AZ EREDMÉNY(TELENSÉG) ÖNMAGÁÉRT BESZÉL!
"WE HAD A GREAT FIRST PERIOD, WE DID EXACTLY WHAT WE WANTED TO DO, WE JUST DIDN’T CAPITALIZE AND UNFORTUNATELY WE CAME OUT A BIT FLAT IN THE SECOND. THEY GOT A SHORT-HANDED GOAL, IT GAVE THEM SOME GOOD MOMENTUM AND FROM THAT POINT ON, WE WERE JUST ONE STEP BEHIND."
(Gionta kapitány szavai a mérkőzés után.)
Rosszul kezdődött, mint tavaly, kivéve azt, hogy most még gólra sem futotta tőlünk. Rohadtul szezon előtti formát mutattunk, mintha még mindig az alibi preseasonban lennénk. Hiába a sok lövés, ha egyis sem jelent igazán komoly veszélyt az ellenfélre. Hátul meg... de legalább volt Price, és legalább már beindult a szezon, ha mi még csak szunyókálunk is.
Meccs előtt jött a "kiváló" hír, hogy a frissen lehúzott Betts sérült, így Engqvist szinte a következő járattal jöhetett is vissza Hamiltonból. Nagy meglepetés nem volt a felállásunkban, Cole maradt a harmadik sorban, míg a felgyógyult Moen a negyedikben kezdhetett. Védelemben Diaz lett a befutó Jemelinnel szemben és Spacekkel alkotott párt. Délután még megtudhattuk, hogy a Rangers megszabadított minket Woywitkától (cap hit 650 000$), így egy kicsit több hellyel gazdálkodhatunk. Egyébként zsinórban tizenegyedszer is idegenben kellett útjára indítanunk a korongot.
Meglepően jól kezdtünk, sorra lövöldöztük a hazai kaput, de semmi nem akart bemenni. Előbb Darche közelről, majd Cammalleri szerezhetett volna előnyt. Három korongszerzés és viszonylag állandó nyomással játszottunk ekkor. A túloldalon Steckel megmozdulását lehet egyedül kiemelni ebből az időszakból. PP-ben megint az egy védős (Subban) rendszert próbálgattuk, elég kevés sikerrel. Csupán P.K. tudott eljutni egy szerény kapuvasig.
Második harmadra fordult a világ. A 14 lövésünk lecsökkent négyre, ráadásul PP-ben kaptunk gólt. Elöl adtuk el a pakkot, kettő az egyben jöttek, majd az árván maradt korongot Lombardi kotorta be a kapuban csücsülő Price mellett. Aztán Campolit kellett lekísérni egy lábsérülés után. Amire legalább büszkék lehetünk az a PK volt. Egy elcserélés miatt egy húzós 3v5-ös szitut is szépen kivédekeztünk.
Az utolsóban ismét mi osztottunk ki több lövést, de ennek megint semmi értelme nem volt. Újabb hiba után kaptuk a másodikat. Subban adta el hátul a korongot, Phaneuf szépen a vas alá vágta azt. Cole-t felhúztuk az első sorba, AK ment a harmadikba. Legvégén időkéréssel együtt sem voltunk képesek a becsületgólra, így egy nullázással kulloghatunk nyugatra.
Van gondunk bőven! Nem állt össze a csapat, képtelenek voltunk gólt szerezni, hátul buta hibákból kaptunk viszont egy duplát. Előnyben langyik vagyunk és most egy újabb sérülés. Lesz min gondolkodni vasárnapig!
Campoli alig van még nálunk, de máris nincsen. Előbb kapott egy kemény hitet a fejére Malone-tól, most meg a térde megy topára (3 hét néz ki neki). Ez talán lehetőséget adhat Jemelinnek a bizonyításra, vagy Webert húzzuk hátra bekkelni? Lehet, majd elválik. Az biztos, hogy a védelmünk megint nem egy életbiztosítás. Markov visszatérése még várat magára, most Campoli is out, ráadásul a többiek is tudásuk alatti szintet hoztak. Subban talán nem lesz még egyszer ennyire sügér, és nem csinál két ekkora hibát. Spacek viszont a jövőben is ilyen puha lesz, ez biztos.
Price egy erős közepes meccset hozott le, néhány nagy hárítással. Viszont a bakik után ő is kevés volt a megmeneküléshez. Kétszer feldöntötték, kaptunk is előnyt belőle, de a holnap is így fogják megvédeni a többiek, előbb-utóbb sérülés lesz a vége. 
Továbbra is folyik a verseny az idény első góljáért, mert tegnap senkinek sem sikerült betalálnia. Mi a különbség az előszezon és a valódi idény között? Itt a válasz! Múlt szombaton 32 lövésből öt gólt kotortunk, tegnap egyet sem. Hiába volt négy emberünk is 4-4 lövéssel, mégis a másik oldal győzött egy ilyen ürgével felállva.
Legalább kemények tudnánk lenni! Persze, tudom, hogy ez a jelző a korábbi évek Habs-ére sem volt jellemző, de azért mindig reménykedik az ember. Nálunk Pacioretty két ütközéssel volt a "legördögibb", míg amott Kuljomin meg sem állt hatig. Centereink felemásan buliztak, míg az első két sor pozitívan zárt (58%), addig Desharnais és Engqvist csúnyán leszerepelt.
Gyakorlatilag mindenki messze tudása alatt játszott. Cole észrevehetetlen maradt és még a keményebb játék is megfeküdte a gyomrát. Max-Pac korábbi formájánál sokkal kevesebbet mutatott, Cammallerivel, Giontával és Gomezzel együtt. Kaszcicinnek volt egy-két villanása ugyan, de megint buta kiállítással tetézte a bajt.
Speciális játékunk is felemás volt. Ugyan a Leafs nem a legjobb a PP-ben, de azért öröm volt látni, hogy hogyan borzoljuk az idegeiket kettős hátrányban. Leginkább Plekanec volt remek a hátrányos percek alatt. Előnyben viszont harmatosak voltunk. Hiába volt 10 perc fórunk, lassú és körülményes volt a passzjáték, egyedül P.K. lövései jelentettek veszélyt Reimer kapujára.
Vasárnap a Winnipeg hazai újjászületésén fogunk asszisztálni. Nekik ez lesz az első meccsük, sokat kellett erre várniuk az ottani szurkolóknak. Az egykori Atlanta Thrashers ellen általában jól szoktunk játszani, de ez most tényleg más lesz.
