CSAK SIKERÜLT VÉGRE!
"IT'S GOING TO HAPPEN. THE CALL WAS MADE ON THE ICE AND YOU CAN'T REALLY GO BACK ON IT. WE DON'T HAVE ANY HARD FEELINGS OVER IT NOW THAT WE'VE WON. IF WE HAD LOST,..."
(Carey Price az elmaradt magas bot miatti kiállításról.)
Nem volt egyszerű, de azért végre gólokkal nyertünk. Az első harmadbéli villanás elegendőnek bizonyult a mostani Atlanta ellen, de elég kevéske lehet egy keményebb ellenféllel szemben. Hátul kevesebb volt a hiba, Price-ra sem lehet panasz és azért a csatárok is néha-néha mutattak valamit. Viszont a megtorlatlan Gill elleni szabálytalanság előtt értetlenül állok. Hogy nem lehetett ezt helyesen megítélni, még jó, hogy nem lett belőle baj (sérülés, vereség)!
Vasárnap az edzőtábor óta a legkeményebb edzést kellett a fiúknak teljesíteniük. Martin kihajtotta belőlük még a szuszt is. Sorokkal is variáltunk, mind egál, mind előnyös felállásban. Giontáék mellé Darche került, harmadikban ismét összekerült a Kaszcicin-Eller-Moen trió, míg a negyedikben továbbra is az „ötvenesek” kaptak lehetőséget. Előnyben Plekanecet kivettük hátulról és két bekkel nyomtuk. Egyik párban Hamrlik és Wiz, másikban Subban és Mara lövöldözhetett. Tegnap játszottuk az utolsó előtti hazai meccsünket az alapszakaszból, már csak a bajnok elleni derbi van hátra.
Nem sokon múlott, hogy megint gólt kapjunk az első percben, de Price a helyén volt. Gomez hagyta ki az első helyzetünket, ahogyan mostanában szokta (illetve régebben is…). Cammalleri kiugrása is kimaradt, pedig az ennél nagyobb helyzet már gól. Emberelőnyben végre veszélyesen ütögettünk, négyszer is védésre kényszerítve Pavelecet. Aztán végre valahára megtört a jég, és 199 perc után Hamrlik (5) bekotorta a kósza korongot a kapu torkából. Középkezdés után, 11 másodperccel az első találat után jött a második. Kapusuk eladja a ketrec mögött, Gomez középre tette az érkező Darche-nak (10), aki nem hagyta ki a ziccert. A számunkra oly régen várt eredményes játékrészt Moen és Thorburn összecsapása zárta le.
A középső harmad eléggé visszaeső játékkal telt el. Mi sem és a vendégek sem igazán hajtottak a gólért. Azért sikerült összehozni az idény 14. túl sokan a jégen-büntetését, amivel vezetjük az egész ligát.
A végére ismét felpörögtek némileg az események. A harmad felénél fucsa góllal szépítettek az atlantaiak. Boulton úgy vitte be a korongot a harmadunkba, hopgy közben botjával arcon vágta Gillt, aki így képtelen volt a feladatára koncentrálni. Ezt persze ki is használták, Antropov megszerezte a szépítő találatot. Hiába tiltakoztunk, a bírók végül nem változtattak semmin. Így a 2+2 perces emberelőny helyett maradt az egygólos vezetés. Szerencsére többre már nem voltak képese, így a kapuslehozatalnál Kaszcicin (20) a fél pályáról beállította a 3:1-es végeredményt.
Utolsó meccsét vezette a Bellben Bill McCreary, de nem fogunk rá kellemesen emlékezni! Ilyen gólt megadni, ilyen szabálytalanságot elengedni… Lényeg a győzelem és a három (kettő) gól, amelyeknél nem is a szépség, hanem maga a gól ténye számított. Egy hetes koplalás után végre volt olyan emberünk, aki rendesen el tudott találni egy feléje érkező korongot. Eleinte az emberelőny is jól pörgött, de később megint kapkodtunk, illetve nem voltunk elég pontosak. Nekem ezek a PP-s sorok sem nyerték el igazán a tetszésemet, Subbannek több lehetőséget adtam volna. Cammalleri továbbra is csak szenved önmagához képest. Öt lövése sem volt elég a gólhoz. Nagyon remélem, hogy a tavalyi szezonjához hasonlóan a rájátszásra tartalékol. Darche tizedik góljának örülhetett és annak, hogy 22 pontjával már karrierje legjobbját hozza. Halpern 200. gólpasszát dobta össze.
Védelemben nem voltak olyan súlyos hibáink, amelyek a korábbi találkozókon a vesztünket okozták. Price ismét jól nyomta, nem volt túl sok gondja a gyengélkedő atlantai csatárokkal. PK-ban is jók voltunk, mostanában ez is működik. Moen nyolcadik verekedését nyomta le, pedig nem egy nagy bunyós.
Ma játszunk a Carolinával (36-30-10), amely igen fontos lehet, hiszen ők a kilencedik, be nem jutó helyen álló csapat. Ha nyernénk, szinte biztos lenne a PO-s részvételünk. Egyébként idén már háromszor elvertük őket, amelynek én személy szerint igencsak örülök. Első meccsen vesztettük el Markovot.
Nem lesz könnyű a 4/4 megszerzése, mert az utolsó ötből négyszer győztek. Az eddig három találkozón Kaszcicin, Plekanec és Cammalleri voltak a legszorgalmasabbak, remélhetőleg utóbbi kettő megint belelendül a pontgyártásba.
