EGY BRAVÚROS SZEZON UTÁN
Jól sikerült az első közös évünk a Wheeling Nailers együttesével, habár elég kevés emberünk fordulhatott meg a keretben. Elsősorban Peter Delmas kapus kiváló munkáját lehet kiemelni, de volt itt hosszabb-rövidebb időre Urquhart, Massé és Bisaillon is. Végül a konferenciadöntő kiharcolása lett a végállomás, de a Kalamazoo elleni vereség ellenére nem kell csalódottnak lenni.
Az alapszakaszt a tavalyi gyenge eredmények után a főcsoport negyedik helyén zárt az alakulat, így az első, három sikerig tartó körben az ötödik South Carolina jött szembe velünk. Az alapszakaszban kétszer is nullára vertük a Rájákat, így az első meccs hosszabbításos (4:3) győzelme kicsit izzadságszagúra sikeredett. Sőt, a második vendégségben lezajlott derbit is OT-ban abszolváltuk (2:1). Peter Delmas kiválóan védett, elöl pedig Bushee gyakorlatilag belőtte a csapatot a második fordulóba. A hazai nyitányon viszont valami félrecsúszott, hiszen sima 2:4-es vereség lett a vége. Hiába támadtunk többet, hátul ezúttal nem működött minden olyan olajozottan, mint az első két meccsen. A negyediken aztán már nem engedtük ki a kezünkből a meccset, Chris Kushneriuk duplájával sikerült kiütni első ellenfelünket (3:2).
Az Eastern Conference elődöntőben aztán sikerült összekerülni az alapszakasz legjobbjával, a Greenville Road Warriors-szal, ráadásul az alapszakaszban szinte mindig alaposan elgyepáltak minket. Ennek ellenére nem estünk kétségbe, és már az első idegenbeli meccsen sikerrel zártunk. A 4:3-as siker fényét emeli, hogy a hazaiak jutottak előnybe, amit Tyler Murovich, Joey Haddad és Brandon DeFazio góljaival sikerült győzelemere fordítani. A másodikat már hozták a Harcosok, de csak 1:2-es hosszabbítás után. Delmas-nak megint sokat kellett védeni, 40 védése is kevés volt a sikerünkhöz.
Otthon tovább folytattuk a remeklést, Joey Haddad és Alex Grant góljaival zártuk az első harmadot, majd 3:2-es sikert könyvelhettünk el az első hazai meccsünkön. Hiába lőtték szét a kapunkat (42-24), nekünk volt egy Delmas-unk. A negyedik találkozót is hozni tudtuk 2:1-re, így már csak egy kellett a meglepetésszerű továbblépéshez. Viszont nem azért lett első a Greenville, hogy csak úgy feladja. Az ötödik meccs elején gyorsan elmentek három góllal, ahonnan már nem volt visszatérés. A vége az előzményekhez képest nagyon laza 1:5 lett, így kénytelenek voltunk elutazni ismét az ellenfél barlangjába.
Rosszul indult, megint elmentek négy góllal, így kénytelenek voltunk kapust cserélni, jött Patrick Killeen, de ő is kapott kettőt négy lövésből. Hiába erősítettünk a meccs előtt az AHL-ből Andrew Lorddal és David Urquharttal, most ez is kevésnek bizonyult. Jött tehát a hetedik, mindent eldöntő derbi, ami az előzmények ismeretében nagyon nem nekünk állt. Jött az első hosszabbítás, pedig kétszer is vezettünk a rendes játékidőben. Előbb Joey Haddad révén 1:0-ra, majd Paul Crowder góljával már 3:1-re. Innen jöttek vissza a hazaiak. Szerencsére aztán Chris Kushneriuk a legjobbkor volt ismét eredményes, így sikerült bejutni a főcsoport döntőbe.
Jött tehát a döntő, melyben a Kalamazoo Wings következett. A Szárnyak pont a mi csoportunkat nyerték meg előttünk, tehát elég jól ismerte a két banda egymás játékát. Brandon DeFazio és Peter Delmas lettek az első meccs hősei a Wheeling részéről. Előbbi két góllal, utóbbi fontos védésekkel segítette a csapatot. David Urquhart első PO-s góljával mutatkozott be végre eredményesen. pedig nem indult jól, hiszen 0:2 volt már a Kalamazoo-nak. Végül DeFazio gólja döntött a ráadásban. Az első meccs hosszabbítása, és azt megelőző 17 órás buszozás egy kissé megerőltethette a fiúkat, mert a második meccset simán bukták. 1:4 lett a vége és megint le kellett cserélni Delmas-t. A becsületgólt Crowdernek köszönhettük.
Szerencsére volt öt nap az első hazai meccsig, így sikerült valahogy rendbe szedni magát a csapatnak. Delmas-t viszont még a padra sem ültették le. 5:3-ra hoztuk ezt a találkozót, köszönhetően a korai góloknak és a magabiztosabb védekezésnek. A következőn hiába vezettünk kétszer is Bedard góljaival, a Wings mindkétszer egalizált, majd Clarke PPG-jével a győzelmet is elhappolták előlünk. Így 2:2-re módosult az összesítés, mindenképpen nyerni kellett volna az utolsó hazait. Ennek ellenére az eddigi legsimább meccsen, 0:4-re buktunk el. Hiába tért vissza Peter, ő is kevés volt.
Így mehettünk megint idegenbe, de most már nem volt annyi szerencsénk, mint az előző körben. Alaposan elkalapáltak megint, egy 1:6-tal kellett befejezni a PO-s menetelésünket a 2011-es esztendőre. Joey Haddad még egyenlített, de ezután ötöt kaptunk és vége volt a táncnak.
Idén ennyi sikerült, majd jövőre. Kérdés, hogy ki marad és ki megy el, de majd kialakul. Igazán jó kis szezon volt a Wheeling és a Canadiens első közös évében. Köszönjük srácok!
