SZÉPEN ZÁRTUK AZ ELSŐ FÉLÉVET"THAT WAS JUST AN HONEST 60 MINUTES OF HARD WORK. EVERYBODY WAS ON THE SAME PAGE AGAIN TONIGHT."

(Carey Price a csapategységet emelte ki.)

Végre egy hét, amelyet veretlenül teljesített a csapat. Igaz, hogy csak két nem túl nehéz ellenfél volt, de ilyen sanyarú idényben hatványozottan meg kell becsülni a legkisebb sikereket is. Nem voltunk most sem lehengerlőek, de azért a szorosabb eredmény ellenére elég magabiztos győzelem sikerült a Tampa kissé megtépázott egysége ellen. Pacioretty ismét villant egy hónapos kihagyás után, Jemelint meg semmilyen sérülés sem tudja megállítani. December közepe óta nem tudtunk két egymás utáni meccset pontokkal zárni, de az első félév zárásaként újra reménykedhetünk. Újrakezdés.

A pénteki edzésen Weber arcon lőtte Jemelint, így az orosz bekknek teljes rácsos sisakot kellett viselni. Mivel St. Louis a másik oldalon is ilyen fejvédőt visel, két rácsos ember is játszott a jégen ezen az estén. A meccset egy rövid megemlékezéssel kezdték. Megjelent a '72-es kanadai-szovjet Summit Series 40. évfordulójára emlékezve Paul Henderson, Yvan Cournoyer és Vlagyiszláv Tretyák is. Cunneyworth kihagyta a kezdőből Nokelainent, így csupán három teljes sorral nyomtuk, mivel a hét védő teljesen a védekezésre koncentrált. Brian Gionta is visszatérhetett hosszabb kihagyása után. A meccs előtt egyébként 200 fős nacionalista csoport tüntetett a franciát nem beszélő vezetőedzőnk kinevezése ellen.

Megint bosszankodhattunk volna a hamar beszedett vendég találaton, de a csapat nem játszott rosszul, azt meg később ki tudtuk javítani. Moore éles kapu elé lőtt korongját Lecavalier irányította a kapunkba. Ugyan Jemelin a nyakán volt, de Vince nem az a center, akit olyan könnyű lenne hatástalanítani ilyen szitukban. A letámadás, a passzjáték tűrhetően muzsikált, és az Eller-féle alakulatnak majdnem sikerült is az egyenlítés még az első harmadban. Végül Moen csúsztatása csak a vason landolt, de bízhattunk a szerencsésebb folytatásban.
Nem is kellett csalatkozni, hiszen már a második harmad első felében sikerült a fordítás, mégpedig alig két perc alatt. Előbb Gill távoli kísérletét vágta be fonákkal Blunden (1), ami az idei első találata volt csupán. Garon azért vastagon benne volt a gólban, kissé rosszul zárta a rövid sarkot. Aztán jött Pacioretty (12) kiugrása és remekbe szabott lövése. Subban kiválóan indította a kékről beinduló szélsőt. A fordítás után kissé megnyugodott a meccs, mi nem erőltettük a folytatást, ők meg nem tudtak újítani. Azért Eller majdnem újabb gólt varázsolt, de azért a korival belsőzött találatokat nem szoktak olyan könnyen megadni.
A harmadik játékrészben inkább nekünk voltak helyzeteink, de ezekkel nem tudtunk élni. Kaszcicin és Gionta lehetősége is csak lehetőség maradt. Az utolsó pillanatokban még bebiztosítottuk a győzelmet, Erik Cole (17) közelről kotorta be a kapus alatt átcsorgó pakkot.

Nyugis kis meccs volt, kevés izgalom, nyugodt és eredményes játékkal. Hátul elég magabiztosak voltunk, Carey-nek sem kellett túlzottan megszakadnia. Szépen zárt a védelem, Gorges a blokkokkal (5), Jemelin pedig a szokásos ütközéseivel (7) adta magát. Utóbbi azért nem szívbajos, előző napi sérülése után félelem nélkül ment bele ezekbe a nem egészen veszélytelen akciókba. Gill és Kaberle szokatlanul kevés játékidőt kapott, de ez most működött.
Elöl gyakorlatilag csak három sorral játszottunk, hiszen Blunden és Darche 4-5 perce nem egy eget rengető jégidő. Persze, még ez a rövidke idő is elég volt Blundennek a gólszerzéshez. Eller sora ismét remekbeszabott akciókkal szórakoztatta a közönséget, de a befejezés ezúttal nem sikerült annyira, mint két nappal korábban. Nőtt is a jégen töltött idejük, közel húsz percet nyomtak mindhárman. Persze ez valakinek kevesebb lehetőséget jelent. Plekanec például csupán a harmadik számú center szerepét kapta, még Desharnais is többet játszhatott, mint ő. Pacioretty végre ismét elért a kapuig, legutóbb december 10-én, a Devils ellen volt eredményes. Gionta visszatérése felemásra sikerült, de ha rendesen belejön, akkor reménykedhetünk jobbra is. Talán-talán.

Jövő héten már megint háromszor kell produkálnunk, először kedden a szárnyaló St. Louis (24-12-5) ellen. A folyópartiak éppen hármas sikerszériát építettek, szombaton a Coloradot ruházták meg 4:0-ra. Csoportelsők és már a Vancouver nyugati királyságát ostromolják. Ha ellenük is sikerülne a győzelem, az lenne igazán értékes fegyvertény.
Kapu előtt Chris Stewartra lesz érdemes hatványozottan odafigyelni, de nem árt majd fél szemmel Perron, Backes vagy Alex Pietrangelo fizimiskáját is jól a fejünkbe vésni. Matt D'Agostini, az egykori Canadiens-rookie is itt lesz, de már a másik oldalon. Szerintem a kapujukat Halak fogja védeni, aki az utolsó két meccsét sikerrel zárta.
Tavasszal idegenben sima 1:4-gyel zavartak haza, míg két éve otthon veszítettünk egy jóval gyengébb Blues ellen 3:4-re a hosszabbításban. Idén is ők az esélyesebbek, talán most nekünk sikerül majd meglepetést okoznunk.