Négy gól és öt pont egy mérkőzésen. Ki is ez a Lars Fosgaard Eller, az új Habs-üdvöske? Honnan jött és hol rejtegettük eddig?! Persze, aki ismeri a csapatot az tudja, de a többek kedvéért egy rövid összefoglaló eddigi, rövidek profi karrierjéről. Remélhetőleg nem ez volt az egyetlen hangos ovációt kiváltó megmozdulása Canadiens szerelésben.
Lars barátunk 1989. május 8-án látta meg a napvilágot a dániai Rødovre városkájában. Családi hagyomány náluk a jégkorong. Apja, Olaf, válogatott játékos volt, majd edző és kommentátor. Öccse, Mads, követve bátyja nyomdokait, szintén a Frönlunda fiataljai között játszik. A héten befejeződő junior VB-n is ott volt a dán válogatottban.
2005-től felváltva játszott a helyi junioroknál és a másodosztályú Rødovre SIK-ben. Innen került a svéd Frölunda HC fiataljaihoz. Jött a szintén svéd Borås és a Frönlunda felnőtt csapata. 2007-ben került a NHL enrty draftjára, ahol az előkelő 13. helyen foglalta le játékjogát a St. Louis Blues. Egy évet még maradt a svédeknél, ahol egy 29 pontos alapszakaszt (48 meccsen) és egy 4 pontos rájátszást produkált búcsúzóul.
2009-től már a Blues AHL-es farmcsapatánál, a Peoria Rivermen jelentkezett játékra. Talán befért volna az első csapatba is, de a felkészülését keresztülhúzta egy betegség. Az 57 pontos (18 gól, 39 assziszt) alapszakasz azonban biztató jövőt festett a játékos elé. Év végén még a liga All-Rookie csapatába is helyet kapott. Közben a nemzeti válogatottat sem hanyagolta el, mind a junioroknál (2006-09), mind a felnőtteknél (2008, 2010) feltűnt már.
2009. november 9-én jött el számára a nagy nap, amikor már az első vonalban is bizonyíthatott. A csapat ugyan 2:1-re alulmaradt a Flames ellen, de Lars mégis örülhetett, mert megszerezte első gólját, mégpedig az egyik legjobb kapus, Miikka Kiprusoff ellen. Összesen hétszer ölthette magára a dallamos szerelést, két góllal távozhatott St. Louis-ból.
Hiába a biztató bemutatkozás a Blues-nak kapusra volt szüksége, így elcserélte a szőke dánt (és Ian Schultz-ot) a Montreal Canadiens-szel, Jaro Halakra. Québec-ben kapásból helyet követelt magának a nagy csapatban. Első montreali találatát a Los Angeles elleni meccsen érte el, majd a New Jersey ellen jött az első több pontos meccse is. Nem volt igazán látványos a játéka, de megbízható volt, így a szezont 77 meccsel tudhatta le. 7 gól és 10 gólpasszt jegyezhettünk fel neve mellett. A Boston elleni PO-csörtében két assziszttal zárt. Az idei szezonban elég volt neki 37 mérkőzés is a 17 pont meg szerzéséhez.
A szerdai, Winnipeg elleni meccsen érkezett el pályafutása eddigi csúcsára, hiszen a „mesternégyessel" és gólpasszal zárta az estét. Egyre jobban érzi a játékot, és Moennel, valamint Kaszcicinnel remekül megértik egymást. Eddig is jól cipelte a korongot, de a lövései nem voltak elég pontosak. Nagy szükségünk van az ilyen eredményes centerjátékra, mert a gólok igazán hiányoznak a játékunkból.
