"IT'S HARD TO WIN A HOCKEY GAME WHEN YOU ARE IN THE PENALTY BOX. I THOUGHT WE HAD A STRONG SECOND PERIOD WITH A GOAL EARLY IN THAT GAVE US SOME MOMENTUM. THAT (RICHARDS GOAL) WAS THE PROBABLY THE KEY."
(Jól látja a mester, a kiállításokkal vertük meg magunkat.)
Bár nem számítottam nagy sikerre, ez a Rangers nem lett volna verhetetlen házigazda, de mi (és a bírók) tettünk róla, hogy olyan előnyt szerezhessenek, amit már nem tudunk utolérni. Azért voltak szép akcióink és ne feledjük, hogy előző est még Kanadában küzdöttünk az Ottawával. Ha előre lehetett volna választani, én inkább azt a meccset szerettem volna hozni, szóval nem történt tragédia. Viszont a körülmények megérnek egy misét!
Ritkán látott vendégek vagyunk a Gardenben szombat este, 1964 óta ez volt csupán a harmadik alkalom, hogy itt töltjük a hétvége első estéjét. Avery is pont ellenünk tért vissza Ligába, de szerencsére nem sok vizet zavart. Nálunk semmi nem változott 24 óra leforgása alatt, ugyanolyan sorokkal és ugyanazzal a kapussal fogtunk neki a játéknak. Bár én Budajnak is adnék lehetőséget, Martin annyira Price-ra és a mentéseire van utalva, hogy az már fáj. Mi lesz velünk, ha netalántán megsérül, de ezt a szót inkább törlöm is.
Öt perc sem telt el, amikor elszabadultak az indulatok és a bírók ítéletei. Ne szaladjunk ennyire előre, a meccs majdnem egy érdekes góllal indult. Hazaik kaptak előnyt, a kapus lement. Mivel hátra passzoltak, majdnem a saját üres kapujukat vették be. Aztán jött az "eksön"! Blundel a padról beugorva blokkolta Dubinsky, amire kitört a bunyó. Callahan a "tettessel", míg Sauer Nokelainennel akaszkodott össze. Utóbbi kettő véglegessel hagyhatta el a jeget. Mi még pluszba kaptunk 2+2 percet, így kettős hátránnyal folytatódott a meccs. Ki is használták, Erik Christensen szerzett vezetést a tutira kijátszott akció végén. Nyolc perc alatt négy hátrányt is kaptunk. A másodikat Dan Girardi verte be, épp akkor, amikor kiegészültünk egy másik kiállítás (Desharnais) után. A harmadot Del Zotto találata koronázta meg, ezt is szépen csinálták.
Második elején mindegy-mindegy alapon jöhettünk. Szerencsére Pacioretty (5) gyorsan szépíteni tudott Gionta kipattanójából, így még volt mit nézni. A meccs felénél a büntetések: 1/6 NYR, 0/0 MTL... Bírók aztán valamiért felénk is tettek egy gesztust, kaptuk egy 50 sec-es kettős előnyt, amit nagy nehezen ki is tudtunk használni. Kaszcicin (5) volt eredményes közelről. Olyan volt a gól, mint a Rags első gólja, csak a másik oldalról. A másik előny is majdnem sikerült, de Subban csak a vasig jutott. Aztán Cole harcolt ki egy helyzetet, de neki is csak a kapu széle jutott. Ahogy lenni szokott, a másik oldalon jött az újabb gól. Brad Richards a harmad végén tüzelt egy szépet, Weber rosszul takart, Price tehetetlen volt.
A harmadikban sajnos a végén éreztem a fiúkon, hogy egyenlítésért küzdünk. Brian Gionta (3) szépített a kékről (mit keresett ott???), majd vittük is le a kapust, de csak az ötödik (Ryan Callahan) bekapott lett belőle. Az is olyan szerencsétlenül, hogy Subbanről ment be.
Csak pislogtam az első harmad kiállítás-dömpingjén, de a bírók mellett azért mi is eleget tettünk ezért. David Desharnais például egy más után szóratta ki magát, amiből gyakorlatilag gólt is kaptunk. Szegény Nokelainen, nem nagyon örülhetett 200. meccsének, hiszen 34 másodperc után már mehetett is zuhanyozni (vagy nem is kellett neki). Lehet, hogy Martin mégis ért valamelyest a hokihoz, vagy Plekanec egy olyan zseni, hogy egy meccs után bárkivel képes eredményes sort összedobni. Minden gólunknál ott volt, Giontát és Max-Pac-et is gólhoz segítve, akik "emberemlékezet" óta gólképtelenek voltak. Pacioretty egyébként első gólját jegyezhette gyerekkori kedvenc csapata ellen. Gionta kapitány számomra eddig a legnagyobb talány. Az OK, hogy nem megy neki, ez világos, de akkor hogy van az, hogy apró csatár létére már a második gólját lövi (háromból) a kékről. Egyébként gratulációm a 200. asszisztjához! AK-t meg gyorsan írassuk alá, bár akkor biztosan "elfelejtene" gólokat lőni. Hiszen "orosz", ha a pénz a zsebben, akkor lehet puhulni.
Hátul Subban megint túlvállalta magát, belehajszolva magát a felesleges penalty-kbe. Persze megértem, hiszen a többieken látja, hogy nem halnak meg a jégen a sikerért, akkor ő maga akarja ezt megtenni egyedül. Még "nőnie" kell. Eddig Diaz szokott lenni a védelem gyenge láncszeme, amit most átvett tőle Weber. A -3 mindent elmond, nem jöttek össze a dolgai ezen az estén.
Kedden ismét hazai jégen szállhatunk harcba, ellenfél a nyugati rivális, Edmonton Oilers (8-3-2) lesz. Már nem azok a lesajnált liga utolsók, mint az utóbbi évekbe, bár akkor is megnehezítették az életünket. Nem csak Észak-Nyugatot vezetik, de csupán egy pontra vannak a konferencia tetejétől is. Pont tegnap szenvedtek 4:2-es vereséget Phoenixben, de előtte hatszor győzedelmeskedtek. Szóval nehéz lesz, főleg ha az újjászületett, sittes Habibulin fogja védeni a kapujukat. Ott van még a két fiatal tehetség, Ryan Nugent-Hopkins (6G + 6A) és Jordan Eberle (3G + 8A), akik a pontokért felelnek. Őket segíti a veterán Ryan Smith (6G + 6A) és tavalyi 1/1, Taylor Hall is. Egy szóval, nagyon veszélyesek a mi kis védelmünk ellen.
Sérültek között Ryan Whitney és Ales Hemsky neve tűnik fel elsőként, de nem lesznek nélkülük sem gyengék. Tavaly kétszer is kikaptunk tőlük, előbb otthon hosszabbításban 3:4-re, majd idegenben 1:4-re. Most is nehéz lesz, talán még nehezebb.
