén már megvillantotta oroszlánkörmeit. A Jets ellen szórt négy gólja jelzi, hogy igen értékes ellenszolgáltatás érkezett Missouriból. Habár még sokat kell fejlődni, de látszik a haladás kedvező iránya. Schultz-ot egy kicsit nehezebb megítélni, hiszen még az AHL-ben tevékenykedik. Főleg ütközéseivel és büntetéseivel hívja fel magára a figyelmet, de ilyen stílusú játékosokra is szükség van egy csapatban.
Összegezve: Gauthier az akkori erős kritikák ellenére jó döntést hozott (nem olyan sokszor sikerült ez neki eddig...), megtartotta azt a játékost, akire igazán szüksége van és lesz is a csapatnak, míg fájó szívvel elengedte a másikat egy olyan csapathoz, ahol teljesebb karriert építhet ki magának.
