3:0-RÓL IS SIKERÜLT VERESÉGBE SZALADNI
"AT LEAST WE'RE PICKING UP POINTS,
BUT SINGLES AREN'T HELPING US RIGHT NOW"
(Carey Price-nak milyen igaza van!)
Még három gólos előnyről sem tudunk nyerni, pláne otthon! Mi kellene még (persze azon kívül, hogy Martin repüljön...), 5:0-ás vezetés?! Egyébként nem a fór elszórakozása lepett meg, hanem a magabiztos előny megszerzése. Ami utána következett az csak a szokásos volt, ezen már nem lehet meglepődni. Lassan itt lesz a szezon fele, mi pedig már tervezgethetjük az új évadot. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a döntéshozók nem látják, hogy mostanság se előre, se hátra nem teszünk egy lépést sem? Jó ez nekik, vagy ennyire tojnak az egészre...
Vancouverrel mostanság mindig szerencsénk volt, tavaly kétszer is vertük a kupadöntős csapatot. Végre meg mertük húzni azt, hogy Webert padra tették, helyére St-Deniz került be. Más változás nem tellett az agytrösztől. Ellenfélnél visszatérhetett Max Lapierre egykori városába, Higgins viszont sérülés miatt nem volt. Érdekesség, hogy a két kapus pont szülőföldje csapata ellen védhetett.
Majdnem úgy jártunk, mint kedden, amikor egy gyors góllal jelentkezett a Jackets. Szerencsére Burrows közelről elhibázta a ziccert. Másik oldalon viszont beakadt Frédéric St-Denis (1) gyengécske lövése, ami neki az első volt az NHL-ben. Plekanec takarása miatt Luongo semmit sem látott a kósza korongból. Amikor Subbannek büntetőpadra kellett vonulnia, kezdhettük az aggódást, mert a Vancouver a liga legjobb PP-ző egylete. Külön mázlink, hogy mi meg a második legjobb kivédekező egységgel tudunk felvonulni. Azért egy 1:25-ös, kettős hátrányt így kivédekezni nem mindenki tudná megcsinálni! A harmad vége felé ismét nekünk voltak lehetőségeink, melyek közül Moen fonák lövése volt a legszebb. Slusszpoénként azért még Rafa Diaz (2) is be tudta venni a határon túlról az ellenfél kapuját. Ez már jobb lövés volt, mint az első gólnál, de Cole kapu előtti szolgálata nélkül nem sikerülhetett volna.
Amikor a második játékrész elején Erik Cole (9) szélen indított rohama után köténnyel mattolta Luongot, azt hihettük, hogy zsebben lesz a két pont. Jól védekeztünk, elöl veszélyesek voltunk, minden klappolt. Plekanec-Gionta akció végén már akár 4:0 is lehetett volna. Csak volna, mert sikerült ismét baromi nagy hülyeséggel elrontanunk a dolgot. Előnyben indítottak le, és Mason Raymond szépített. Kaszcicin nem volt elég határozott, Diaz pedig a lövés előtt kissé behátrált. Egy gól még nem a világ vége, de elindított egy folyamatot, ami az utolsó harmadban csúcsosodott ki.
Cody Hodgson gyorsan tovább faragta a hátrányt négy a négy elleni felállásban. A blokkolt korong pont elé érkezett, így a második hullámból vette be Price kapuját. Már Keslernek is majdnem sikerült az egyenlítés, de ekkor még egy kapusbravúrral megúsztuk. Viszont négy perccel a vége előtt elfogyott minden mázlink. Ismét hátrányba kerültünk Eller felesleges kiállítása miatt, amit a papírforma szerint értékesített Sami Salo. Ismét jött a hosszabbítás, az utóbbi négy meccsből már harmadszor kellett túlóráznunk. Ekkor már a vendégek irányítottak, szerencsénk volt, hogy ezt is túléltük. A büntetőknél már az sem, Price ismét kapott egyet Hodgsontól, aki első rávezetését csinált a Vancouverben. Nálunk Desharnais, Pacioretty és Cammalleri is elég gyatra próbálkozásokat mutatott be, így ismét be kellett érnünk az egy ponttal.
Lassan belenyugszik az ember, hogy ennyi, többre nem vagyunk jelenleg képesek. Ezzel a felállással, ezzel a stábbal erre telik. Jó középszer, tipikus "egyszer fenn, egyszer lenn" alakulat vagyunk. Az ötven százalékot hozzuk, de az itt nem elég semmire, talán csak arra, hogy még mindig Jacques Martin a csapat vezetőedzője. Ha már három gól sem elég a két pont begyűjtéséhez, nagyon (le)sajnálható banda vagyunk! Ezen az estén még nem is voltunk olyan rosszak, mint oly sokszor ezen az őszön. A 3:0 kis szerencsével jött, de benne volt a játékban. Két védőnk távoli lövése Luongonak és a kapu előtti hatékony zavarórepüléseknek köszönhető. Amikor viszont a montréali születésű hálóőr magához tért, nem volt tovább kecmec. Okos játékkal felőröltek minket, egy gólos hátránynál is türelmesen játszottak, nem szorítottak be eszetlenül.
Elöl Cole, Pacioretty és Cammalleri voltak aktívabbak, de az utóbbi kettőnél ezek a lövések nem voltak oly veszélyesek. Nagyon puhák, legyűrhetőek vagyunk sajnos. A speciális játékunk továbbra is szégyen, kivéve a kivédekezést. Azért a legjobbtól nem szégyen gólt kapni hátrányban, de azért jó lett volna elkerülni. Kaptunk egyet előnyben, 4v4-ben és hátrányban is. Még örülhetünk is, hogy milyen jók voltunk Even-ben!
Védelmünk keményen küzdött, blokkoltak rendesen! Subban, Jemelin, természetes, de Cole is hármat hozott. Sokat segítettek a játékunkon. Ütközéseket egálra hoztuk, és ismét Jemelin volt az első ebben, de ott volt mellette Kaszcicin is (4-4). Ezért is rossz, hogy hiába játszunk így, mégis vereség (döntetlen) lesz a vége.
Szombaton már idegenben kellene valamit csinálni, ott talán jobban fog menni, mint otthon. Ellenfél, idén először, a New Jersey Devils (14-12-1) csapata lesz. Kicsit jobban állnak mint mi, főleg, hogy három vereség után a legutóbbi kettőt már hozni tudták. Tegnap hosszabbítás után, büntetőkkel győzték le az Ottawát 5:4-re, így csoportjukban az Islanders előtt a negyedikek.
Legfontosabb hiányzóik Travis Zajac, aki talán még karácsony előtt visszatérhet sérüléséből, és Jacob Josefson. Érdekesség, hogy az utóbbi két hétben Adam Henrique volt a legjobb emberük. A fiatal center két gólt és öt asszisztot jegyez ezen időszak alatt. Érdekesség, hogy a csapat nagyon negatív mutatókkal bír, például Kovalcsuk -7-essel, Parise pedig -6-ossal áll jelenleg. Martin Brodeur sincsen élete formájában, de tegnap egész jó volt már. Mostanában csupán 87,7%-os a hatékonysága, és a kapott gólátlaga is 3.
A tavalyi szezon furcsasága volt, hogy mindig az idegenben játszó csapat győzött. Előbb ők nyertek 3:0-ra, majd mi válaszoltunk egy 5:1-gyel. Megint ők következtek 4:1-gyel, végül pedig mi győztünk 3:1-re. Egy jó Devils ellen ez nem is lett volna rossz, de az előző idénybeli csapatuk eléggé gyatrácska volt az év első felében. Most is bármi megtörténhet, ha meg tudjuk törni Brodeur mester ellenállását még győzhetünk is.
