VOLT MÁR JOBB IS...
"WE DIDN'T HAVE THE START WE WANTED. I THINK MAYBE WE WERE A LITTLE BIT TOO COMFORTABLE AND THEY'RE A GOOD TEAM AND THEY TOOK ADVANTAGE OF THAT, BUT WE TURNED IT AROUND AND WE CAME AND GOT TO PLAYING THE WAY WE CAN. WE JUST HAVE TO PLAY THE WHOLE GAME LIKE THAT."
(Hal Gill elemzése a mérkőzés után.)
Megint a gyors gólok döntöttek, csak most változtak a szerepek. Mi kaptuk őket, és csak 0:3 után ébredtünk fel. Hiába volt a szokásos kiváló közönség, mégis csak a másodikban tudtunk ritmusba kerülni, de addigra már késő volt. Érdekes, hogy a harmadik meccsen is mások voltak a nálunk a főszereplők. Most Price sem volt olyan magabiztos, gólokból ő is kivette a részét. Egyik előnyünk elment, még egyet nem szabad elpazarolnunk!
Legfontosabb változás a legutóbbi meccshez képest az volt, hogy Kaszcicin szerencsére vissza tudott térni a régi helyére. Ezzel viszont Weber vált feleslegessé, és került a lelátóra. Halpern továbbra sem húzhatott szerelést és Darche is a második sorban tűnt fel. A másik oldalon viszont visszatért a "közellenség", Chara megint minket boldogított.
Gyors előnnyel kezdhettünk, mert a Boston elcserélte magát. Mégsem mi szereztünk vezetést, hanem az ellenfél. Hamrlik vesztette el hátul a palánknál a korongot Seidenberg ellen, majd Bergeron az üresen érkező Krajcihez passzolt, akinek már nem volt nehéz dolga. Chara durvaságai továbbra sem tűntek el, például Wisniewski is emiatt foghatta az arcát. Kaszcicin volt az első, aki komolyabb helyzetet tudott összedobni, de más senki. Gomez bevágta Kelly-t a kapunkba, mehetett is a padra. Miután kiegészültünk, kaptuk a következő gólt is. A hátsó palánkról visszapattanó korongot Horton vágta be Price lábai között. Kapus hiba és védelmi hiba is volt együttesen. Az első harmadot Pouliot és Ference bunyója zárta le.
Rosszul kezdődött a következő felvonás is, Rich Peverley szerezte meg Price eladott korongját és már 0:3 állt a kijelzőn. Szépen hagytuk őket elmenni, pedig a játék képe nem volt ilyen egyértelmű. Lucic Subban szerelése után akár a negyediket is bevághatta volna, de ott volt még Price is. Aztán nagy nehezen mi is beindultunk! Kaszcicin (1) kicselezte Charát, majd köténnyel megverte Thomas-t is. Szép egyéni akció volt, de kellett hozzá egy kis szerencse is.
Nagyon megnyomtuk a harmadik harmad elejét a felzárkózás reményében. Darche, Plekanec és Pyatt is veszély lövést küldött, majd Plekanecnek (1) sikerült is egy gólra csökkenteni a hátrányunkat. Fordulásból lepte meg a kapust, ismét köténygól született. Ezután hiába próbáltunk meg mindent (15 lövés), a legjobb helyzeteket is kihagytuk. Végére az üres kapuba még Kelly is betalált, beállítva a 2:4-es végeredményt.
Először lőttünk többet, mint a Bruins, de ez is kevés volt. Érdekes, hogy mindig az a csapat nyert, amelyik kevesebbet próbálkozott. Kaszcicin gólja, ami neki a PO-kban a tizedik volt, már az 500 Habs-találat a Boston ellen a rájátszások történetében. Ez a legtöbb, amelyet egy csapatnak lőttünk. Dicsérhető még Cammalleri játéka, aki már másodszor szerez egynél több pontot. White az ütközések terén jeleskedik, néggyel ő volt a legjobb, és már 13-nál tart, amivel nálunk vezeti a rangsort.
Mást nagyon nem lehet pozitívan kiemelni, mert összességében halványak voltunk. Gomez és Gionta az első meccs szárnyalása után eltűnt (Gomez már régen), Pouliot egy lyukas fillért sem ér, valószínűleg ki is fog kerülni a következő meccs kezdőjéből és nyáron talán a csapatból is. Sok hibánk volt hátul, még Carey is hibázgatott szép védései ellenére. Ennél sokkal több kell, ha meg akarjuk tartani a vezetésünket!
Akkor nincs más hátra, mint a negyediket megint elhozni! Muszáj lesz, mert ha hagyjuk őket felállni 0:2-ről, akkor az hatalmas lélektani előnyt jelentene Bostonnak. Szóval csütörtökön ismét sikerre fel! Érdekes ez a két napos kihagyás a szokásos egy nap helyett, de a Bell szerdára foglalt így marad a két napos pihenő. Hátul kell sokat javulnunk, mert a góllövés azért Thomas ellenére is megy. Néhányan azért még rátehetnének néhány lapáttal, mert ez már a rájátszás, itt nincs idő alibizni!
